Never Say Never **Befejezett**

Sérült Idegen

Taehyung;

- Te aztán tényleg tüzes egy omega vagy, ilyen jót még senkivel sem szexeltem- mondja szapora lélegzettel Tony az egyik alfa akivel titkos viszonyt folytatok (nem vagyunk együtt csak szeretünk "időt tölteni" egymással).
- Tudom édes nem kell ragoznod még a végén el szállok magamtól- nevetek, miközben fel kelek mellőle és öltözködni kezdek.
- Jogos, így is a világ legjobbjának mondod magadat.
- Mért nem így van?- húzom fel szemöldökömet- egyébként én tök szerény vagyok...
- Aha, tudom ezt mindig bizonyítod- nevet még jobban- amúgy hova sietsz általában még vagy alszunk egyet utána vagy filmet nézünk vagy újra egymásnak esünk, hmm bele gondolva belefér még egy ötödik menet- ölel át hátulról és nyakamat kezdi csókolgatni.
- Bocs örömmel maradnék de jönnek hozzánk vacsorára és Papa azt mondta ha nem leszek ott akkor kéthét szoba fogság, és ebből az következne, hogy kéthétig nem hallasz felőlem, és ugyebár ezt nem szeretnéd- fordulok immár ruhában felé és egy csókot adok szájára.
- Ahhj persze, hogy nem- sóhajt és vissza fekszik az ágyba.
- Én is így gondoltam és mivel 2 óra van vacsiig így el köszönök, majd írok puszi.
- Puszi.

Haza felé farkas alakban megyek mert nem lakunk olyan messze de olyan közel sem, ráadásul imádok így lenni főleg egy jó szex után.
Most éppen egy mezei nyulat kergetek játékból, amikor hirtelen belém rohan egy nálam nagyobb farkas, amire mindketten egymásba gabajodva gurulunk egy kicsit majd ő kisebbet lökve rajtam távolodik el tőlem, de látványára nem kicsit ijedtem meg...
Előttem egy majdnem teljesen fekete szagából ítélve alfa farkas állt:

( Az alsó, világosabb az Taehyung)

Vértől csapzottan állt és egyszerre volt fenyegető és riadt tekintete, teste teljesen alultáplált volt mint aki hetek óta nem evett és remegő mozgását látva biztos voltam benne, hogy teljesen kiszáradt és kifáradt volt, és meg kell mondjam ilyen gyenge és csúnya alfát még életemben nem láttam...
Farkas szemezésünkből egy vonyítás és egyre közeledő mancsok hagja ugrasztott ki.
Ijedten fordult felé majd nekem egy fenyegető morgás után nagy ívben kikerülve futott tovább.
Kíváncsian néztem utána és ha jól láttam az erdőnek azon része felé kezdett futni ahol egy kisebb szakadék van.
Valami oknál fogva, amit nem tudtam hova tenni, utána futottam, hogy meg akadályozzam, hogy bele essen, de sajnos mire utólértem, abban a percben csúszott meg fékezés közben és azonnal le esett.
Ijedten mentem a szakadék szélére és onnan néztem le.
Bár sötét éjszaka volt szerencsére farkasként jól láttam, ahogyan már ember alakban eszméletlenül fekszik a szakadék mélyén, amikor viszont le akartam menni meg nézni, hogy van lépéseket hallottam ezért megfordultam és pont akkor érkezett meg két alfa farkas történetesen Minho és Yoongi.
- Taetae nem láttál erre futni egy alfát?- kérdezi telepatikusan Yoongi.
- De azt hiszem láttam- mondtam- mintha arra futott volna- mutattam jobbra.

- Kösz kölyök, és menj haza minél előbb nem tudjuk honnan jött úgyhogy jobb ha biztonságban vagy- mennek el.

Miután el mentek rögtön óvatosan már ember alakban le másztam és lassan az ájult mellé térdeltem.
Kezemet szívére tettem és éreztem, hogy nagyon lassan de még dobog a szíve úgyhogy nem halt meg.
De látványa is emberként sem volt túl bizalom gerjesztő...
Habár arca nem volt csúnya, sőt rohadt helyes volt, de teste csupa csont és bőr lett volna ha némi izma nem lett volna ott, testén pedig ezer seb tátongott és több helyen is erősen vérzett hasán és vállánál friss mély sebek voltak és mostani esése követően egy mély seb volt a fején.

