𝐀𝐥𝐟𝐚 𝐞́𝐬 𝐎𝐦𝐞𝐠𝐚 | ✓

2| 𝐍𝐞𝐠𝐲𝐞𝐝𝐢𝐤 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

☼︎𝑬𝒍𝒊𝒛𝒂𝒃𝒆𝒕𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

A tisztes távolságot tartva sétáltam Noah mellett. Láttam rajta, hogy meg akar szólalni, de mégsem tette. Az úthoz érve megvártuk, amíg nem jöttek autók, majd átfutottunk.

- Köszönöm, hogy elkisértél. Szia. - mondtam, majd indultam volna haza.

- Várj. Én.. Szóval nem lenne kedved találkozni? - kérdezte félénken.

- Figyelj nem ismerjük egymást úgy gondolom, hogy nem lenne jó ötlet. Jobb lenne, ha erről sneki sem tudna, nem szeretném, hogy baj legyen belőle. - mondtam, de láttam, hogy ez neki nem elég. - És apám sem hagyná harc nélkül. - kamuztam.

- És ha titokban találkoznánk?

- Nem lehet, ne haragudj. - mondtam egyre ingerültebben.

- Rendben. Akkor szia. - mosnta szomorúan, mire egy pillanatra átjárta a testemet a bűntudat.

Elindultam a területünk felé, azon gondolkodva, hogy vajon hol van Ana és Mike. A fák között sétálva meghallottam apám vonyítását,mire futni kezdtem, amennyire csak tudtam. Az oldalam hirtelen szúrni kezdett, majd éles fájdalom nyilalt bele. Lassítottam a tempón, de még mindig futottam, apám hangját követve.

Megpillantottam apát a falka társaságában, érkezésemre mindenki rám kapta a fejét, majd egy emberként rohantak hozzám.

- Kincsem! Jól vagy? Hol voltál? Mi történt? - kérdezte anya, mire rákaptam a fejem.

- Jól vagyok, anya! - válaszoltam.

- És mégis hol voltál? - kérdezte Ana. - Miután átmentünk az úton már sehol sem voltál.

- Elindultam utánatol, de egy autó nekem ütközött. - mindenki lélegzetét visszafojtva várta, hogy folytassam. - Két férfi megpróbált lelőni, de én befutottam az erdőbe, akkor ájultam el.

- Jajj Édes kicsikém! - mondta anya, miközben szeméből pár könnycsepp csordult ki.

☾︎ 𝑵𝒐𝒂𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒ̈ᵍᵉ

Csalódottan sétáltam hazafelé. Azt hittem igent fog mondani, de végül belegondolva igaza volt.

- Fiam! Merre voltál? - hallottam apám hangját a barlangba lépve.

- Haza kísértem a lányt. - sóhajtottam.

- Nem kéne ilyen későn sétálgatnod. Nem biztonságos! - mondta anyám szemrehányó hangon.

- Rendben. - mondtam, de én is, és ő is tudtuk, hogy ezt nem fogom betartani.

Alex és Axel lépett be, mire odamentem hozzájuk.

- Hol jártál haver? - kérdezte Alex.

- Haza kísértem a lányt. - mondtam monoton hangon.

- Na és... - kezdte mindentudóan Axel. - Találkoztok még?

- Nem. - sóhajtottam keserűen. - Azt mondta, hogy nem tartja jó ötletnek.

- Hát haver, én a helyedben nem hagynám annyiban. Dögös a kis csaj. - mondta Alex.

- Ne merésze-

- Nyugi, haver, csak szórakozok. De most komolyan, menj a csaj után, másodjára már biztos nem fog visdzautasítani.

- Hát én nem is tudom.. - kezdtem.

- Ne legyél pisis. Szedd fel a kis csajt. - mondta egyszerűen Alisha, mire ijedten ugrottunk egyet.

- Ezt befejezhetnéd már, hugi. A végén még ebbe halunk bele. - mondta a két testvére egyszerre.

- Nincs olyan szerencsém. - sóhajtott, majd eldobta magát a sarokba, és rögtön el is aludt.

- Amúgy szerintem hallgass Alisha-ra. - mondta Axel, majd a másik fiúval együtt elmentek aludni. Én is követtem a példájukat, és elhelyezkedtem a fal mellett, aludni viszont még sokáig nem tudtam.

𝓓𝓸𝓻𝓲𝓷𝓪

Ne haragudjatok, hogy ilyen sokat kellett várnotok erre a részre, de elég nehéz hetem volt, és a mostani sem lesz túl könnyű.
Remélem azért tetszett a rész!

Egyébként ezt a részt már másodjára írtam, ugyanis kedves Wattpad fogta és volt nincs módra törölte.