Never Say Never **Befejezett**

Düh rohamok

Taehyung:

Haza érve ki se mozdultam a szobámból, sőt egész hétvégén ott voltam majdnem mindig mert a papa addig nyaggatott míg le nem mentem enni, evés közben kérdezgették, hogy mi van velem mert nem szoktam így bezárkóni, de mindig tereltem a témát így fel is adták.

Vasárnap este van már és már az ágyban vagyok, még mindig a tegnapi dolgokon kattogok és egyre csak Jungkookon arca van a szemeim előtt, amitől még mindig bűntudatom van, ami azért is furcsa mert én nem szoktam soha bűntudatot érezni. Mivel sajnos nincs telefonja fel hívni se tudom, el menni pedig valahogy nem merek hozzájuk.
Arra is gondoltam már, hogy felhívok valakit a falkából, hogy rajta keresztül értesüljek, hogy mi van Jungkookal.
Végül viszont valamiért mégis el vetem az ötletet, még a végén azt gondolnák, hogy vonzódom hozzá, ami kicsit talán igaz is mert iszonyatosan jól néz ki és simán rá ugranék néha, főleg amikor olyan aranyosan értetlenkedik az egyértelmű dolgokon, remélem ez a tulajdonsága meg marad, mert egyszerűen imádnivalóvá teszik őt.
Erre gondolva el mosolyodom és el alszom.

Reggel nyűgösen nyomom ki az ébresztő órámat és kicsit még fekszem és gyűjtöm az erőt, hogy fel álljak és el menjek a budira...
Iskolába viszonylag szeretek járni mert jó az osztályom, mondjuk nem mintha bárki merne bántani, tekintve, hogy mennyi nagy vezér kedvence vagyok...
Készülődés közben azon kezdtem el hirtelen gondolkodni, hogy vajon Jungkooknak is kell majd suliba járni? Mert kb bátyjám korabelinek vagyis 19 éves végző korúnak nézem őt... Ezen gondolkodva készülődtem tovább majd ezzel mentem a suliban is.

A suli kapujában találkozunk Markkal és az uncsi tesójával.
Mark és a bátyám egy csókkal köszöntötték egymást (tavaly össze jöttek) engem pedig egy öleléssel fogadott, majd gyorsan el is siet az osztályunk felé, mert neki még tegnap írtam, hogy találtam egy alfát akit Hwanéknál lett elhelyezve, de amikor már többet akart tudni róla akkor inkább már azt válaszoltam, hogy majd a suliban élőben el mesélek mindent.

Osztályba be lépve még köszönni sem volt időm az izgatott bolond barátom miatt és egyik osztálytársunkat is majdnem fel löktük, ha jól tudom a neve Jimin. Szegénytől alig tudtam bocsánatot kérni, mert Mark nagy lendülettel ültetett le a helyünkre és faggatni kezdett.
- Na mesélj! neve? Hogy néz ki? Mondj el mindent.
- Jesszus nyugi már miért vagy olyan kíváncsi?- nevetek.
- Mert tudod, hogyha szexi alfákról van szó arról mindig tudni akarok.
- Te minden dologról tudni akarsz, drága pletykás omega barátom- nevetek jobban mire csak a szemét forgtja.
- Tehetek róla, hogy kíváncsi vagyok? Na de akkor ki vele milyen?!
- Hát az biztos, hogy a mi alfáinktól különbözik, már csak azért is mert aranyos kis tudatlan tud lenni, mivel számára minden farkas ugyanolyan. Bár ezt az eddigi élete során végig nézve nem csodálkozom- vált komolyabbra a hangom.
- Miért, mit csinált eddig?
- Hát a lényeg, hogy a családja el lett árulva és ő neki egyedül kellett felnőnie az erdőkben. Én is csak így tudtam megismerni, hogy csúnyán megsérült én pedig segítettem neki rendbe jönni.
- És, hogy néz ki? Szexi?
Ezen újra fel nevetek.
- Nos igen, nagyon is jól néz, tipikus rossz fiúnak tűnik de valójában egy meleg szívű törékeny kisfiú aki arra vár, hogy megmentsék- ábrándozok róla.
- Hoppá, csak nem sikerült a kis herceg fejét végre valakinek el csavarni- húzogatja szemöldökét, mire vállon ütöm- au most mi az? Egyébként mit csináltatok másnap? Mert gondolom tegnap és tegnapelőtt is talalkoztatok.
- Hát- hajtom le a fejemet- nem egészen... Kicsit el csesztem a dolgokat...
- Na, mit csináltál?
- Hát csak véletlenül egy gyenge és szerencsétlen alfának neveztem Hwan majdnem egész falkája előtt..
- Jézus csórit már most a földbe akarod tiporni?!- nevet, viccelődve mire még jobban meg csapom mérgesen- Au jól van nyugi, tudod, hogy csak viccelek. De egyébként azóta beszéltetek?
- Nem, nem is hiszem, hogy annyira akarna beszélni..
- Ugyan már nagy fiú, szerintem már ki heverte. Mi lenne ha meg látogatnád ma délután?
- Szerinted, azt kellene?
- Persze, mért ne?
- Könnyen beszél akinek már meg van a szerelme- öltöm ki rá a nyelvem.
- Szóval el ismered, hogy tetszik- teszi ugyanezt én pedig már tagadnám is a talán már nyilvánvalót mert, hát most na... Biztos nem csak nekem tudnak az ilyen szexi fiúk megtetszeni...

