Never Say Never **Befejezett**

Kellemetlenségek...

Taehyung:

Miután Jungkookkal elköszöntünk fel mentem Clarahoz, aki Hwan felesége, és egyben az első omega akinek sikerült megfogni Hwan szívét és nem csak a testét. Nagyon aranyos a történetük van bár ebben a falkában akik igazi társak és nem kényszerházasok azoknak mind nagyon aranyos történetük van, de nekem az övéké a legédesebb.

- Szia Clara- nyitok be hozzá
- Óh, Taetae, de rég láttalak- köszön mosolyogva mikor meg lát a fürdőből ki lépve vizesen.
- Nem tudtam, hogy ruhában szoktál fürdeni- nevetek mire kicsit mérgesen néz rám.
- Haha, nagyon vicces...na majd ha lesz gyereked meg tudod milyen nehéz meg fürdetni őket.
- HA lesz, nem tudom akarok e...
- Ugye tudod, hogy a te falkádnak is kell egy örökös, meg amúgy is minden omega akar gyereket, te csak még nem találtad meg az igazit és azért gondolkodsz így a szülésről.
- Talán...de mindegy mizus?
- Mi lenne Hwan megint össze kapott Adammal pedig én mondtam neki, hogy maradjon a seggén de ennek beszélhet az ember- sóhajtott dühösen.
- És gondolom Yoongi szedte szét őket és nyugtatta le őket, de Hwan neki is beszólt mire ő is be pipult és ezért kiabáltak egymással amikor jöttünk...
- Pontosan.. Istenem néha esküszöm még az 5 éves SuHonak is több esze van, de csak kerüljön a kezeim közé tuti ki nyírom ha majd megint össze veszik minden falkával és nekem kell elérnem, hogy DooHon ne rakja ki a szűrönket, mert kezd már neki is sok lenni...
- Ajjaj, de...- akartam kérdezni, hogy megint min vesztek össze Adammal, mikor csörögni kezdett a telefonom, ajaj papa az..-upsz bocsi Clara de most mennem kell, holnap jövök.
- Rendben, én meg megyek meg nézem, hogy SukHot, szia, Tae.

- Na mehetünk- jelenik meg BamBam.
- Tudom, hogy Hwan mondta, hogy kísérj el, de majd farkasként futok nyugodtan feküdj le- mondom neki, majd mielőtt szólna vagy tenne valamit gyorsan megléptem.

- Szia papa- mondom félénken a telefonba.

- MÉGIS MERRE VAGY ÉDES KISFIAM, MÁR FÉL 22 IS ELMÚLT?!- kiabál Hoseok papa mire el tartom fülemtől a telefont.
- Hwannál voltam...
- ÉS ESETLEG NEM TUDTÁL VOLNA LEGALÁBB EGY ROHADT SMST ÍRNI, HOGY HÉ TI IDIÓTA ŐSÖK KÉSŐN JÖVÖK CSÁ?!- kérdezi még mindig üvöltve.
- Papa kérlek ne üvölts mert még fogok süketülni...
- REMÉLEM IS TE....AHJJJ- nagyot sóhajtott, hogy ne hordjon el mindennek mérgében- csak máskor légyszives küldj valami jelet nekünk mert már szét aggódtuk magunkat- mondja mostmár csak fujtatva, amin már mosolyogok, mivel tudom, hogy sose tud sokáig haragudni rám.
- Bocsánat papa, legközelebb szólok vagy írok ígérem.
- Na de akkor tegyük le és futás mostmár haza- teszi le én pedig az változom és haza megyek.

Szerencsére papa és apa már lenyugodtak mire haza értem és csak kicsit szidtak meg, a nagyszüleim már aludtak, a bátyám meg egy haverjánál alszik szóval a velük való találkozásomat meg úsztam.
Fürdés után az ágyba dőltem és rögtön el aludtam.

Másnap reggel már nem keltem annyira korán, mert tudtam, hogy Jungkook már jó helyen van és valamiért abban is biztos voltam, hogy jól el van Hwanéknál.
Szóval ébredésem után még lustálkodtam egy-két órát, majd lassan komótosan mentem reggelizni. Az asztalnál már mindenki ott volt kivéve ugye a bátyám aki majd holnap este jön.

Nagyapa jelenléte miatt el gondolkodtam, hogy nem lenne e jobb a szobámban ennék, de mire dönthettem volna apa szólt, hogy üljek le szóval ennyit erről.
Le ültem a helyemre és enni kezdtem a palacsintát.
Evés közben feltűnt, hogy papa és nagyapa között eléggé feszült a levegő.
- Történt tegnap valami amiről le maradtam- kérdezem óvatosan.
- Nem- felelte egyszerre nagyapa és pápa miközben g,ilkosan merdetek egymás szemébe
- Aha... Hát jó...-felelem egyikről a másikra nézve.

