Never Say Never **Befejezett**

Csatlakozol

Taehyung:

Hát mit ne mondjak, eléggé furcsa szerzet...
De komolyan, először folytogat aztán meg úgy viselkedik mint valami tudatlan idióta, amiben az a legrosszabb, hogy látszik, hogy nem csak tetteti az értetlenséget...
Mindenezenúl be kell vallanom, hogy nagyon is meg tetszett és remélem rajtam kívül nem is fog omegával találkozni.

- Egyébként, honnan jöttél és mért vagy egyedül? Nagyon ritka, hogy egy alfa egyedül falka nélkül legyen. És ki az a SuRu akit mondtál- kérdezem miután be fejeztük a kaját.
Sokáig szemével mérlegel, hogy el mondja e, de végül meg szólal.
- Nos... az a SuRu a nagybátyám, aki el árulta apámat így én falka nélkül maradtam miatta, és egész életemben menekültem előle, mert még mindig kerestet.
- Óh, hát ez sok mindent meg magyaráz...- mondom halkan- nagyon sajnálom. És senkihez sem tudtál menni?
- Nem a környéken élő falkák nem akartak háborút azzal aki az ottani legerősebb főalfát legyőzte, így inkább hátat fordítottak nekem. A nővérem három évig velem volt, de aztán feláldozta magát, hogy én megmenekülhessek, mondván, hogy egyszer biztosan vissza szerzem a falkát és bosszút állok a családunkért.
- Ezt úgy mondod mintha lehetetlen lenne.
- Mért? Tán lehetséges? Nincsenek szövetségeseim, nem vagyok kiképezve a rendes háborúhoz, nem értek semmihez, és még beszélni sem tudok másokkal, pedig én próbáltam, de már csak azért sem mert az élet módom miatt mindenki egy nincstelen, szánalmas hülyegyereknek néz, szóval nem nagyon hiszek én abban, hogy ÉN valaha is még főalfa legyek. De már úgyis le mondtam róla, szóval már teljesen mindegy, az élet ilyen...

Habár én nem tartozom az érzelgős omegák közé, de hallva megtört hangját, és teljes lemondását már magáról, hogy ő még lehetne boldog, még az év szívemet is össze szorította...
Sajnos nem vagyok valami jó a vígasztalásban (nem úgy mint a bekülésben khm...) így sajnos nem nagyon tudtam, hogy mit is kellene mondanom, ezért hirtelen ötlettől vezérelve meg öleltem.
Nem kicsit sokkolódhatott le tettemen mert egész teste be feszült és percekig nem is vett levegőt.
- Te meg, mit csinálsz?!- kérdezi aranyosan megszeppenve.
- Meg ölellek, mert másképpen most nem tudok neked segíteni- motyogom (rohadt szexi és izmos) mellkasába.
- És ezzel, hogy is segítesz?
- Hát segítek, hogy pozitív energiákat juttasak át rád.
- Minek?
- Hogy se depis, se pesszimista ne legyél.
- Akkor ide nem csak egy ölelés kell- dünnyögi orra alatt- mindenesetre köszönöm, szerintem ennyi energia jó lesz- tól el magától, én pedig újra vele szemben le ülök, kuncogva édes viselkedésén.

De komolyan még egy hozzá hasonló alfával sem találkoztam, mindegyik túl egyforma, és ettől még csak jobban kezdek vonzódni hozzá...

- Na és veled mi a helyzet?- köszörüli meg torkát.
- Hát nem sok mindent tudok mondani...az én falkám a fő falka ami erre van, a nagyapám maga a fő alfa, a szüleim többnyire boldog házasságban élnek van egy bátyám és...hát igazából ennyi- mondom.
- Mázlista vagy- mondja mosolyogva.

- Viszont én azt hiszem, most tovább indulok- áll fel nehezen.
- Mi?? Mégis hova? Még nem gyógyult be az összes sebed- pattanok fel- nem nem mehetsz el!
- Talán meg tudsz állítani- szisszen fel amikor fel veszi pólóját.
- Nos, az állapotodat elnézve most igen meg tudlak.
- Figyelj, köszönöm a segítséget meg minden, de csak bajt hoznék a fejedre szóval hidd el, hogy neked is meg nekem is jobb ha én most el tűnök innen.
- Tovább akarod folytatni az eddigi életedet?!
- Van más ötleted?!
- Igen! Csatlakozz az én falkámhoz!
- Meg őrültél?! Egy tisztességes farkast sem vesznek csak úgy be egy falkába legyen az alfa vagy béta, nem, hogy egy csavargót akiben nem tudnak majd megbízni. És aztán, mit fog szólni hozzám a többi farkas?!
- Az ne érdekeljen! Ha nagyapa be fogad onnantól már nem szólhatnak rád egy rossz szót sem!
- És szerinted csak úgy be fogad?! Mért tenné?!
- Mert én kérem rá!
- És? Biztos sok omega unokája van..
- Igen, de én vagyok a kedvence! Na kérlek csak próbáljuk meg ha nem jön össze akkor mehetsz!
- Mért lenne ez neked ilyen fontos?
- Mert akár hiszed akár nem én igenis meg akarlak ismerni és segíteni akarok, hogy ne közönséges farkasként kelljen élned, na meg aztán én mindent meg kapok akkor csak akarok, úgyhogy most indulás megismerni a nagyfaterékat!
- Lehetetlen és levakarhatatlan kis vakarcs vagy te igaz?- sóhajtott.
- Pontosan- nevetek.

