𝐀𝐥𝐟𝐚 𝐞́𝐬 𝐎𝐦𝐞𝐠𝐚 | ✓

2| 𝐄𝐥𝐬𝐨̈ 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

☼︎𝑬𝒍𝒊𝒛𝒂𝒃𝒆𝒕𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

Meglehetősen untam az itteni éltet. Semmi izagom, vagy kaland. Amit tudtam itt csinálni nem volt más, mint mászkálás összevissza, a testvéreim agyára menés, alvás. Gyakorlatilag ebből állt minden napom, ami mondjuk úgy 19 év után elég unalmassá tud válni.

A testvéreim Ana és Mike, akik egyáltalán nem hasonlítanak rám, legalábbis szerintem, ők velem együtt béták.
A szüleim pedig Lily és Adam ők az Alfák jelenleg.
Aztán ott van a keresztanyám, anya testvére Caroline és a férje William, ők szintén Alfák, mivel Caroline alfa volt azért a házasságuk után William is azzá vált, csak úgy mint anyám, amikor hozzá ment apámhoz.
A nagyszüleim Michel és Sofia régen ők vezették a falkát.
És hát a többi falka tag.
Beatrix, Aaron és a gyerekeik, Kai és Lucy, Karen és Kate az ikerpár, James, Clara, Daniel, Oliver, Jack, Charlie, velünk együtt béták.
Harry, Tom, Samatha, Olivia és Mason, Liam pedig az omegák. És a kicsi Ethan, Claire és William nem rég Megszületett fia, ő szintén omega, de csak addig amíg be nem tölti a tizedik életévét, utána már béta lesz ő is.

Kedvetlenül fetrengve a porban próbáltam kitalálni egy jó elfoglaltságot, ami mondjuk úgy, nem igazán sikerült.

- Iza! - hallottam testvérem, Ana idegesítő vinnyogását.

- Igen? - kérdeztem sóhajtva.

- Anya üzeni, hogy menj haza, mert beszélni szeretne veled.

- Megyek! - mondtam, majd kikerülve a húgom indultam el a barlangunk felé. Kíváncsiság és egy idegesség kavargott bennem, ötletem sem volt, hogy mit akarhat anya.

A barlangba érve rögtön megpillantottam a fehérbundájú farkast.

- Szia anyu. - köszöntem neki, mire rám kapta a fejét, és visszaköszönt.

- Nyilván nem sejted miért hívtalak ide, igaz?

Bólintottam.

- Nos, azt vettem észre az utóbbi időben, hogy.. hogy nem érzed magad jól itthon.

- Én..

- Szeretném, ha elmondanád mit tehetnénk ez ellen. Esetleg szerezzünk neked barátokat?

- Jézusom, nem! Nem arról van szó, hogy nem érzem itt jól magam, csak egyszerűen szörnyen unatkozom. Kalandokra vágyok érted, anya?

- Hát persze, Kicsim. De biztosan csak unatkozol? - kérdezte kételkedve.

- Igen, anyu.

- Rendben. Akkor később találkozunk! - mondta, majd kifutott a barlangból. Ennyire feltűnően unatkozok?

☾︎ 𝑵𝒐𝒂𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒ̈ᵍᵉ

Elrejtőzni minden elől kifejezetten nehéz dolog. A falkánk, mióta az eszemet tudom, bujkál. Persze nem félelemből, csupán így biztonságosabb.

Hiába az, mégis kezd az agyamra menni. Unom, hogy minden egyes percben mindenki, kivéve persze engem, azon aggódik, hogy valaki esetleg ránk talál, aminek egyébként az esélye nulla, mivel az emberek nem jönnek be ilyen mélyre az erdőben.
Egyszerűen azt érzem megőrülök a folyamatos rettegésüktől.

Az indákat és más növényeket félre lökve magam előtt, másztam ki a barlangunból, ami az emberek számára láthatatlanul fekszik egy hegyoldalban. Majd néztem, ahogy a falkatársaim vadászni indulnak, mire én is elindultam.

Anyám és apám az Alfák.
Anyám, Layla nagyon kedves nő, mindenki szereti őt. Apámat, Scott-ot az egész falka tiszteli és nem csak azért, mert alfa, bátorsága többször mentett már meg falka tagot.
Alex, Axel és Alisha az ikrek, sokszor nem nem tudjuk megállapítani, hogy ki Alex és ki Axel, Alisha-t értelemszerűen könnyen felismerjük. Ők egyébként velem együtt béták, akárcsak Christian, és Elena a falka "szerelmes párja".

Nos, omegáink nincsenek. Anyám mesélte, hogy egy vadászat során, amikor egy falu közelében voltak az összes omega meghalt, ezért azóta nem választottak egyet sem, az ő emlékük lett.

𝓓𝓸𝓻𝓲𝓷𝓪

Itt is van az első fejezet, remélem elnyerte a tetszéseteket.
Puszi!