Ezután a sokatmondó beszélgetés után inkább hamar meg ettem a kajám és fel mentem a szobámba, hogy át öltözzek, majd vissza mentem köszönni.
- Nekem most el kell mennem...Markhoz- nem tudom mért de hazudok.
- Óh Chanyeol itthon hagyott valamit?- kérdezi papa nekem pedig ekkor esett le, hogy a bátyám pont náluk van basszus..
- Öö... Igen..a..fogkeféjét szóval SOS van, sziasztok- lépek gyorsan le.

Boldogan futok farkasként Hwanékhoz, de az erdőben meg látom őket egy kis tisztáson.
Boldogan megyek feléjük amikor látom, hogy éppen egy eléggé véres bírkózás folyik két farkas között.
Ha jól láttam akkor az egyik az BamBam a másik pedig...Jungkook
Többször láttam már ilyen gyakorlatokat és mivel Hwan velük szemben figyelte harcukat, így már tudtam, hogy biztos csak edzés sőt már akkor gondolom Jungkook meg kezdte a kiképzését...de most el fogott a rossz érzés...

Jungkook bundája nem kicsit volt véres és megtépett, jó BamBam is kapott, de semmi volt Jungkookhoz képest, ráadásul Jungkookon látszik, hogy nagyon kimerült, tekintve, hogy már 13 óra el múlt és szerintem már délelőtt el kezdték nem csodálkozom rajta...

Amikor láttam, hogy BamBam negyedszerre teríti le és szaggatja meg őt és ő már nagyon nehezen védi ki a támadásokat, nem bírtam magammal és Jungkookot védve ugrottam BamBam hátára ezzel még zavarva őt és ki billentve egyensúlyából, amiből az sült ki, hogy rám esett és vicsorogva fel állt és már nekem akart volna jönni dühből, de Hwan fölém állt és odébb lökte, mire BamBambak leesett, hogy ki is vagyok így vissza is változott amit mindannyian követtük.
- Taehyung, mit csinálsz meg is ölhettelek volna, ha Hwan nem lök meg..- mondja BamBam, de engem nem érdekel, hanem a már vissza változott és vérző Jungkook nyakába ugrok aki a meglepettségtől majdnem hátra esik de szerencsére nagy nehezen meg tartott egyensúlyát.

Három perc múlva viszont realizálom mit művelek így le ugrok Jungkook nyakából és három csodálkozó és értetlenkedő alfával kerülök szembe.
- Öcsi...- kezdi Hwan- ez meg mi volt?
- Én csak...csak...-kerestem a szavakat-csak féltem, hogy... Hogy....
- Ki nyírom?- kérdezi BamBam, mire a füvet nézve bólintok, mert tudom, hogy ezzel, hogy én őt meg védtem kellemetlen helyzetbe hoztam Jungkookot, mert hát mégiscsak egy omega mentette meg...másodszor..
- De Taetae ez csak egy edzés, tudod jól ha úgy látom, akkor le állítom őket- mondja sóhajtva Hwan.
- Igen, de nem állítottad le pedig már le kellet volna- mondom a meg látásomat.
- Igen, talán, de még lehett volna várni.
- De akkor meghal külömben is BamBam egy a legkiválóbb harcosok közül Jungkook viszont csak kezdő és még egyáltalán nem...- tapasztom a kezem a számra mikor rá jövök, hogy miket mondtam amivel szintúgy beégettem szegényt a többiek előtt (mert egyébként az egész falka ott volt csak kicsit távolabb harcoltak ők is egy-egy párban de most ők is minket hallgattak). Mert egy alfának nincs annál szégyenletesebb főleg aki egykor egy falka vezér örököse volt, ha azt mondják rá, hogy még annyira sem tud harcolni mint egy önmagát megvédő kölyök omega, legalábbis nem a falkában füle hallatára...

Többen nevetni akartak de Hwan jelenlétében nem mertek, csak mosolyogtak és próbálták vissza nyelni kacajukat, BamBam inkább nem reagált semmit, inkább torok köszörülve odébb ment, Jungkook pedig.....istenem...azt a pillantást... Az árulókra nem néznek ilyen csalódottan...
- Én...én...nem...nem..
- Taehyung- szólt Hwan komoly hangon- most menj ha be fejeztük és Jungkook szeretne találkozni akkor talalkoztok most viszont az lesz a legjobb ha mész.
- De...
- Tényleg menj Taehyung...- mondta halkan lehajtott fejjel Jugkook, mire könnyezve inkább el futottam...