𝐀𝐥𝐟𝐚 𝐞́𝐬 𝐎𝐦𝐞𝐠𝐚 | ✓

𝐓𝐢𝐳𝐞𝐝𝐢𝐤 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

☼︎𝑳𝒊𝒍𝒚
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

4 nappal később..

Soha nem gondoltam volna, hogy valami ennyire tud fájni. Adam hiánya megöl, miközben magammal viaskodok, hogy mégis jól döntöttem-e vagy sem. A fiú is tartotta magát a megbeszéltekhez, már a területünkön sem fordult meg.

Még csak négy nap telt el, de már beleőrültem abba, hogy nem találkozhatok többé Vele.

Beatrix lépett be a barlangba, mire azonnal oda néztem.

- Nincs kedved sétálni? - kérdezte köszönés nélkül, én csak bólintottam, majd elindultunk.

- Anyám küldött, igaz? - kérdeztem egy nagy sóhajtással. Mi másért akarna velem lenni?

- Nem. Csak beszélgetni szerettem volna veled. - mondta, mire aggódni kezdtem. Kérlek, mondd, hogy nem látott engem és Adam-et.

- És miről szeretnél beszélgetni? - kérdeztem feszülten.

- Igazából.. Szóval... Te ismered legjobban az apád és te tudod jobban, hogy hogyan reagálna...

- De mire? - kezdtem kíváncsivá válni.

- Lily.. Én.. Én terhes vagyok... - mondta, mire lefagytam. Régóta nem született már farkas a falkában.

- De hát ez.. Ez jó hír, nem? - döbbenten néztem Beatrix-et.

- Azt hiszem.

- Várj, de ki az apa? - A kérdés hallatán leült, majd rám nézett, jelezve, hogy kövessem cselekedetét.

- Aaron. - motyogta vidáman, bár nem ismertem igazán őket, mégis örömmel töltött el, hogy ő legalább boldog.

- De hát ez nagyszerű! Apa biztos örülni fog!

- Gondolod? - kérdezte reménykedve, mire csak határozottan bólintottam. Arca hirtelen komorrá, majd ijedté vált. - Fuss!

- Várj mi?

- Fuss már és szólj apádnak! - kiáltotta, miközben utánam futott.

Tettem, amit kért, gyorsan megtaláltam apát. A falkával együtt közeledett felém.

- Apa! A keletiek.. Támadnak! - mondtam lihegve, mire ő elkerekedett szemmel nézett rám.

- Gyerünk! - szólt apa, majd a falkával a nyomában futni kezdett, én pedig próbáltam tartani velük az iramot.

☾︎ 𝑨𝒅𝒂𝒎
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒ̈ᵍᵉ

Apám és a falka társaságában futottunk a másik falka felé. Bűntudatom volt, úgy éreztem elárulom Lily-t, hiába apám kényszerített a támadásra.

A falkáink lassítani kezdtek, majd apám a falka élére állt.

- Eleget vártunk! A lányod megszökött, ezzel szégyent hozva rátok! Ma át vesszük a területeteket! - mondta kegyetlen hangon.

- A holttestemen át! - szólt kihívóan Michel.

- Ahogy akarod.. - mondta apám ravasz hangon. - Támadás!

A két falka megindult egymás felé, majd egymásnak ugrottak, míg én tehetetlenül néztem körbe. Nem akartam harcolni.

- Állj! - kiáltott valaki, mire mindenki megállt és a hang irányába kapta a fejét.

- Caroline! - Sofia könnyezve ugrott lányához, majd minkét falka köréjük gyűlt. - Hol voltatok?

- Az emberek elkaptak minket.. - döbbent csend fogadta ezt a választ.

- Akkor hát megtarthatjuk az esküvőt! - mondta boldogan apám, a hosszú csend után. Mindenki éljenezni kezdett, kivéve én, Lily, Caroline és az Omega, aki Caroline-el volt.

- Köszönjük, Caroline! Köszönjük, Adam! - hangzott, miközben tehetetlenül néztem a könnyező Lilyt.
Legszívesebben odamentem hozzá, hogy megnyugtassam, hogy nem fogok összeházasodni Caroline-el, de ezt nem tehettem...

𝓓𝓸𝓻𝓲𝓷𝓪

Rövidebb rész, bocsi! ♡