Never Say Never **Befejezett**

A múlt és az Idegen

Taeyhung:

Halkan szitkozódva kapkodom magamra szét dobált ruháimat Kookal együtt és halkan siettünk le a lépcsőn én mentem elől, hogy majd a lépcső aljáról meg nézzem mit és hol csinál a család.
Szerencsére már a konyhában voltak és biztos voltam benne, hogy éppen mi vagyunk a téma mert éppen valamit maguk között pusmogtak és nevetgéltek, bár legalább akkor nem mérgesek és nem utálják Kookot sem ami viszont jó és remélem csak jobb lesz.

Hátra néztem Kookra és egy bátorító mosollyal és csókkal nagy levegőt véve léptünk be a konyhába.
- Hát üdvözlet az ifjú párnak, csak hogy meg tiszteltetek bennünket- szólt megrovó de kacsintva Hoseok papa. Jackson apa viszont kicsit komorabb szemekkel nézett végig Kookon, amitől kicsit el kezdtem tartani tőle, hogy mégse fogja kedvelni, mert ugye ő valamiért mindig Yugyeomot fogadta el mellettem valamiért, de bízom benne, hogy Kookot is el fogja idővel.
- Nagyon örülök, hogy végre meg ismerhetem önöket, Taetae sokat mesélt magukról. A nevem Jeon Jungkook- hajol meg Kook.
- Remélem nem csak panaszkodott, mert általában mindenkinek azt szokott- nevetett papa- Egyébként nyugodtan tegeződjünk legalábbis velem úgy sokkal jobb, szóval szólíts csak Hoseoknak semmi uram vagy hasonló nem szükséges.
- Jackson, vártam már, hogy a saját szememmel is lássalak, remélem vigyázol, hogy a fiam ne hozzon még kis unokát a házba.
- Apa!- csattanok fel.
- Meg nyugoghat uram, hogy mindig vigyázni fogok nehogy az meg történjen még- válaszol nyugodt hangon Kook.
Apám csak bólintott és az előbb ki tett rántott húsból kezdett szedni a tányérjára, amit mindenki követett.

-

És mesélj Jungkook, hogy érzed magadat Hwanéknál?- kérdezi papa.
- Nos az elején még bele kellett rázódnom mindenbe, de nagyon jól érzem magamat nála és már úgy érzem tényleg sikerült beilleszkednem és családtaggá válnom, hiszen számomra is a családom lett a falka.
- Akkor rendben, ezt nagyon jó hallani.
- De, hogy is kerültél az erdőbe és miért is éltél ott?
- Apa! Ez magánügy.
- Ha veled akár lenni akkor már a kettőtök és az egész család ugye, tudni és ismerni akarom, hogy ki akarja magának az egyetlen omega fiamat.
- Apa nem....
- Taehyung- állít le Kook- nyugodj meg semmi baj igaza van apádnak és amúgy sem olyan nagy dolog már nem fáj, különben is ez a múltam, és ez a jelenem és ha a jövőmet máshogy akarom alakítani akkor muszáj mindenkinek az igazat el mondanom magamról, főleg ha azt a családod akarja tudni- fogja meg kezemet.

- Nos, Távol innen keletre volt és talán van a volt falkám ahol a fővezér alfa volt az apám. Habár mivel kicsi voltam így nem sokra emlékszem az ottani életemből csak a szüleim szeretete maradt meg amit mindig éreztem és az illatuk maradt meg ami mindig biztonság érzetet adott nekem.
De nem is ez a lényeg.. Az történt, hogy a nagybátyám apám ellen uszított majdnem mindenkit és ha jól tudom, akkor csak én éltem túl a családom és barátaink mészárlását és onnantól kezdve egyedül kellet boldogulnom az erdőben. Végül erre lyukadtam ki amikor innen is tovább akartam menekülni megsérültem és ha nincs Tae- mosolyog rám- akkor meg is halok, de ő mind fizikailag és mind lelkileg megmentette az életemet és ezt remélem tudom viszonozni azzal ha hátra lévő éltünkben boldoggá fogom tenni.- fejezi be a történetet miközben végig szemembe nézve mondja végig.
Könnyeimmel küszködve ölelem meg szerelmemet mert jól esik így nevezni.

Hallom ahogy rajtam kívül még ketten szipognak és miután el válunk egy kis csók után látom, hogy papa és Márk is meghatódva néz minket és próbálnak nem sírni.
Apa és bátyám habár még mindig komoly fejet vágnak, de mostmár nem gyilkoló tekintettel néznek rá, hanem ők is kicsit együttérzően.
- Csak legyen úgy, és tényleg ne lássam őt sírni legfeljebb csak örömében- engedett meg egy halvány és nagyon kicsi mosolyt magának apám ami azt jelenti, hogy kezdi meg kedvelni Kookot aminek nagyon örültem.

Az este további része jól alakult, talán végül a bátyám és apám is teljesen el fogadják mellettem Kookot. Papa és Mark persze sokszor megrohamozták kínosabbnál kínosabb kérdésekkel amitől nem egyszer pirult el, de ettől függetlenül próbált normálisan válaszolni, de sokszor rám nézett segítségért.
Később Kook fel hívta és mondta Hwannak, hogy inkább itt alszik, aki bele egyezett, sőt mondta, hogy ha szeretne akkor egész hétvégén maradhat úgyis ő is el akarja vinni Claraékat valahová a falkát pedig addig majd Bambamra bízza szóval nem lesz rá nagyon szükség.

Nagyon jól esett együtt aludni a szerelmemmel nem hittem volna, hogy ilyen jó ha valakit ilyen közel tudsz magadhoz sose hittem, hogy fogom ezt valakinél érezni.
És amikor reggel az ő karjaiban ébredtem na az el mondhatatlanul jó érzés volt és éreztem azokat a bizonyos pillangókat a hasamban repkedni.
Volt is szép aktív ébredésünk...
Szóval reggeli után még gyorsan ágyat is kellett húznunk.

Délután kint futkároztunk farkas alakukban az erdőben nem messze a határ szélétől, amikor egyik birkózásunk során Kook hirtelen nagyokat szagolva a levegőben kezdett idegesen járkálni és körbe körbe nézegetve.
Hiába kérdezkedtem, hogy mit érez, nem kaptam választ, sőt két perc múlva szaladni kezdett a határ felé.
Rögtön követni kezdtem, de olyan gyorsan és hirtelen el tűnt a szemem előtt amitől nem kicsit ijedtem meg.
Szagát követve kezdtem el keresni és mikor meg találtam el állt a szavam is...

Kookkal szemben egy ismeretlen majdnem teljesen fehér alfa farkas vicsorgott vissza szerelmemre és mire kettőt pislogtam ők már egymásnak is estek...