Never Say Never **Befejezett**

Nem érdekel, hogy akkor ki voltál...

Taehyung:

Dühösen hagyom el a házat minden ajtót be csapva mögöttem, majd át változom és szaladni kezdek valamerre.
De most komolyan mi a fenét gondol ez magáról?! Nagyon nem tett jót neki ez a kiruccanás a sok paraszttal!
Már pedig ha ezt így folytatja akkor nyugodtan kereshet mást maga mellé, mert velem egyetlen alfa sem beszélhet így vagy kérhet számon, hogy mit vagy mit nem csinálhatok! Pont ezért nem akartam párkapcsolatot...az ember mindig el veszti benne a szabadságot...

Hosszas futás után egy patakparton álltam meg és inni kezdtem.
Hirtelen egy halk nyögést?! hallottam nem messze tőlem. Kíváncsian követtem a halk hangokat és lefagytam a látványra...
Minho...az a Minho akit talán ha egyszer láttam valaha valaki iránt érdeklődni, az is Sebastian volt...mondanom se kell mit kapott csóri Adamtől... Most meg kajak itt smárol egy fának dőltve egy....- szagolok a levegőbe- egy...sima emberrel?!
Jézusom! Remélem figyel, hogy ne harapja meg mert annak nem lenne egyikőjük felől sem túl jó végű...

Magamban el mosolyodva, mert örültem azért, hogy végre talált magának valakit indultam tovább, de eléggé el fáradtam így egy tölgy fa alá be feküdtem. Tekintve, hogy Minho területén vagyok biztosra tudom, hogy senki nem fog bántani így nyugodt szívvel alszom el.
Miután fel ébredtem rá jöttem, hogy elég sokat szundíthattam mivel, hogy a habár nem volt még vak sötét,de a nap már rég le ment.
Vissza változtam és elővettem a telefont megnézni az időt, 20 óra lesz tíz perc múlva. Aztán meg néztem az értesítéseket...15 nem fogadott hívás Sebastinantól 5 Adamtő és 8 Namtól, és mindegyik úgy fél órája volt.... Úristen mi történt?;
Gyorsan vissza hívtam Namot aki azonnal fel is vette.
- Na végre!
- Bocs el aludtam... Mi történt, mi a baj?!
- Jungkook... Úgy fél órája dühösen le lépett és sehol nem találjuk... Valamit motyogott Yugyeomról azt hiszem de nem értettük.
- Jajj...nem!- leszek idegesen- ezt nem hiszem el! Ezt a barmot! Nem hiszem el, hogy ezt csinálja!
- Tae! Mi van Yugyeommal?!
- Semmi! Nem fontos! Szólj apudéknak és a falkának, hogy menjenek Hwanékhoz, én is indulok, nem vagyok messze, ott találkozunk!
- Vettem!

Át változtam és sprintelni kezdtem....
Istenem ha meg öli azzal Hwan jobb esetben csak száműzi rosszabb esetben végezhet vele... Ráadásul még fel sem gyógyult ez a marha a sebeiből, szóval most van Yugyeomnak esélye ellene... Istenem... Ha meg hal akkor abba én is bele halok...

Egy örökké valóságnak tűnő futás után végre meg érkeztem, és nem tévedtem...
Habár még emberi formában voltak és Hwan közöttük állt ugyan, de tekintve amilyen harag dúlt mindkettőben pár perc és simán odébb hajítják őt és puszta kézzel tépik szét egymást..
Vissza változtam és közelebb mentem, de meg is álltam mikor meghallottam, hogy mit kiabálnak mindenki füle hallatára...
- HOGY VOLT MERSZED, TAEHYUNGHOZ NYÚLNI TE ALJAS CSATORNA PATKÁNY?!
- EL MONDOM TE SZERENCSÉTLEN! A TE KIS ANGYALKÁDDAL KÖLCSÖNÖSEN KEZDTÜK EL EGYMÁST NYALDOSNI, ÓH ÉS HA TUDNÁD MILYEN JÓ HANGOSAKAT NYÖGÖDT ÉS KEZDTE EL SIKÍTANI AZ ÉN NEVEMET...
- ELÉG FOGD BE A MOCSKOS POFÁDAT TE ROHADÉK! ISMEREM TAEHYUNGOT SOHA NEM ÁLLNA ÖSSZE EGY OLYAN UNDORMÁNNYAL MINT TE!
- ÓH! TALÁN MÉG NEM IS MESÉLT NEKED A RÉGI ÉNJÉRŐL?!- nevet fel hisztérikusan- TUDOD A KICSIKE TÖBB ALFA ALÁ FEKÜDT BE MINT AMENNYI CSILLAG VAN AZ ÉGEN! NA MIVAN ERRŐL NEM POFÁZOTT ANNYIT?!
- HAZUDSZ!
- KÉRDEZZ MEG BÁRKIT MINDENKI TUDJA, HOGY MILYEN A KICSI TAETAE, CSAK MINDENKI BE FOGJA A SZÁJÁT A CSALÁDJA MIATT, DE MINDENKI TUDJA MEKKORA RIBANC
- ELÉG- löki odébb Hwant Kook és egy fának nyomja, torkát pedig el kapja és vas marokkal szorítani kezdi azt.
- HA MÉG EGYSZER CSAK EGY ROSSZ SZÓT IS MONDASZ RÁ KIVÁGOM A NYELVEDET, MAJD MEGETTETEM VELED! ÉS VÉSD ABBA A CSÖPP KIS AGYADBA, HOGY Ő AZ ENYÉM! ÉS SOHA MÉG CSAK ESZEDBE SE JUSSON, HOGY MÉG EGYSZER EGY UJJAL IS HOZZÁ ÉRJ!- el engedi a torkát és hátrébb lép, majd szemeimbe nézett, melyek a csúnya igazságtól és bántó megjegyzésektől teljesen el voltak lepve könnyeimtől.

