Never Say Never **Befejezett**

Békülések

Taehyung:

Veszekedésünk után el rohantam az erdőbe valahová.
Nem akartam haza menni, de sehova sem tudtam, így az erdő egy el dugott részéhez menetem és le ültem felhúzott térdekkel egy fa tövébe és sírni kezdtem.
Tudom, hogy igaza van és én magam sem tudom, hogy miért nem akarom be mutatni őt a szüleimnek...
Az a baj, hogy egyszerűen össze vagyok zavarodva...nem tudom mit érzek vagy mit akarok...
Akarom Jungkookot és senkinek sem adnám oda, de közben valahogy nem tudok el köteleződni mellette, pedig el játszottam már a gondolattal, mert az tény, hogy nagyon is megszerettem őt, de mintha pont ettől félnél..hiszen még sose voltam szerelmes, honnan tudjam milyen az?

- Fiam?- hallok meg egy ismerősöm hangját.
Fel nézek és meglepődötten nézem Hoseok apámat aki szintén meg lepődve nézett rám.
- Te mit keresel itt?- kérdezem szipogva könnyeimet letörölve.
- Ugyanezt kérdezhetem én is tőled. Mi történt? Nem vagy az a sírós fajta szóval gondolom komoly dologról van szó. Szóval a tagadásos részt is át ugorhatjuk- ül le mellém én pedig a vállának dőlök. Utoljára 13 évesen beszéltünk így egyedül szóval jól esett a jelenléte.
- Papa, te honnan tudtad, hogy apa az igazi? Vagy legalábbis azt, hogy szerelmes vagy belé?
- Csak nem érzel valamit valaki iránt végre- kezd el örülni mire elpirulok.
- Talán még nem tudom...csak azt tudom, hogy most olyan fura minden..nem tudom mit érzek és, hogy mit szeretnék...ő pedig annyi mindent szeretne...elém jönni a sulihoz a barátaimat és a családomat meg ismerni ráadásul nem csak a testem hanem az igazi valóm is érdekli!- sírok hisztérikusan.
Papa meg nevetni kezd mire csak mérgesen nézek rá- mi ilyen vicces ezen?! Utálom!
- Jaj kicsikém, ezek a bajok lennének a bajaik a többi alfának akkor egy boldogtalan omega vagy béta sem lenne sehol. Figyelj drágám az lesz a legjobb ha engedsz a kéréseinek és az abból érzett érzéseidet néznéd, ha a végén még jobban és többet szeretnél vele lenni, na akkor már mondható szerelemnek- mondja mosolyogva- na meg aztán mostmár én is kíváncsi vagyok, hogy ki is az és, hogy milyen, szóval a szülő bemutatását tenném első helyre- nevet fel újra, amire már én is nevetni kezdtem.

- De nem válaszoltál, te honnan tudtad apáról, hogy ő fog kelleni?
- Hát... Tudod igazából nem volt sok más választásom... hiszen úgy ismertük meg egymást, hogy túszként tartott fogva mert a nagyapáddal éppen nem voltak túl jó viszonyba...
- Jézusom, ezt eddig nem is mondtátok!- akadok ki.
- Mert nem kérdeztétek. Mindenesetre nem volt ott olyan rossz, sőt életem legszebb egy hetét töltöttem ott, sőt vissza se akartam jönni.
- Csak nem Stockholm szindrómába estél- mosolyodom el.
- Nos talán igen, de nem bántam meg. Egymásnak voltunk az első szerelmei és remélem, hogy az utolsó szerelmei is egymásnak leszünk. De vissza térve,  én először utáltam, pedig ő teljesen normálisan viselkedett, sőt másnap már udvarolni kezdett nekem- mosolyodik el papa az emlékre- sikerült elfogadni és megszerettetni a saját lényemet. Aztán mikor már úgy érezte, hogy tényleg szeret és nem akar el veszteni szabadon engedett, de én nem kapkodtam, hiszen annyira jó volt gondok nélkül és apám nélkül lenni, szóval hivatalosan is össze jöttünk és azóta is kisebb-nagyobb veszekedéseket le számítva tökéletesen boldogok vagyunk még mindig.

- Szerinted még van esélyem, hogy beszéljek vele?
- Ahogy a szavaidból ki veszem már ma is újra fel keresheted.
- De el küldött- szorul össze a szívem.
- Az nem számít ha őszintén el mondod, hogy mit érzel biztosan meg bocsájt. Viszont küldj egy smst vagy valamit ha ott aludnál nála mert már kezd esteledni.
- Rendben- öleltem meg majd erőt és bátorságot merítve siettem vissza hozzá.