Hirtelen fogalmam sem volt mit kellene tennem, de nagyon sajnáltam szegényt, úgyhogy nem akartam sorsára hagyni, és hát tőlem nem lehetett sokkal idősebb szóval érdekelt, hogy kicsoda, honnan jött és mi történt vele.
Farkassá változtam és óvatosan épp vállát meg fogva/harapva kezdtem el vonszolni a nem messze lévő rejtek helyemre ami egy pataknál található meg.
Miután nehezen de sikeresen be húztam a kicsiny barlangba vissza változtam félig ülő helyzetbe, hátát a falnak vetve fektettem és ruháit levéve és ronggyal amit be vizeztem el kezdtem sebeit ki tisztogatni amit a dokitól láttam.
Néhányszor fájdalmában autómatikusan elhúzta száját vagy össze rázkódott ilyenkor halkan suttogva mondtam neki, hogy semmi baj, minden rendben lesz ne félj.
Nem tudom miért mondtam ezt és, hogy mért akartam segíteni rajta csak valamiért azt szerettem volna ha felépül és jobban lesz...

Miután valamennyire sikerült ellátnom sebeit és bekötöttem valamennyit, be takartam és el mentem, remélve, hogy holnapig még ott is marad.

Még éppen időben érkeztem meg otthon úgyhogy nem kaptam lecseszést se szobafogságot és még a vendégek előtt fürödni is volt időm.
Amikor megjöttek a "vendégek" már tudtam, mért akarta a Papa annyira, hogy én itt legyek... Az ok pedig az volt, hogy a nagyiék jöttek látogatóba...
Röviden annyi a történet amiért utálom őket és az apáim is utálják, az hogy nagyapa sokat bántotta a Papát amiért ő nem lett alfa és nem volt az alfa léthez közeli béta hanem inkább az omega léthez volt közelebbi omega. Nagyapát ez azért viselte meg mert nem lett több örököse és mert valamiért mindig utálta Papát ha tehetné nem jönne csak a nagyi miatt jön, akit viszont én utálok mert szerintem nem normális az ha valaki hagyja, hogy párjuk bántalmazza a gyermekünket és mi úgy tegyünk mintha észre sem vennénk..
A lényeg, hogy ilyenkor szeret engem és a bátyjámat fel mutatni aki egy kiköpött alfa lett.

- Kis fiam- örül Papának nagyi- istenem milyen régen láttalak.
- Szia anya én is örülök- ölelik meg egymást Papával.
- Ó és szia Jackson.
- Szia GeoRin, JiNoo- biccentett apa nagyapának.
- Jackson, Hoseok rég beszéltünk- állt meg nagyapa az elő szobában és jelenlétével, komor bosszús ábrázatával feszült hangulat lengett körül bennünket.
- Chanyeol és Taehyung jesszusom milyen nagyok lettetek- oldotta a hangulatot nagyi, és meg ölelt minket.
Bátyám aki illedelmes és jófiúságáról volt ismert illően mosolyogva és vissza ölelve fogadta, viszont én éppen csak mosoly féleségre húztam számat de nem öleltem vissza...

Az asztalnál apa, nagyi és Chanyeol próbálta a jobb kedvet tartani, míg én Papa és nagyapa undorral néztük egymást.
Engem, habár huncut és némi rossz tulajdonságomat ismerik a családban, de ettől még mindenki főleg az alfák és béták kedvence ezen belül Déd nagyapa, vagyis a fő alfa kis kedvence vagyok, a falka és a család összes omegáját le pipálom, ezzel ellenben a nagyapámat a számára idegesítő örök lázadó fiára emlékeztettem így ha a papa vagy apa nem lenne mindig a közelemben amikor itt lennének biztos, hogy én is kapnék tőle...

Miutan meg vacsiztunk egy szörnyű dolgot közöltek velem...
A nagyiék egész hétvégén maradnak...
Így duzzogva és gyűlölködve feküdtem le aludni.

Másnap tőlem nagyon is szokatlanul korán keltem, mivel nagyon kíváncsi voltam mivan a tegnapi alfával és gyors készülődés után fél öltözve mentem le, azonban a konyhába érve majdnem szívrohamot kaptam.
Nagyapám a konyha asztalnál ült és kávét ivott, amikor pedig hallotta ahogy jöttem felém fordult.
Arca semmit nem árult el de én nem kicsit kezdtem félni.
- Korán keltél és ahogy látom készülsz valahová- pillant táskámra, amibe kaját készültem rakni.
- Igen, egy barátommal találkozom és viszek magunknak reggelit- felelem én is komoran ügyesen leplezve félelmemet és el kezdem meg pakolni a táskát.
- Apádék tudják?
- Nem, de azt úgyis tudják, hogy majdnem minden hétvégén talalkozom vele- hazudok.
- Aha, értem, akkor jó utat- feleli el gondolkodva, amit furcsának találok, de aztán köszönés nélkül ott is hagyom.

Az alfa még mindig ugyanott és ugyanúgy alszik.
Ki pakolok és sebeit kezdem át nézni de úgy tűnik szerencsére nincs vérmérgezés.
Amikor venném el a kezemet hirtelen el kapja azt és én ijedten hőkölök hátra az ijesztően villogó szempartól és vicsorgó fogaktól....