Egyszeriben egy furcsa meg magyarázhatatlan aurát vett fel, amire mindenki hátra lépett egyet.
- MOST PEDIG MINDENKI JÓL FIGYELJEN!- kiálltotta, és nagy léptekkel mellettem termett és össze kulcsolta kezeinket- NEM ÉRDEKEL MIT CSINÁLT, HÁNNYAL ÉS KIKKEL! NEM ÉRDEKEL HA ÖLT VAGY BÁRMI MÁS BŰNT VAGY SÉRTÉST KÖVETETT EL! Ő AZ ÉN OMEGÁM! ÉN AZ Ő ALFÁJA VAGYOK! SOHA TÖBBET NEM ÉRHET HOZZÁ SENKI! ÉS SOHA TÖBBET NEM BESZÉLHET RÓLA ILYEN OCSMÁNYSÁGOKAT, VAGY HA MÉGIS MEG TENNÉ AZT AZONNAL MEGÖLÖM, LEGYEN AZ BÁRKI! SENKI, SEM SZÓVAL, SEM FIZIKAILAG NEM BÁNTHATJA!
ÉS HWAN- fordul az alfa felé aki büszkén mosolyogva figyelte eddig- Sajnálom- mondja, de már nem üvölt- de nem maradhatok a falka tagja. képtelen vagyok be tartani a törvényeket.
- Tudom Jungkook, de tudd, hogy mindig is a családunkhoz fogsz tartozni és, hogy ide bármikor jöhetsz, a szobád itt lesz.
- Köszönöm. Most pedig el megyünk a szerelmemmel!- mondja ki mérten majd maga után húzva sokkolt és síró énemet megyünk vissza az erdőbe.

Nem tudtam hova megyünk, de aztán meg láttam közös barlangunkat és meg nyugodtam.
Gyengéden ölébe húzott és magához szorította mostmár zokogó testemet, mert még mindig hihetetlenül fájtak Yugyeom szavai, de mellette boldogság könnyeim is akadtak mert Kook a hallottak ellenére is kiállt értem, sőt elismerte a szerelmünket, amivel végérvényesen is elérte, hogy halálom napjáig vele akarjak élni is mindent meg bocsájtsak neki.

- Semmi baj Taetae! Minden rendben van- nyugatat és puszilgatja arcomat.
- Nehm..Khook...- szipogok- itt hisztizek...mikor én egy nagy....
- NEM- mondja mérgesen mire úgy meg szeppenek, hogy a bőgést is abba hagyom. Két keze közé fogja arcomat és a rabul ejti tekintetemet- soha, de soha ne érdekeljen, hogy ki mit mond, vagy ha mégis szólsz és az illető meghal! És már most felejsd el azt, hogy én a régi dolgaid miatt valaha él hagynálak vagy undorodnék tőled! Szeretlek- suttogja- és ezen semmi nem fog tudni változtatni!
- És ha... öreg leszek és csúnya... Vagy ha meg hizok és kövér leszek?
- Nekem akkor is te leszel a legszebb, és nálad jobban senkit nem fogok jobban szeretni.
- Ez nem igaz lesz vagy lesznek valakik akiket el várom, hogy még nálam is jobban szeress és védelmezz- mosolyodom el.
- Kik?- kérdezi össze húzott szemekkel amire fel nevetek.
- Szerinted?- simítok a hasamra.
- Jézusom! Terhes vagy?!- esik kétségbe mire újra fel nevetek.
- Dehogyis te bolond! Csak a közös jövőre gondoltam.
- Ohh... akkor jó...- nyugszik meg- ezt mondjuk meg ígérhetem- fogja meg kezemet.

Soha nem hittem volna, hogy valaha ennyire ennyi érzéssel kötődni fogok egy életen át valakihez...
Köszönöm Jungkook, ha akkor nem lépsz az életembe sosem tudom, meg, hogy milyen érzés az ha valakit önzetlenül a hibái ellenére is szereted és véded és jóban- rosszban ki tartotok egymás mellett....

Köszönöm, szerelmem!

S

ziasztok!

Először is nagyon, nagyon szépen köszönöm, a sok jó kívánságot és hogy ilyen türelmesen vártatok rám.
Nagyon jól estek a kedves szavaitok, és tényleg nagyon sok erőt kaptam ezáltal tőletek amivel végre sikerült túl lendülnöm a vizsgákon és az itthoni körülményeken.
Köszönöm! ❤️
Nos viszont van a visszatérésem mellett egy jó és egy rossz hírem.
A rossz amit talán a mostani részből is látszik, hogy vége lesz TaeKook párosunk történetének, de még szeretnék egy Jungkook szemszöges véget és egy epilógust is, tehát még 2 rész hátra van.

De z jó hírem, hogy pár napja egy újabb sztori is kipattant a fejemből, úgyhogy várható újabb sztori is, amiről csak annyit árulok el, hogy 2db pár kibontakozó szerelmét mondja el.

N

os, remélem tetszett a rész, nem sokára jön az új rész!

Jó éjszakát!❤️❤️❤️