- oké te itt várj, míg ki nem szólok, hogy jöhetsz rendben?- kérdezem mikor a nagyház ajtaja előtt.
Bólintott én pedig be megyek a házba.
Ha jól hallom a nevetésből nagypapi jó kedvében, tökéletes.
- Szia, nagypapi- köszönök a megszokott cuki mosolyommal- nagymama- intek felé is.
- Taetae, de rég láttalak volt az talán egy nap? Csodálkozom, hogy ma is ilyen későn jössz- mondja papa nevetve de örülve. Hát igen minden nap jövök, szeretek itt lenni valamiért..
- Nos kissé el foglalt voltam valamivel vagyis inkább valakivel, el is hoztam...
- Tyűha, ha téged le tud valaki foglalni egy egész délelőttre nem csak 1-2 órára azzal szívesen találkozom.
- Igen, de ez az alfa kicsit...más... Hallottál már esetleg egy elveszett Jungkook nevű farkasról nyugat felől?
- Igen, ha jól tudom volt egy ilyen kölyök. Szegény... Csak pletykából hallottam, de elvileg nagy mészárlás volt a falkájában ahol az egész rokonsága meghalt kivéve azt hiszem a nagybátyját aki fellázadt a bátyja ellen...
- Pontosan.. nos tudod ő vele jöttem most ide...- mondom lassan.
Elképedve néz rám nagyapa.
- Mégis hol...- gondolkodik el- ő volt az aki be szökött tegnap éjjel a határban.
- Igen, megsérült és segítettem neki ahogyan az omegáknak szoktunk és...
- Felajánlottad, hogy csatlakozhat hozzánk..- fejezi be minden tudóan mondatomat- De Taehyung, ő egy alfa, ráadásul az mivel a vadon nevelte fel így kiszámíthatatlan..
- De ő is egyedül van! Mért ne fogadhatnánk be őt mint akárcsak egy bétát vagy egy omegát?!
- Mert velük ellentétben ő veszélyes lehet számunkra.
- Ugyan már neki is van joga, hogy be fogadást kérjen tőled!
- De mivel te kérsz erre, fel teszem, hogy ő pontosan tudta, hogy nem engedem meg, csak a te unszolásodra jött ide.. jól mondom Jungkook?- értetlenül nézek rá, de aztán feltűnik Jungkook is.
- Igen, sejtettem uram. Nem kockáztathat megértem, és sajnálom, hogy hívatlanul léptem a területére, már tovább szerettem volna állni, úgyhogy nem adódik baja belőlem- mondja folyamatosan fejet hajtva, majd felém fordult- köszönöm, hogy segíteni próbáltál és, hogy meg mentetted az életemet, de én sose tudnék ide tartozni, a legjobb lesz ha el felejtesz és éled tovább a felhőtlen boldog életedet- teszi vállamra kezét és még rám mosolyog egyszer majd távozni készül, én pedig könnyes szemmel nézem őt, nem hittem volna, hogy ilyen hamar meg lehet valakit szeretni...

- Jeon Jungkook!- szólal meg papa- azt nem mondtam el, hogy mi a döntésem csak felvetettem a dolgot, hogy el utasítalak. Figyelj két okból kifolyólag engedem meg, hogy bár "próbaidőre" de maradj- mondja komolyan, vissza fojtott mosollyal.
Mindkettőnk szeme egyszeriben fel csillant.
- Az egyiket el mondom hamát meg történt- néz rám sejtelmesen, amit nem tudok hova tenni- a másik pedig, hogy meg tudjam számíthatok e rád hamár az első miatt mondhatni muszáj lesz.
- Köszönöm, nagyapa- ugrok a nyakába.
- Nagyon szépen köszönöm az esélyt- mondja elképedve és megilletődve, de örülve neki, Jungkook ismét hajbókolva.
- Nincsmit, és ne feledd, hogy mostmár minden csak rajtad múlik.

- Köszönöm Taehyung- mondja mikor ki léptünk a házból.
- Nem tesz semmit, örülök, hogy maradsz- felelem boldogan.
- Na és most, hogyan tovább?- kérdezi.
Basszus, arra nem is gondoltam, hogy ő hova is tudná menni lakni...
- Hmm- gondolkodom- haza most nem tudlak vinni mert vannak nálunk ráadásul nem tudom, hogy mit szólnának hozzád.

Aztán be ugrott valaki aki nem bánná, hogy egy kicsit vadabb farkas csatlakozna a kis falkájához...