Never Say Never **Befejezett**

Az ígéret

Taehyung:

Amennyire voltak szimpatikusak az elején Kook régi család tagjai, most annyira utáltam is meg őket...
Én tényleg örültem, hogy újra találkoztak, de az meg se fordult a fejemben, hogy Jungkook miattuk képes lenne el hagyni engem. Ezért tört darabokra a szívem amikor bizonytalan és sajnáló tekintetével találtam szembe magamat, ami miatt az én szemembe is könnyek gyűltek.

-Jungkook, miért gondolkozol ezen- szólok hozzá megtörten és elé sétálva meg fogom kezeit- te magad mondtad, hogy el felejted a múltad és a jövőért élsz. A jövődért ami én vagyok és ahogyan nekem te vagy.
- Taehyung... akkor... akkor azt hittem...meghaltak...de érts meg...ők a családom..- dadogja lehajtott fejjel.
- Csak voltak!- csattantam fel dühösen mert egyre jobban féltem, hogy tényleg velük akar menni- Mostmár több hónapja, hogy nálunk vagy! Ha nem találok rád és nem segítek ki tudja mi lenne veled még most is! Különben meg te Hwan falkájában vagy, ha el akarnál menni a minimum tisztesség az lenne ha közölnéd vele!
- Már itt van a családod! Szeretünk! Szeretlek...- esek térdre és kezdek el zokogni. Hallom ahogyan szipogva le térdel velem szembe, majd érzem, ahogyan karjaiba vesz és magához szorít...

Ismerem ezeket a szorításokat, túl sokszor volt hozzájuk szerencsém, ezért még jobban és keservesebben zokogok karjai között.
- Azt hiszem az lesz a legjobb ha mi kicsit odébb várakozunk- mondja SukTalhae és hallom ahogyan mindenki el megy tőlünk.
- Tényleg... Tényleg velük akarsz menni?- kérdezem meg törten.
- Úgy érzem, hogy velük kell mennem... Vissza akarom kapni azt amit el vettek tőlem...
- Már vissza kaptad te idióta!- lököm el magamtól és állok fel, olyan mérges és el keseredett lettem mint még életemben soha. Elárulva és becsapva éreztem magam- de jó akkor menj! Menj csak azokhoz akik már szinte idegennek számítanak, hiszen vagy 10 éve nem találkoztál velük! Menj, nem érdekel!- ordítom ki magamat.

- Gyere velem- szól könyörögve és közelebb jön, hogy újra magához húzzon, de megint el lököm- gyere, téged nem akarlak el hagyni, nem akarok nélküled lenni... kérlek Taehyung...
- Nem Jungkook, én ide tartozom, mint ahogyan te is csak te még mindig nem tudtad ezt észre venni, hogy az igazi családodat már vissza kaptad! Nem, nem megyek veled! De te menj csak nem érdekel, de előre szólok! Ha most el mész soha többet nem akarlak látni!
- Taehyung kérlek....
- NEM!
- Szerelmem...Tae...- nyúl kezem után
- Takarodj akkor, takarodj, menj a fenébe, menj el és soha a büdös életbe ne gyere vissza! Gyűlöllek és esküszöm, hogy ha vissza akarnál jönni én magam foglak megölni!

Csak ki sírt szemekkel néz rám, de nem mondja, hogy marad, nem jön közelebb, csak ott áll és egyre mélyebbre jól meg forgatva nyomja belém a kését.
Egy pillanat alatt omlik össze az életem, az életem ami akkor kezdődött csak el amikor egy este bele néztem egy idegen alfa gyönyörű szemeibe...

Lassan megfordul és el indul, de aztán mégis meg áll egy pillanatra.
- Ölj csak meg, de vissza jövök még az omegámért!- szólal meg halkan de tekintélyesen.
- Soha nem voltam az omegád! És már nem is leszek!
- Tévedsz, már attól a pillanattól fogva az enyém vontál mikor meg láttalak azt a nyulat kergetni a találkozásunk estéjén. Meg láttalak és tudtam, hogy veled fogom leélni az életemet.
- Te tévedsz ha azt hiszed, hogy nem találok mást helyetted!
- Nem hiszem, de azt tudom, hogy senkit nem fogsz úgy szeretni mint engem...
- Gyűlöllek!

Erre teljesen felém fordul és nagy léptekkel át szeli köztünk a távolságot, majd heves csókba hívja ajkaimat. Kétségbeesetten kapok én is ajkai után és a testemmel és illatommal próbálom rá venni a maradásra.
De aztán lassan, gyengéden tol el magától, de homlokunkat még össze érinti.
- Én is szeretlek, az életemnél is jobban. Megígérem, hogy vissza jövök érted.
Mielőtt bármit mondhattam volna még egy utolsó csókot lop tőlem majd el siet, engem ott hagyva.

Egy és fél évvel később

- És aztán volt?- kérdezem röhögve és teljesen részegen Jamiet aki szintén teljesen be van állva.
- Semmi, de látnod kellett volna apám fejét, istenem olyan ideges volt, hogy az hittem megöli csóri bétát- röhög ő is.
- Tudhattam volna, hogy itt vagytok!- szól hozzánk egy dühös hang, amire mögénk néztünk és ahol Taemin nevelő apja Noel állt- mindenki titeket keres az összes falkából, mégis mikor akartatok élet jelet adni magatokról?! És ha meg támad titeket valami vagy valaki ebben a le pukkant pajtában?!

Erre össze néztünk új legjobb barátommal és szakadtunk a nevetéstől.
- Ahj- sóhajt lemondóan- majd holnap el lesz veletek beszélgetve, de most gyertek- fogta meg Jamiet, de amikor engem is el akart kapni, röhögve futottam be az erdőbe, ahol nem figyelve futottam bele valakibe, aki ha nem tart meg tuti hátra estem volna.
- Kösz- nevetek még mindig a semmin.
- Neked bármikor Taetae, úgy látom megint Jamievel voltál. Ugye tudod, hogy nem tesz jót?
- Ezt úgy montad Yugyeom mint akinek nem teszem így.
- Óh, dehogyis nem tetszesz- húz magához közel és éppen csókolna meg, amikor egy farkas a lábába harapva odébb dobja az alfát aki erősen egy fának csapódik, majd dühösen az változik, de mikor meg látja a farkast lefagy.
Én is meg nézem a farkast és én is egy kisebb szívrohamon esek át...