Never Say Never **Befejezett**

Ösztönök

Jungkook:

Fogalmam sincs hogy mi ütött belém, és minden annyira gyorsan történt...
Először hirtelen megjelenik Taehyung aztán neki ront valamiért Wonhonak, aztán hirtelen BamBam is be jön a képbe és én már ösztönösen Taehyung előtt állok és BamBamra morgok, aztán pedig valami ösztönből  neki mentem, de olyan mérhetetlen dühvel melyet még sosem éreztem...
Azt sem tudom, hogy mért futottam el, de valahogy amikor Hwan vezér hangját hallottam még dühösebb lettem és tudtam ha nem tűnök el onnan akkor vérontás lesz...
Teljesen elvesztettem a józan eszemet és a testem felett a belső alfám vette át a szerepet...

Taehyung pedig egyáltalán nem értettem, mért volt dühös szegény Wonhora, hiszen szerencsétlen semmi rosszat nem tett, sőt pont Taehyungról mesélt még hozzá nem is mondott rosszakat...
Wonho egyébként egy nagyon kedves és aranyos omega szerencsés Lucas, hogy ilyen omegája van...

A nagy gondolkodásban nem is figyelek előre így belerohantam egy másik farkasba.
Rögtön őt nézve vicsorogni kezdek rá, és ő is vicsorogni kezd rám, ám nagy döbbenetemre vissza változik emberré és kezét védekezően emeli maga elé és lassan meg szólal;
- Jól van, nyugodj meg haver... Nincs semmi baj... Jó? Változz vissza és akkor jobb lesz rendben?- mondja lassan alfa létére türelmesen.
De amikor csak még jobban morogni kezdek rá újra megszólal;
- Figyelj nem vagy magadnál és ezért bárkiben kárt tehetsz, amit nem hiszek, hogy szeretnél...jó? Na gyerünk vedd kézbe a kontrollt...

Végül becsukta a szememet próbáltam le nyugodni és végül ötperc múlva vissza mentem az emberi alakomba.
Ki nyitva a szememet látom, hogy még mindig ott áll és engem figyel.
- Honnan tudtad, hogy mi bajom?- kérdezem távolságtartóan- és ki vagy te? Mit akarsz erre?
- Először is nyugodj meg mert még mindig határ eset vagy és könnyen győzhet az alfa részed, én pedig még szeretnék élni egy darabig...
Kérdésedre a válasz, hogy mivel apámnak is sokszor elgurult a gyógyszere ezért bármikor fel ismerem a kontroll vesztett farkasokat. A nevem pedig Namjoon, Sebastian és Adam első szülöttje tehát a falkám örököse és tekintve, hogy nem ismertél fel feltételezem, hogy új fiú vagy Hwannál, akinek egy üzenetet kell átadnom.
- A te falkád a második legnagyobb falka ha jól tudom igaz?- kérdezem ahogyan eszembe jut amiket mesélt Wonho az itteni falkákról.
- Igen, de mond csak mi húzott fel ennyire? Csak akkor kapcsol ki egy alfa amikor az omegáját meg támadják vagy legalábbis amikor valami veszteség éri amit már képtelen elfogadni...
- Nekem nincs omegám, és nem veszettem el semmit, nem...-sóhajtok fáradtan és inkább le ülök- nem tudom mi történt velem... Volt egy kis perpatvar és amikor BamBam rá morgott Taehyungra hirtelen el szakadt nálam valami és neki estem, utána pedig Hwannak is amiért parancsolni akart nekem, holott a vezérenként megtehetné...- mondom egy szuszra és tényleg nem tudom miért mondom el ezt egy még mindig idegennek de könyörgöm, nincs senki főleg alfa akinek bármit is mondhatnék és ha ő már ismeri ezt a dolgot talán tud segíteni rá jönni miért történt...

