𝐀𝐥𝐟𝐚 𝐞́𝐬 𝐎𝐦𝐞𝐠𝐚 | ✓

2| 𝐇𝐚𝐫𝐦𝐚𝐝𝐢𝐤 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

☼︎𝑬𝒍𝒊𝒛𝒂𝒃𝒆𝒕𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

A fájdalom fokozatosan járta át a testem, miközben a felettem támaszkodó idegen farkast néztem.

- Ne haragudj. - mondta sajnálkozó tekintettel, mire megbizonyosodtam róla, hogy még nem akar megölni. Az idegen hátrált, majd leült és engem figyelt, míg én próbáltam felállni, esélytelenül.

- Várj, segítek! - hallottam megint a hangját, majd egy fejét éreztem az oldalamnál, majd egy gyenge lökés után már négy lábon álltam. Rá néztem, miközben meginogtam.

- Kösz. - mondtam barátságtalanul. Nem tudom ki ez, és mit akar, de jobb, ha nem bízok benne.

- A nevem Noah. - mondta, de velem ellentétben ő barátságosan szólt hozzám. Várakozás teljesen nézett rám.

- Elizabeth. - mondtam, mire közeledni kezdett felém. Azonnal morogni kezdtem, majd hátra ugrottam, ami nem votl túl jó ötlet. Erős fájdalom nyilalt az oldalamba, szememet összeszorítottam, és egy halk sóhaj hagyta el számat.

Egy meleg testet éreztem magam mellett, mire kipattantak a szemeim. Noah óvatosan döntött le a földre, majd leült mellém.

- Ne félj! Nem foglak bántani. - mondta kedvesen, hangjától melegség járta át a testem, és azt éreztem, hogy benne mégis meg kéne bíznom, de az agyam rögtön kapcsolt és el is hessegette az ötletet.

- Miért higgyek neked? - kérdeztem kételkedve, láttam rajta, hogy nagyon megfontolja válaszát.

- Igazad van. Nem muszáj hinned nekem, de nekem nem szokásom hazudni. - szemében egy pillanatra szomorúság tükröződött, de el is tűnt, amikor odaültem mellé.

- Rendben. Ki vagy, és mit akarsz? - kérdeztem határozottan.

- Ahogy mondtam a nevem Noah, az Északi falkából. És..

- Várj, mi? Északi falka? - hitetlenkedve néztem rá, de miután furán bólintott, döbbenten bámultam a fiút. - É-Én azt hittem, hogy csak Nyugati és Keleti falka létezik.

- Hát pedig nem. Na gyere. Segítek neked hazajutni.

Azonnal ellenkezni akartam, de miután jelentőségteljesen nézett rám, inkább meggondoltam magam.

☾︎ 𝑵𝒐𝒂𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒ̈ᵍᵉ

Miután a lány beleegyezett, elindult, majd várakozva nézett rám hátra, jelezve, hogy mutatom kéne az utat. Észbe kapva sétáltam mellé és mutattam neki az utat. Párszor belém ütközött, amikor én oldalra fordultam, ő pedig egyenes ment volna tovább. Ilyenkor lesütött szemmel kért bocsánatot, majd miután jeleztem neki, hogy nincs semmi baj, tovább mentünk.

Barnás-fehér bundájába bele-bele kapott a szél, aminek hatására megéreztem kellemes fenyő illatát. Gyönyörű kék szemét végig a környezetünkön tartotta, egyszer sem nézett rám.

- Minden rendben? - kérdeztem, mire rám kapta a fejét, és találkozásunk óta most először vezette rajtam végig tekintetét. Miközben szeme rajtam időzött, különös melegség járta át a testem.

- Igen. - mondta, kicsit sem hihetően, szeme még végig futott rajtam, majd újra a természetet figyelte. Hirtelen késztetést éreztem arra, hogy magamra vonjam a figyelmét, hogy engem nézzen és ne a tájat. Óvatosan közeledni kezdtem felé, ami utólag már nem tűnt olyan jó ötletnek.

- Hé! Mit csinálsz?! - kérdezte felháborodottan, mire elszégyeltem magam. Hogy juthatott ilyen eszembe?! Rögtön eltávolodtam.

- Ne haragudj, én csak.. - kezdtem a bocsánatkérést, de nem tudtam befejezni, mivel ötletem sem volt, hogy mégis miért csináltam.

- Hagyjuk.. - motyogta idegesen, majd kicsivel arrébb oldalazott, így még nagyobbra növelve közöttünk a távolságot.

Gratulálok Noah, ezt jól megcsináltad!

𝓓𝓸𝓻𝓲𝓷𝓪

Kicsit késve, de itt is van a következő rész. Remélem tetszett!

Mit gondoltok Noah-ról?