Never Say Never **Befejezett**

Majdnem minden tökéletes...

Jungkook:

- Hát ti itt dekkoltok és még csak nem is szóltok, hogy beugrotok?!- csapódik ki a szoba ajtó, mire Taeal együtt ugrunk szinte ki az ágyból, amire hangosan fel is nyögök.
- Nam- morgok rá- már tegnap este felé itt voltunk te nem voltál itt, de ezért miért töröd ránk az ajtót?!
- Ó tényleg? Áh akkor ezért hivogattak a szülők...
- Hol voltál?- kérdezi Taetae amit én is akartam.
- Sehol.. erre arra...- sunyiskodik- ismertek nem tudok sokáig egy helyben maradni...
Erre Taeal együtt forgattuk meg a szemeinket és értettünk egyet vele, mert ez az egy teljesen igaz volt barátunkra... Egyik pillanatban még melletted áll a következőben meg már hat országgal odébb...

- Na és mi volt? Minden jól ment?- két és kérdezi Tae és kis idő után.
- Mire gondolsz?- billentem érdeklődően oldalra fejemet.
- Hát.. sikerült vissza szerezni a falkát és ha igen vissza mész?- kérdezi halkan.
- Igen, szerencsére minden rendben ment, de nem... Semmiért sem hagynám el az igazi otthonomat- nézek mosolyogva szemeibe- és nekem az otthonom az a hely ahol veled lehetek.
- Akkor jó, mert ha még egyszer faképnél hagysz, ne...- nem tudta befejezni mert számat szájára tapaszta el hallgatattam.
- Soha, soha többet- suttogom kettőnk közé és homlokon puszilom.
- Ha egyébként közbe szólhatok mert még mindig itt vagyok...- köhintett gyertyatartónk- látnod kellett volna minden menő volt Kook... Egyszerűen lenyűgöző volt, habár nem annyira mint én..- köhintett ismét, mire fel nevettünk- de nagyon klassz volt... Így rúgott, így harapott és ahol érte mindenhol csapást mért pedig jóval nagyobb volt nála.
- Annyira nem volt nagy...
- Hagyjuk már, meg láttam azt azt hittem simán le fog csapni téged és ott hal meg mindenki.
- Kösz, igazán kedves ez a mérhetetlen bizalmad felém- morgom.
- Bocs öreg ez az igazság..de ha már itt tartunk.. Hogy lehet az, hogy az a vérengző és nagy állatot simán lenyomtad apámat még nem?! Majdnem ugyanakkorák...
- Úgy fiam, hogy a haverod ritka szar formában volt, teljesen alultáplált volt és még csak nem is koncentrált, emellett pedig jobban figyelhetne a gyenge pontjai el tűntetéseire- lép be egy tálcával kezében Nam apja- bocs a zavarásért ezt Sebi küldi, téged fiam meg várnak kinnt- mondja Namnak aki ennek hallatán már rohan is ki.

- Bocs, hogy majdnem széttéptelek, azt hittem betolakodó vagy olyasmi.
- Megértem, nem kell bocsánatot kérnie.
Még biccentett egyet majd miután az adta a tálcát ki is ment.
- Végre, éhezem- kezdek el nyomban enni mikor elém kerül az étel. Mmm mennyei...
Mikor befejeztem tűnt fel, hogy a kaja miatt el is felejtettem, hogy a szerelemem is itt van.
De ő csak mosolyogva figyel engem, úgyhogy szerintem nem vette magára.
Miután pedig jól laktam hátra hajtottam, szememet meg ne csuktam és mielőtt újra ki nyithatnám el alszom...

Finom bizsergető puszikra ébredtem és éreztem, ahogyan egy lágy, puha kéz bontogatja az inget amit viselek, majd végig simít mellkasomom, amire egy jól esőt sóhajtotottam.
- Tudod- suttogom fülembe- van valami amire azóta vágytam mióta el mentél... Sajnos senki nem tudta azt és úgy megadni amit te- hallom hangján az incselkedést és egy csókot hint a számra majd nyakamra és egyre lejjebb... lejjebb...
- Óh szóval azt mondod a távollétembemben simán össze bújtál bárkivel?- megyek bele a játékba.
- Előfordulhat...
- Hát akkor lehet, hogy meg kellene büntetnem téged szépségem- simítok le hátán popsijához amibe bele is markolok egy jó erőset, amire ölemben ugrik egyet.
- Óh most meg ijedtem- mondja csábosan és csípőjével ruhán keresztül izgatni kezd mindkettőnket.
- Ahhh- nyögök már én is fel a kellemes érzésre, már nagyon vágyom/vágytam a kis huncutra.
- Úgy sem tudnál bántani...
Habár rohadtul fáj, de fel ülök hozzá, mire mozgását is abba hagyja, én pedig hevesen hajolok rá ajkaira.
Szóval azt hiszi nem tudok vele kemény lenni... Meg látjuk...