Sóhajtva de kis mosollyal le ült mellém.
- Egyszerűbb az ok mint hinnéd... Először azért lettél dühös mert az alfád számára Taehyung omegája nem közömbös és védeni akarta, aztán az tette be a kaput, hogy egy vezér alfa parancsot is adott, de az alfád még nem ismerte el vezéreként Hwant tehát ösztönösen nem hagyja, hogy még mondja mit csinálhat és mit nem.
- De ezek közül semmi nem igaz...- tiltakoztam.
- Dehogyisnem és amíg nem rendezed ezeket az érzéseket magadban jobb ha el kerülöd a konfliktusokat. De mért támadt rá BamBam Taehyungra, hiszen jól kijönnek- kérdezi értetlenül.
- Hát Taehyung valamiért neki rontot Wonhonak amikor kint volt velem a tisztáson, és BamBam pedig meg védte az öccsét...
- Áh- nevet fel- akkor már mindent értek, és remélhetőleg ti is nemsokára érteni fogjátok a dolgokat- nevet sokat sejtően ami idegeseített.
- Mégis mit kellene értenünk?
- Nos találkozzatok Taehyunggal sokat és akkor meg értitek mit akarnak a farkasaitok mert őt ismerve gyanítom ő se tudja mi van vele. Viszont nekem mennem kell mert fontos dologról kell beszélnem Hwannal, de remélem találkozunk még öö...
- Jungkook- sóhajtom
- Jungkook- mondja ő is el a nevemet majd újra át változva siet el.

Órák óta bolyongok az erdőben és már sötétedni is el kezdett, de semmi kedvem vissza menni...
Lehet igaza van, tényleg nem tudom elfogadni vezéremnek... Lehet apám miatt, mert az alfám tudja, hogy nekem is annak kellene lennem...

Egy kis barlangszerűséghez érkezem, rögtön megismertem. Ide hozott Taehyung, erre a gondolatra pedig el mosolyodom.
Gondolatom főszerelője hangja pedig meg is szólalt mögöttem...
- Jungkook- hallom meg döbbent hangját mögöttem mire megfordulok én is- hogy hogy itt vagy? Miért mentél el? És miért nem mentél még vissza, Hwan hamarosan kerestetni fog...- mondja egyszerre aggódva és figyelmeztetően.
- Fogalmam sincs mért jöttem el, de valahogy még nem szeretnék vissza menni...
- És hogy hogy ide jöttél?- áll mellém és ő is a barlangot kezdi kémelelni.
- Nem tudom a lábaim ide hoztak- vonom meg vállamat ő pedig boldogan el mosolyodik és le ült a barlangban, én pedig követem tettét.

Hosszasan csak hallgattunk majd ő törte meg a csendet.
- Sajnálom, hogy meg zavartalak benneteket és, hogy meg támadtam Wonhot...- sóhatja
- Én nem haragszom, és nem is zavartál meg semmit, de mit csinált szegény, hogy mérges lettél miatta?
- Semmit.. csak én...én- jön zavarba- engem zavart, hogy veled volt... Pedig én akartam veled beszélni..- módja mondja halkan.
- De hát mért zavart, hogy mással beszélek?
- Mert ő is omega...
- És? Tudod hogy én nem igazán teszek különbséget...
- De akkor sem tetszett- kezd el hisztizni amit még inkább nem tudtam hova tenni- simán le teperhett volna...
- De hát én vagyok az erősebb- értetlenkedek továbbra is- sose tudna legyőzni hacsak nem gyengülök le valamiért...
- Én nem a harcról beszélek- szűri mérgesen a fogai közül- máshogy tudna ő legyőzni...
- Mire gondolsz?- tényleg nem tudom mit tudna be vetni ellenem egy omega.
- Tényleg ilyen buta vagy, és nem tudod az egyértelmű dolgokat?!- ugrik fel hirtelen mérgesen.
- Hát mutasd meg mire gondolsz- állok fel én is.
- Oké, jól az eszedbe vésem!- mondja rémisztően.

Gyorsan át szeli a köztünk lévő távolságot és már csak azt érzem, hogy puha ajka az enyémet érinti...