Never Say Never **Befejezett**

Nosztalgia

Jungkook:

Hirtelen egy nagyon ismerős illatot kezdtem érezni nem olyan távolról, de azt nem tudtam, hogy honnan ismerős és, hogy kié lehet ezért pedig ideges lettem.
Tae folyton kérdezte, hogy mit érzek de nem tudtam rá figyelni, hanem inkább az ösztönömre hallgatva a szag után futottam.

A határon pedig meg is találtam a szag gazdáját. Egy majdnem teljesen fehér alfa farkas vicsorgott rám...
Feltételezem, hogy az ő figyelemét is az én szagom keltette fel mert először csak furcsán megértett és szaglászott a levegőbe.

Aztán viszont hallottam, hogy Taetae is jött utánam és nem akartam, hogy baja essen ezért támadó pozícióba álltam mire a farkas is felvette azt és egymásnak estünk.
Durva egy harcot vívtunk egymással, éreztem, ahogyan fogai a nyakamba vájnak és a földre ránt, mire erősen le rúgtam magamról ezzel ő nyüszítve csapódott egy fának, de hamar lábra állt és újra nekem jött. Egy óvatlan pillanatában kaptam el hátsó bal lábát és dobtam újra neki a fának, de csak megint nekem jött.
Olyan volt mintha magammal küzdenék mert mindegyik mozdulata ismerős volt és mintha tudtuk volna, hogy mit akar a másik, mintha egy végtelen harcban lennénk ahonnan már nem derül ki ki lesz a győztes mert ha nem adja fel egyikünk sem akkor az lesz a vége, hogy mind ketten meg halunk...

Hirtelen egy béta farkas is megjelent közöttünk és le rántotta rólam az alfát, azt hittem, hogy a falkából valaki, de egy szintén idegen farkas próbálta vissza fogni az alfát.
Mikor valamennyire sikerült le csillapodnia az alfának vissza változott embernek, de még mindig fenyegetve méregetett.
A másik farkas is vissza változott, mire én is követtem a példáját.
Azt hittem össze esek a fájdalomtól, de akkor mellettem termett Tae is akire rá támaszkodhattam.
A másik sem lehett jobban mert egy fának volt dőlve és az össze esés határán volt.

- Sajnálom a történteket csak át utazóban vagyunk. Nem akarunk galibát. A barátom csak kicsit össze zavarodott- szabadkozott az idegen béta és lassan közelebb jött- Nem fog semmi ilyen újra történni a szavamat adom.
- Honnan jöttetek?- kérdezem
- Észak felől rajtunk kívül még öten vagyunk. Tényleg nem akarunk bajt szóval tovább is mennénk ha nem baj.
- Nem hiszem, hogy az lehetséges- mondja Tae mire a béta is és én is értetlenkedve nézünk rá- súlyos sebet kapott az oldalán, ha nem kezeljük le 15 perc alatt el fertőződik vagy el vérzik- magyarázta Tae.
Igaza is volt mert az alfa a következő pillanatban el is ájult, mire béta hozzá futott.
Egymásra néztünk szerelmemre és tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk...
- Van egy kis barlang a közelbe vigyük oda, ott meg próbálunk segíteni- mondom.
- Mért segítenétek
- Mert lenne egy két kérdésünk.
- Rendben, mindenre válaszolok ha segítetek rajta.

Nem tudom, hogy Taetae mikor és hol tanulta meg ilyen jól le kezelni a sebeket de káprázatos volt, ahogyan gyógyítani kezdte az alfát.
Hamar vagy 20 perc alatt már kész is volt.
- Meg keresem a többieket, mindjárt visszajövök- mondja az idegen miután Tae kész lett és a sérült farkas nyugodtan pihent.
Bólintottunk, majd a béta vissza ment.
- Most mi lesz Kook?- kérdezi nagyot sóhajtva Tae miközben az én sebeimet is el kezdi le kezelni- úgy értem miért és mit akarsz velük beszélni?
- Valahonnan ismerős volt az illatuk és tudni akarom, hogy honnan.
- KK..kook..- nyögi fájdalmasan az alfa és csodálkozva néz rám- Mmil.. milyen..kook..?
- Jungkook, jobban mondva Jeon Jeonkook- nézek rá értetlenül- miért, találkoztunk már? Azért volt olyan ismerős az illatod?!- kérdezem.
- Istenem!- ül fel nem törődve a fájdalommal- tudtam, hogy élsz még! Éreztem, mint ahogy most is! Csak meg találtalak tesó!- ölel meg meg könnyebülve én is pedig csak nagyokat pislogok le sokkolva.

