Never Say Never **Befejezett**

A család vagy az örökség

Jungkook:

A szívem szakad meg amiért el kell hagynom azt aki a világot jelenti nekem, de tudom, hogy ezt kell tennem, muszáj vissza szeretném amit a szüleimtől elvettek, meg kell bosszuljam őket nem futhatok többet, ezt Tae nem értheti, az ő családja él és boldog közösségben nőtt fel, ha meg is próbálná úgy sem tudná át érezni azt ami most bennem van...
De vissza jövök érte, nem hagyom el örökre az enyém, hozzám tartozik és ezt ő is tudja, tudom, hogy várni fog rám.
Egy utolsó csókot lopok tőle majd fájó szívvel hagyom magára és szaladok örökölt falkám megmaradt és újra látott tagjaihoz.

- Biztos, hogy ezt szeretnéd?- kérdezi megértően SukTalhae- igaza van Taehyungnak neked már itt is van családod.
- Persze, hogy ezt szeretné különben is....- kezdene bele fia WonSang
- Te most hallgass! Semmi jogod beleszólni, hogy mit akar és mit nem- szidja meg fiát, aki erre meg sértődve fújtat és de nem mond ellent.
- Talán a szívem egyik fele maradna, de a másik fele már régóta vár erre az alkalomra, és érzem, hogy ez a helyes.
Viszont ahogyan Taehyung is mondta az a minimum, hogy szólok Hwannak.
- Az északi határnál várunk- bólint SukTalhae.
- Rendben- mondom én is és átváltozva futok be az erdőbe.

- Jungkook, hát te? Csak holnapra vártunk haza, bár mondjuk mi is hamarabb jöttünk vissza- üdvözöl vidáman Clara és megölel.
A mellkasom ismét fájni kezd ahogyan arra gondolok, hogy mekkorát fognak bennem csalódni és, hogy milyen kegyetlenül össze töröm akaratlanul is a szívüket...
- Hwan is itt van?- kérdezem
- Itt vagyok kölyök mi kéne ha volna?- jön le a lépcsőn ő is jó kedvűen, de mikor rám néz egyből komolyá válik.
Nem tudom, hogy hogyan képes rá érezni a dolgokra, de mindig tudta ha valami nem volt rendben- mi történt?
- Beszélnünk kell még hozzá most.
- Nem ér rá reggel?- kérdezi álmosan Clara
- Szívem te nyugodtan menj le feküdni, én és Kook majd beszélünk nem tart soká.
- Ahj, rendben, utálom amikor így titkolóznak előttem..- mérgelődik de aztán egy csókot lopva Hwantól fel ment.
- Gyere- intett Hwan én pedig követtem.

Le ültünk az irodájába majd arcomat kezdte fürkészni.
- Azt reméltem, hogy most tévedni fog az öreg de sajnos most igaza volt- sóhajtott.
- Ezt hogy érted? Kiről beszélsz?- húzom össze szemeimet.
- A mi drága fő alfánk... Múlt héten mondta, hogy eljött az időd, és készen állsz, hogy vissza foglald a helyedet és, hogy segítsek neked.
- De..de.. ezt ő honnan tudja?
- Nem tudom... nagyapámat senki sem érti, csak meg érez dolgokat, apámnak azt mondta, hogy az őseink súgják meg neki a dolgokat bár ezt ő sose hitte el neki. Na mindegy a lényeg, hogy igaza lett nem?
- Igen- sóhajtom, de ki húzom magam.
- Fel teszem Taetae nem fogadta jól...
- Vissza jövök érte!
- Tudom- mosolyodik el kedvesen- olyanok vagytok mint a mágnesek, de ez így helyes.
- Köszönöm szépen mindent amit adtál... komolyan egy új életet adtál te és Clara és az egész falka nekem- állok fel és búcsúzóan nyújtom kezemet.
Selytelmesen el mosolyodik és ő is feláll.
- Ugye te se gondoltad, hogy a legjobb harcosomat csak úgy a halálba küldöm egy szál magában?- nevet, mire én furcsán nézek rá,de minden rögtön le esik ahogyan nyílik az ajtó és megjelennek a falka legjobb 15 legjobb harcosa az élén riválisommal Bambamal.
- Azt előre le szögezem, hogy nem én kértem őket, ők akartak veled menni, ugyanis nekik már említettem a dolgokat- mondja Hwan.
- Srácok, köszönöm, de nem szeretném ha miattam történne valami veletek, családjaitok vannak, akik haza várnak és szeretnek és...
- Azt hittem, Tae baba már el magyarázta neked kik és milyenek voltunk régen...- szól incselkedve és nagy képűen vigyorogva BamBam- nem félünk a harctól, hanem szinte sóvárgunk a vérontásért, na meg ha nekem nem is néhányunknak a szívéhez nőttél, te bal fácán, de aztán legyen kinek el kell harapni a torkát- nyújtja felém kezét, amibe gondolkodás nélkül csapok bele mintha a legjobb barátom lenne és hálásan el mosolyodom.
- Én leszek a főnök- mondom határozottan.
- Aha, majd nekik nekem tudod mikor parancsolsz- nevet majd biccentve egyet Hwannak ki megy a többiekkel.
- Csak győzteseket várok vissza- vereget vállon Hwan majd ő is kisétál.

