𝐀𝐥𝐟𝐚 𝐞́𝐬 𝐎𝐦𝐞𝐠𝐚 | ✓

2| 𝐇𝐚𝐭𝐨𝐝𝐢𝐤 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

☼︎𝑬𝒍𝒊𝒛𝒂𝒃𝒆𝒕𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

Ha őszinte akarok lenni, már pedig az leszek, nagyon vártam az estét, és hogy újra találkozzak vele.
Tegnap nem tudom mi történt mellesleg, de azt biztos, hogy jó érzés volt. A szüleim, sőt a falka semmit sem sejtett, aminek kifejezetten örültem. Nem tudom miért akartam vele újra találkozni, egyszerűen csak kicsúszott a számon, bár örültem neki, hogy megtörtént. Valami furcsa érzés folyamatosan azt suttogta, hogy meg kell őt ismernem.

- Liza! - hallottam meg anyám hangját, mire rákaptam a fejemet és várakozva néztem rá. - Csak azt szeretném mondani, hogy ne mászkálj sokat éjszaka, főleg nem egyedül.

- Miért? - kérdeztem, de belül tudtam a választ.

- Ma reggel idegen farkas szagára bukkantunk, a hegy mellett, ahol te szoktál lenni. Csoda, hogy nem támadott meg, mert a nyomai felvezetnek a hegy tetejére.

- Tényleg? Hát azért örülök, hogy nem támadott meg! - mondtam, és közben reméltem, hogy anyám nem veszi észre, hogy nem mondok igazat. - De milyen idegen farkas? Úgy tudtam csak mi vagyunk.

- Ezek szerint tévedtünk. Amint lehet megtaláljuk az illetőt és kiderítjük honnét jött.

- Rendben! Mostantól jobban fogok figyelni! - mondtam, mire anyám határozottan bólintott, majd kilépett a barlangunkból.

Hát ennek nem lesz jó vége, ha kiderítik hol található a másik falka.. Ki tudja mi lesz..

☾︎ 𝑵𝒐𝒂𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒ̈ᵍᵉ

Rettentően izgultam. Idegességemben egyre gyorsabban haladtam a hegy felé, ahol remélhetőleg Elizabeth fog rám várni.

Elkezdtem felugrálni, majd már meg is láttam az ott ülő lányt. Bundájába belekapott a szél, mielőtt rám kapta a fejét, csukott szemmel élvezte a természet hangjait.
Közelebb sétáltam hozzá, majd leültem. Kínos csend telepedett közénk, amit, egy hirtelen jött ötletből származó, lökéssel szakítottam meg.

Elizabeth mérgesen nézett rám, míg én szórakozottan, egy újabb meggondolatlan ötlet miatt ráugrottam, majd fejemet az övéhez dörgöltem, megakadt benne a levegő, de aztán ő is hozzámbújt. Ártatlan tekintettel bámult fel rám.

Felálltam, mire ő is.

- Elizabeth, én sz... - kezdtem, de meghallottam apám vonyítását. - Mennem kell, ígérem holnap visszajövök!

Leugráltam a hegyről, majd a területünk felé kezdtem rohanni, ahogy csak tudtam. Már a közelben jártam, amikor megcsapta az orromat a vér szag.
Gyorsabban kezdtem rohanni.

A falkám és egy másik ismeretlen falka állt a mezőn. A másikak alfája megszólalt:

- Én nem akartam harcot, ha nem támadsz nekem, nem történt volna ez..

Az idegen falka elsétált, majd rájöttem kik voltak ők..

Elizabeth falkája..

𝓓𝓸𝓻𝓲𝓷𝓪

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várni erre a részre, de most nincs sok időm írni, ez egy fontos időszak számomra.

Amint tudom hozom a következő részt! Addig is puszi!