Próbálta gyors tempómat követni de épphogy csak bírta. Mielőtt a levegő hiány miatt elváltam volna tőle alsó ajkát meghúztam és egy kisebbet rá haraptam, mire fel is szisszent, majd nyakát kezdtem el több helyen is kiszívni, és csipőmmel hirtelen erőset fellöktem amire kicsit meg ijedt.
Mindenhová tettem rajta egy kis nyomot, csak, hogy tudja ki az alfája...
Mikor elégedett lettem nem törődve az újabb fájdalomma fektettem magam alá a kis megszeppentet.
Tényleg meg volt szeppenve, nem volt hozzá szokva tőlem ehez a viselkedéssel.
Egy fölényes mosollyal ülök fel, ami újabb fájdalommal járt, de már kezdek hozzá szokni, és nadrágomat kicsatolom és le is húzom, mindezt lassan de határozottan, majd egy újabb heves csókba hívom, de ez most kicsit gyengédebben.
Le nyúlok és a még kisebb Taetaera simítok újra és újra.
- Kookhh- nyögi nevemet a csókunkba.
El válok tőle és újra fel ülök, és az ő nadrágját is alsójával együtt el hajítom, a kicsi Taetaera fogok és húzok rajta párat, mire újabb nyögéseket hallat a nagyobbik Tae.
Végig nyalok hirtelen hosszán és be is kapom mire egy olyat nyögött amit szerintem mindenki hallott a házban...
Hajamba túr és tincseimet tépi közben folyamatosan sóhajtozik és nyögdécsel a nevemet hajtogatva.
Láttam rajta, hogy már nagyon közel van a "véghez" így abba is hagytam mindent és újra fel ültem.
- Nah, mosth mih vahnh?!- kérdezi dühösen.
- Nyugi édes lesz ennél jobb is- mondom és le veszem szorító alsómat mire kicsi én felszabadultan ugrik ki.

Szerelmem fölött el helyezkedem és meg csókolom, de most ő kezd el egyre hevesebben csókolni, amire el mosolyodom.
Tagjainkat össze érintem, mire mindketten jól esően fel nyögünk.
Taetae lábaival csípőmet közre fogta és türelmetlenül fellökött csípőjével.
Tudtam mit akar...
Be pozicionáltam magamat és hirtelen fel nyomtam magamat, mire kis drágám nem volt felkészülve és egy könnycsepp is kiszökött szemeiből.
Úgy terveztem, hogy kemény leszek csak, hogy meg mutassam neki az is tudok lenni, ettől a látványtól inkább le is mondtam róla...
Nem szeretnék neki fájdalmat okozni... Meg állok és várom, hogy hozzám szokjon addig csókokkal halmozom el, de kijelentésén meg döbbenek.
- Neh mosth lágyuljh elh...tethszeth csakh hirtelen vohlt...
Erre el mosolyodtam és lassan el is kezdtem mozogni.
A lassúról fokozatosan kezdtem el egyre gyorsulni.

Éreztem ahogyan Taetae végig karmol hátamon a már nagyon gyors tempónkban mikor el találtam gyenge pontját amit ostromolni kezdtem.

- Koookhh- kiáltja nevemet mikor át juttatom a gyönyörön én pedig mielőtt követtem volna ki húzódtam és csak utána engedtem el magamat.
Lihegve feküdtem el a hátamra, Tae pedig szintén levegőt kapkodva mászott mellkasomhoz bújva.
- Hát ezt...ezt még sokszor meg kell ismételnünk...- mondja mosolyogva.
- Egyébként húzom össze szememet mikor eszembe jut- tényleg lefeküdtél mással míg nem voltam?
- Majdnem meg történt...- mondja halkan mire idegesebb lettem- de aztán nem, nem tudtam és valamiért nem is akartam megtenni...
- És ki volt az?
- Nem mindegy? Nem történt semmi...
- Taeyhung! Ki volt?!- mondom erélyesebben.
- Na ezt most fejezd be!- Ül fel dühösen- velem te nem fogsz úgy beszélni mint egy alsóbb rendűvel! Nagyon nagy lett a szád mióta vissza jöttél! De tudod velem csak az lehet aki egyenlő félként tekint rám, és ez benned meg volt... legalábbis azt hittem- kel fel az ágyból és kezd idegesen öltözködni.
- Tae- sóhajtok- ne haragudj, de tudni akarom, hogy ki mászott rád miért nem mondod el?
- Yugyeom volt, mostmár örülsz?!- kiabál- remélem, engem pedig ne hívj többet!- csapja be maga után az ajtót, de nem tud most érdekelni.

Az a rohadék képes volt rá mászni az én omegámra...