Az út majdnem egy hónapig tartott még farkas formában is, de végül sikerült el érnünk a szülő otthonomat.
Az úton a két falka emberei egész jól össze csiszolódtak, csak kisebb össze zördülés történt.
Bambam, SukTalhae, WonSang és én sokat tervezgettük, hogy hogyan is támadunk majd.
A határon meg álltunk és körbe szaglásztunk, hogy hol vannak a jár őrök, akikre elsőként csapatunk le, majd ezután szét szórva el helyezkedve halkan, szagelnyomóval mentünk egyre beljebb, minden utunkba állót meg ölve, de sajnos az évek alatt a falka nagyon nagyra nőtte ki magát és mindig csak kisebb csatákat tudtunk megnyerni, és a háború egy teljes évig tartott.
Ez alatt az év alatt voltak akik csatlakoztak vagy akik sajnos el estek köztük SukTalhae is akit viszont szinte már apámnak kezdtem tekinteni.
Bambam is majdnem meghalt, de szerencsére egy új omega aki hozzánk csatlakozott segített neki, nem is egy dologban....khm...
De aztán végül sikerült át törni és a gyilkos nagybátyámmal szembe néznem, és habár majdnem én is meghalva ölhettem meg, ezzel el nyerve hűségét a meg maradt falkájánál.

Mondanám, hogy élveztem a fő alfa vezér szerepet, de akkor óriásit hazudnék...
- Mikor indulunk haza?- kérdezi Namjoon aki pár nap múlva követett minket, miután meg tudta mi történt. - Hogy érted? Én legfeljebb már csak Taeért megyek vissza. Mostmár ez az otthonom.
- Ugyan már haver- nevet fel- ezt még te sem hiszed el, érzem rajtad ahogyan szerintem mindenki érzi, hogy mennyire idegen neked itt minden.
- Lehet, de nem hagyhatom csak úgy itt őket- sóhajtok fáradtan mert már vitatkozni sem tudok, értelmetlen lenne, Nammal amúgy sem lehet olyan mint a szülei mindig igaza van, sose téved...
- Nem hagyod van valaki aki át tudná venni őket- bök fejével WonSang felé- már vagy féléve itt vagyunk és te éppen csak itt vagy jelenlétileg de lelkileg nem, míg ő minden percét élvezi, hogy újra ott van. Az unoka tesód szóval még joga is lehet a posztra vagy trónra vagy minek nevezzem. Kook, várnak ránk, nem csak rám és a többiekre, hanem rád is és itt nem csak Taetaera gondolok.

Napokon keresztül gondolkodtam azon amit Nam mondott és láttam a Hwantól kapott családomon akiket még most is testvéremnek érzek, hogy már hiányzik nekik a családjuk vagyis inkább a családunk mert igen az én családom ezek után is Hwan falkája volt, az életem értelme pedig Tae aki már szinte fájdalmasan hiányzott.
Egyedül Bambam élvezte közölünk az itt létet, WonSanggal mondhatni legjobb barátok lettek és azzal az omegával vagyis Helenával is össze jött.
De végül sikerült el kötelezni magamat.

- WonSang, és Jeon falka- hívok össze mindenkit az egyik nagy tisztásra- az örökségem vagytok akiket családonként kellene szeretnem, de sajnos úgy nem tudlak szeretni már benneteket, én már más családba tartozom! Nem lehetek a vezéretek, mert abba belehalna a lelkem és a szívem.
WonSang- hívom magam mellé- jogod és szíved is van, hogy ezt a falkát vezethesd, így büszkén mondom le rangomról és adom át neked tudva, hogy szüleim falkája a legjobb kezekben lesz. Testvéreim mi nekünk pedig már éppen itt az ideje, hogy haza menjünk, már várnak ránk.- fejezem be mire ujjongás ünneplés alakult ki. WonSang vagy milliószor hálálkodott és büszkén viselte a címet.
Már éppen hagytuk volna el a határt amikor Bambam meg állt.
Nem változtunk vissza farkasként beszéltünk tovább.
"Nem mehetek" - mondja szomorúan- "végre meg találtam a társat akit már régóta keresek."
" Gondoltam"- mondom gyengéden- "pontosan tudom mit érzel, menj csak vissza hozzá"
" Mond meg az öcsémnek, hív szeretem, és Hwannak és Claranak, hogy mindent köszönök, el megyek látogatóba egyszer".
" Szia, Bambam"
"Szia Jungkook"
Mondtuk majd mindenki el üvöltötte magát és mi tovább míg Bambam boldogan szaladt vissza.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy nem részleteztem a háborút, de már nem akartam annyira bele menni így is nagyon hosszú rész lett, na meg aztán alig várom, hogy meg lehessen írhassam, ahogyan a párosunk újra találkozik 🥰
De remélem azért nem csalódtatok nagyot és, hogy annyira nem lett rossz..❤️

Jó éjszakát!