𝐀𝐥𝐟𝐚 𝐞́𝐬 𝐎𝐦𝐞𝐠𝐚 | ✓

𝐇𝐞𝐭𝐞𝐝𝐢𝐤 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

☼︎𝑳𝒊𝒍𝒚
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

Úgy tűnt Adam nem igazán szeretné abba hagyni a futást magától, ezért amikor közelebb értem hozzá elrugaszkodtam a földtől és egyenesen a fiúra vetettem magam. Utólag elég meggondolatlan ötletnek tartottam ezt a tettemet.

- Mi a... - morogta az alattam fekvő farkas, ám mondatát nem fejeztebe, mivel amint megfordult el állt a szava. Kikerekedett szemekkel bámult fel rám, miközben én a feje mellett támaszkodtam mellső lábaimmal.

Orrunkat éppen csak pár centiméter választhatta el, mielőtt Adam lehunyta a szemét, és orrát az enyémhez érintette.
Hirtelen melegség futott rajtam végig, és nem múlott el, még azután sem, hogy a fiú elhajolt.

Újabb meggondolatlan cselekedetet hajtottam azzal végre, hogy megnyaltam az arcát.
Szinte azonnal leugrottam a fiútól és magamat szidva hajtottam le a fejemet.
Hallottam, ahogyan feláll a földről, majd lábai megjelentek a látókörömben, mire azonnal felnéztem rá.

- Én csak.. Szóval, ne haragudj.. - mondtam, de mindenhova néztem csak rá nem. Fejével megbökte az arcomat, mire ösztönösen rákaptam a fejem, és szemeibe bámultam.

- Egyáltalán nem haragszom, sőt! - nézett rám meglepetten, de hangja boldogan csengett.
Hozzám bújt, majd nagyobb erőt kifejtve a földre lökött, majd ő is elterült mögöttem, fejét az enyémre hajtotta.

A melegség erősebb lett a testemben, és egy percre sem tűnt el. A gyomrom furcsán bizseregni kezdett, mint mindig mostanában, amikor a közelemben van.

Adam jóleső morgást hallatott, majd fejét áthajtotta a nyakhajlatomba.

Óvatosan fordítottam felé a fejemet, mire ő felemelte a fejét. Tekintetünk összeakadt.

Amikor elszakítottam a tekintetem az ővétől, egyszer csak Adam közelebb hajolt, majd éreztem, ahogyan megnyalta az arcom.

Ha egy farkas eltudna pirulni, akkor az most biztos megtörtént volna.

☾︎ 𝑨𝒅𝒂𝒎
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒ̈ᵍᵉ

Lily szemei elkerekedtek, majd fejét zavartan mellső lábára hajtotta.
Aranyosan mocorogni kezdett, majd közelebb tolta magát hozzám.
Minden olyan nyugodt volt, ahogyan ott feküdtünk az erdőben. Nem akartam, hogy vége legyen a pillanatnak, ám ez mégis megtörtént, amikor egy bokorból hangos zörej hallatszódott, szinte azonnal messzire ugrottunk egymástól.

- Végre megvagytok, gyerekek! - mondta Sofia, tehát nem látott minket szerencsére.

- Körbevezetted Adam-et? - vetett ránk egy mindentudó pillantást. Nem kellene egyből rosszra gondolnom, de van egy olyan érzésem, hogy mégis látott minket.

- Igen, csak ez a hely nagyon tetszett Adam-nek és ezért visszajöttünk ide beszélgetni. - hazudta Lily, de kerülte anyja tekintetét. Imádom ezt a lányt, de hazudni azt nem tud, és Sofia nem egy olyan ember, akit könnyen át lehet verni.

- Igazán? Nos akkor rendben. - mondta, de következő mondata nem sikerült olyan halkra, mint amilyenre tervezte. - Ha visszaértünk a barlangba, lesz miről beszélgetnünk.

Hirtelen bűntudatom lett, most Lily miattam van bajban.

- Rendben, anyám. - mondta a lány.

- Adam! Apád a területeteken vár.

Bólintottam.

- Szia Adam... - köszönt el halkan.

- Szia.. - suttogtam, majd addig néztem a lány távolodó alakját, amíg el nem tűnt.

Szomorúan és mérgesen indultam vissza.
Nem tudom miről fognak beszélgetni Sofia-val, de a nő szavaiból ítélve, semmi jóról.

☼︎𝑳𝒊𝒍𝒚
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

A barlang felé haladtunk a fák között. A feszültség szinte már kézzel tapintható volt a levegőben. Egyikünk sem szólt semmit, csak némán sétáltunk.

- Kifelé! - szólt élesen anyám hangja a barlangban ülő farkasokhoz, mire azok apámmal az élen távoztak, de szüleim meg váltottak egy pillantást. - Nos Lily. Elmondanád kérlek, hogy miért kellett úgy rátok találjak, hogy egymáshoz bújva fetrengtek?

- Mi csak..

- Emlékeztetnélek, hogy Adam a nővéred leendő férje. A Keletiekkel ma pont arra jutottunk, hogy közösen megkeressük Caroline-t, aztán megtartjuk az esküvőt, erre azt kellett látnom az erdőben. Lily ilyet nem csinálhattok! Ezen múlik a jövőnk, ha ez a házasság nem sikerül, ki tudja, talán soha többé nem kerül sor arra, hogy békét kössön a két falka.

- Rendben anyám.. - motyogtam, miközben néhány könnycsepp kúszott le a bundámon.

- Tudom, hogy ő nagyon fontos neked, de talán éppen ezért kell megtiltanom, hogy többet találkozzatok, beszéljetek. - mondta anya szemében a sajnálat tükröződött.

- Ne anya, kérlek! Csak azt ne! - valósággal zokogtam. A könnyek hiper sebességgel törtek elő a szememből.

- Sajnálom, kicsim. - mondta, majd kisétált a barlangból. A sarokba húzódtam, majd elfeküdtem, fejemet mellső lábaimra hajtottam, és üres tekintettel bámultam a falat, miközben könnyeim csak úgy záporoztak.

𝓓𝓸𝓻𝓲𝓷𝓪

Eddig milyen a könyv?
Remélem tetszik!

Szerintetek Lily anyja helyesen döntött, amikor eltiltotta egymástól a két fiatalt?

Hamarosan hozom a következő részt!
Addig is sziasztok! ♡