- Valahogy éreztem, hogy vissza jössz- sóhajt mosolyogva és fejét rázva Hwan.
- Igen, mert olyan vagy mint Dédi papa, aki mindig mindent megérez és tud.
- Hát ezt is kellett örökölni valakinek. Na mindegy, most alszik, úgyhogy óvatosan kelsd fel ha fel keltenéd.
- Rendben, köszi- megyek el mellette és Jungkook szobájához sétálok. Nagy levegőt veszek és be nyitok.
Jungkook aranyosan szuszug és nyamnyog álmában.
Azon gondolkodtam, hogy hogyan keltsem fel, majd az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha csak oda bújnék hozzá, ha fel kel, akkor fel kel ha nem akkor együtt alszunk és reggel meglepődik. Holnap úgyis szombat szóval suli sincs ami miatt baj lenne.

Írok papának egy smst ahogy meg ígértem, utána halkan mellé sétáltam és óvatosan mellkasához bújtam.
Egy pillanatra azt hittem fel kelt mert miután elhelyezkedtem karjaiba zárt és amennyire tudott magához húzott, mintha csak kapaszkodna belém.
Rá néztem, de szerencsére csukva volt a szeme és szuszugott, úgyhogy úgy tűnik csak álmában, ami jól esett, hogy már álmában is maga mellett szeretne tudni. Élesen be szívtam finom bazsarózsa illatát és mosolyogva nyakába bújok, és boldogan én is el alszom.

Reggel ugyanabba a pozícióban találom magunkat, mire el mosolyodom és egy rövid puszit adok Kookie szájára, erre valamit motyogni kezd, mire kuncognom kellett
El kezdte ki nyitogatni szemeit laposakat pislogva, és mikor meg lát először meg lepődve néz rám, de hála istennek nem küld el, sőt olyat csinált amire nem számítottam...
Arcomra simítva hívott és egy forró érzésekkel teli, szenvedélyes csókba invitált. Jóleső sóhajt hallatam és a következő pillanatban én alulra kerültem és Kook finom csókokkal lepte el nyakamat és mellkasomat.
Csókjaira hol nyögtem, hol sóhajtottam és közben puha tincsei között túrtam, néha meg húzva őket.
- Khookhie- sóhajtom- nhem ez..ezhért jhöttem...
- Tudom, de majd utána beszélünk- tapad újra ajkaimra majd tér át nyakamra ahol meg szívta érzékeny pontomat, mire hátába karmolok és fel szisszentem.
Ezután hevesen vetkőzni kezdtünk, majd én fordítottam a helyzetünkön így én már Kook csípőjére helyezkedtem, onnan pedig hátrébb csúsztam, hogy kicsi tae és a nem túl kicsi Kook pont össze érjen. Kook élesen be szívta a levegőjét és seggemre markolt.

Le hajoltam hozzá és most én leptem el csókokkal és szívásokkal nyakát és mellkasát, közben pedig csípőmmel izgattam magunkat.
- Thae, nhem fogom bírnih ha mosthmár nhem theszedh beh...
Én is már magamban akartam érezni, úgyhogy abba hagyva tevékenységemet, el kezdtem lassan magamba engedni, mire mindketten hangosan fel nyögtünk.
Miután teljesen kitöltött el kezdtem mozogni fokozatosan gyorsítva a tempón.
Jungkook hirtelen felült és így kerültünk a kedvenc pózomban.
Át ölelve és csókolózva, így egymás szájába nyögve egyre gyorsabban mozogtunk, majd mikor el találta gyenge pontomat és utána azt kezdte ostromolni, nem bírtam tovább és szinte sikítva mentem el Kook hasára engedve magamat.
Pár lökés után ő is követett volna és már szóltam volna, de szerencsére még időben ki húzva magát így a hátamra engedte nedvét.
Ezután hátára feküdt engem még mindig mellkasán tartva és így feküdtünk a levegőt kapkodva.

- Sajnálom Taetae, nem akartalak megbántani tegnap, csak néha nem értelek. De nem szeretnélek el veszíteni, szóval majd ha készen állsz rá vagy úgy gondolod, hogy el jött az ideje akkor majd megismerem a családodat.
- Jaj, Kook, olyan édes vagy- jövök zavarba aranyos gesztusától- de inkább nekem kell bocsánatot kérnem. Csak tudod még nem tudom mit is érzek és bizonytalan vagyok.
- Ezért nem akarlak terhelni és....- kezd el megint arányosan, aggódva beszélni,de szájára teszem kezemet.
- Még nem fejeztem be- adok rövid csókot szájára- szeretném meg tudni mit érzek, de ez csak úgy sikerül, ha közelebb engedlek magamhoz, szóval te és én ma délután el megyünk és be mutatom neked a családomat.
- Biztos, hogy szeretnéd?- simít arcomra.
- Igen, el jött az idő, hogy végre normális életet éljek- csókolom meg.