Végül Mark rá vett, hogy menjek el hozzá, így suli végeztével, át adom a táskámat a bátyámnak, hogy vigye haza, majd át változva farkassá az erdőben indulok Hwanék felé.
Nagyot nyelve már emberi alakban sétálok a ház felé, de egy ismerős hang megállít.
- Nincs bent- mondja én pedig felé fordulok és pimasz vigyorával találom szembe magamat
- Honnan tudod kit keresek?
- Ismerlek- nevet és közelebb lép hozzám- Jungkookot keresed el találtam vagy el találtam?!- erre csak szemet forgatok, mindig igaza van..
- És akkor hol van?
- Mit kapok ha megmondom?
- Egy boldog omegát?
- Az nekem kicsit kevés...
- Egy boldog omegát akinek ha nem segítesz fogja magát és a kis haverodnál fogva fog felkenni a falra?
- Látom az a nagy szád azóta sem változott, le sem tagadhatod Hoseok hyungot- nevet fel, mire én csak mosolyogva vállat rántok- de amúgy egy ölelésre gondoltam, de ha nem hát nem.
- Nálad Yugyeom egy ölelés valahogy mindig többe megy át- nevetek
- Mintha annyira ellenkeztél volna aznap...
- Na jó inkább ugorjunk- terelek inkább mire ismét győzedelmesen nevet- szóval merre van?
- A tisztásunkon- erre bólintok és már mennék is, de még utánam szól- Wonhoval- erre meg torpanok. A kis rohadt anyját a mocsok kis szukának! Van képe rá mászni ami még talán nem hivatalosan, de az enyém?! Hú de utálom, ő az egyetlen vetélytársam aki életembe volt, sajnos őt is mindenki szereti, persze nem annyian mint engem, de őt sose tudtam az életemből rendesen ki paterolni...
- Gondolom egész hétvégén vele volt- mondom a nyilvánvalót.
- Hát többnyire, Wonho legalábbis nem nagyon akart róla leszállni.

Nagyot fújtatva gyors léptekkel megyek a tisztásra ahol a tisztás egyik szélén egy diófa alatt meg is látom őket farkasalakban egymáson feküdve...
Ismeretlen,de félreérthetetlen féltékenység ment végig egész lényemen.
Hamar át is változtam és hevesen feléjük kezdtem rohanni, amit ők is meg hallották mert fülelve álltak fel.
Hozzájuk érve rögtön odébb löktem az Wonhot és Jungkook elé álltam úgy kezdtem vicsorogni a nyomorultra aki fülét lehajtva állt és értetlenül nézett rám, hiszen pontosan tudja simán széttépen, plána, hogy mekkora düh van most bennem.
És ez a düh valahogy nem tudott távozni és morogva estem neki újból, ezzel jól bele harapva lapockájába mire fájdalmasan nyüszített fel.
Biztos vagyok benne, hogy Jungkook éppen le akart volna szedni róla, de meg előzték és hirtelen arra eszméltem, hogy egy farkas a hátsó lábamtól fogva leránt az omegáról és dühösen vicsorog rám, de ekkor már Jungkook is közbe lépett a dolgokba és védelmezve elém állt szintén vicsorogni kezdett a másik farkasra, akti ahogy jobban rájöttem BamBam volt Wonho bátyja, gondolom nem volt messze az öccsétől és hallott minket, vagy pedig Yugyeom mondta, hogy itt vagyok és így veszélyben lesz a drága öcsikéje...

A béta és az alfa védelmezően állt előttünk és egyre dühösebbek lettek a másikra, holott ez nem az ő harcuk lenne...
A következő pillanatban azonban nem tudom mi ütött Jungkookba de neki esett BamBamnak, az volt a szerencse, hogy BamBam is számított rá így sikerült kivédenie, és ő is támadott.
Wonho és én csak lefagyva álltunk, de szerencsére mielőtt elfajult volna bármi Hwan és két másik alfa sikeresen szétválasztotta a két dühös farkast.
" Mégis mi a jó isten folyik itt" kérdezi Hwan telepatikusan mindnyájunktól, parancsoló vezér hangján, amit csak ritkán vesz elő. Erre mindhárman lehajtjuk a fejünket, míg Jungkook még mindig dühösen morog mindenkire (mitől lett ilyen vérszomjas?)
Aztán se szó se semmi Jungkook dühösen fellökve mindenkit el futott az erdőbe, akik Hwannál jött két másik alfa utána ment volna, de Hwan megállította őket.
"Hagyj menjen, később meg keressük ha nem jönne vissza. Ti pedig" fordul felénk ijesztően vicsorogva "utóljára meg kéredezem, hogy mi történt?!"
" Taehyung, nekem esett, pedig én és Jungkook csak beszélgettünk"mondja rögtön Wonho "A bátyám pedig meg védett, mire Jungkook Taehyungot kezdte védeni és egymásnak estek".
" Igaz ez Taehyung, és BamBam?!"
"Igen" feleljük együtt.
" Miért támadtad meg Wonhot Taehyung?"
Nem válaszoltam mert igazából nincs rá rendes magyarázatom, azon kívül, hogy piros köd lepte el a fejemet és ki akartam nyírni Wonhot amiért hozzá nyúlt ami az enyém...

Mert Jungkook az enyém, és nem adom át egy könnyen senkinek, soha!