- Ttesó...?!- tolom el értetlenkedve magamtól.
- Hát nem ismersz meg?! Folyton együtt voltunk, mint a testvérek, bár azok is voltunk csak nem édes tesvérek hanem unoka tesók! Jeon WonSang vagyok!
- WonSang... WonSang...- gondolkodom hangosan aztán el kezd valami derengeni egy másik fiúról akivel sokat játszottam és nagyon szerettem...valami...
- Woni!- csillagnak fel a szemeim és boldogan mondom neki- Woni! Ezt el se hiszem!
- Igen, én vagyok Kook! Hú haver azt hittem tényleg el vesztél az erdőbe!
- Khmm- köhög Tae mire mindketten rá nézünk- ha ki örültétek magatokat egymásnak esetleg velem is meg oszthatnátok az információkat...
- Ne haragudj szívem. Taehyung ő WonSang, anyám testvérének a fia, és egyben legjobb barátom. WonSang ő Taehyung, a szerelmem.
- Nagyon örülök a találkozásnak WonSang.
- Én is Taehyung. Az előbbi személy aki pedig közénk állt az apám volt Suk TalHae. Hú halljátok ha meg tudják ő és a többiek, hogy élsz tuti ki térnek a hitükből- nevet fel.

Fél órával később

Miután ki csodálkoztuk magunkat a többiekkel is el meséltük, hogy ki hogyan menekült meg és hogyan találkoztak újra egymással.
Úgy tűnt Tae is örült, hogy találkoztunk velük és úgy tűnt, hogy ők is örültek, hogy még egy párt is találtam magamnak bár mikor el mondtuk Taeal, hogy egy vezérnek a fia kicsit távolság tartóbbak lettek.
Késő estig beszélgettünk és nagyon boldog voltam, olyan volt mintha akárcsak egy kicsit is de mintha újra otthon lettem volna a családommal és a falkámmal...
De minden jónak vége lesz...

- Kook, lassan már tényleg ideje mennünk mert holnap már menned kell vissza és be vallom eléggé el fáradtam- ölel át Taetae.
- Tudom szívem, azonnal megyünk.
- Bizony Kook holnap megyünk vissza és olyan boldog vagyok, hogy már te is jössz!
- Woni drágám szerintem nem arra gondoltak mint amire te- mondja Mirae WonSang barátnője.
- Hát mire másra már itt vagyunk! És legalább nem nélküle kell mennünk vagyis még fő alfánk is lesz!
- Ezt, hogy érted?- kérdezem
- Hát, hogy mikor vissza szerezzük a falkát és a területet te leszel a főalfa. Hiszen megtaláltuk egymást és úgy gondolom, te is jössz velünk mert hát hozzánk tartozol! MI vagyunk a családod!
- Na itt álljunk csak meg!- kiált fel Tae és mérgesen közém és Woni közé áll- Kook nem megy innen sehova! És neki már van családja! Igaz Kook?!- fordul felém.
- Ahogy mondod omega- nyomja meg az omega szót Woni- már van családja akikhez ideje haza érkeznie igaz Junkook! Gyere haza!

Be ismerem, hogy a vér szerinti családomat látva úgy érzem tényleg közöttük a helyem és, hogy velük kellene mennem, de amikor Taehyung könnyes és könyörgő szemeibe nézek megszakad a szívem... Nem akarom el hagyni... Szükségem van rá mint ahogyan neki is rám... De nem lehetek két falkában egyszerre...
- Jungkook...- szólal meg Tae kétségbe esetten Tae- miért nem válaszolsz... kérlek... Kérlek mond, hogy nem akarsz azok után el hagyni amiken keresztül mentünk.... Azt mondtad szeretsz...

- Taehyung én szeretlek, de...

Na vajon mit fog mondani és választani Jungkook?