Never Say Never **Befejezett**

Furcsa befogadás

Jungkook:

A kis jelenet után, szerencsére nem tudom miért, lehet Hwan nem szereti és nem engedi, hogy a falka tagok beszólogassanak egymásnak, de senki nem szólt rám egy rossz szót sem, viszont a lenéző vigyorukat nem tudták el rejteni szóval csak csendben röhögtek rajtamy, amikor el kezdtünk haza felé indulni.
Be vallom eléggé érzékeny farkas vagyok alfa létemre szóval eléggé szarul esik, hogy Taehyung ilyen gyenge és szar alfának tart, ráadásul a véleményét az új falkám előtt mondta úgyhogy jól indul a "beilleszkedésem".

Haza érve mindenki ment a saját útjára, én viszont a szobámban le ültem és csak a semmibe néztem.
Hallottam ahogyan kinnt az udvaron és benn a nappaliban nevetgélnek zenét hallgatnak, egyszóval jól érzik magukat, én viszont nem akartam ki menni.
Sajnos nem nagyon tudom, hogy pontosan mit kellene tennem, vagy, hogy hogyan kellene viselkednem, főleg a történtek után a többiekkel.
Ezért eldőlök az ágyamon és lehunyom a szemem. Valamiért a semmiből Taehyung mai könnybe lábadó arca jut eszembe.
Tudom, hogy nem akart rosszat, és valahogy nem is tudok és nem is akarok haragudni rá, mert végülis csak segíteni akart,de valahogy nem jött rám a gondolat és érzés, hogy fel keressem...

Egy kopogásra riadok fel a gondolataimból.
- Gyere- köszörülöm meg a torkomat.
- Szia, Jungkook, igaz?- lép be egy kedves mosolyú barna hajú lány, aki ha jól látom/érzem egy omega.
- Szia, igen- köszönök én is halványan mosolyogva.
- Clara vagyok- jön beljebb kezét nyújtva, amire illedelmesen fel kelek és kezet rázok vele. Tenyerén egy heget érzek meg, és most így közelebbről nézve pillanatok meg több heget is állán és két karján is, amit észre is vesz, így gyorsan vissza húzza kezét és egy tincset zavarában füle mögé hajt. Én is gyorsan inkább el nézek róla, ő pedig megköszüröli torkát.
- Sajnálom, hogy nem mutatkoztam be előbb csak még nem volt rá időm, Hwan felesége vagyok, és üdvözöllek nálunk, remélem jól fogod magadat érezni nálunk.
- Óh, köszönöm, örülök, hogy megismerhetlek- mondom udvariasan meghajolva.

- Nem szeretnél ki jönni hozzánk? Csak, hogy egy kicsit jobban megismerhesd a fiúkat mivel gondolom nem nagyon ismerkedtél idáig- nevet- nyugi először amikor Hwan ide hozott én is inkább bezárkóztam, úgy kellett ki rángatnia- nevet még jobban ahogyan vissza emlékszik.
- Szóval, nincs kedved ki jönni hozzánk?
-Hát nem is tudom...
-

BamBam mesélte a mai dolgokat, de nyugi senki nem fog semmit rosszat mondani, meg aztán szerintem már mindenki túl lépett és már nem gondolkodnak rajta, nyugodtan gyere ki- áll fel és az ajtóhoz sétál- persze nem erőltetek semmit- kacsint mielőtt ki menne.

Végül tíz perc múlva úgy döntök, talán igaza van így ki merészkedek.
A nappaliban van majdnem mindenki és nagyon jól el vannak ahogy látom.
Több szerelmest is látok ezzel meg pillantva a falka omegáit és az eddig nem ismert bétákat is, pár szaladgáló és nevetgélő gyereket is látok akik egymást piszkálta szaladgálnak a házból ki és be mászkálva.

Nem kicsit érzem magamat elvszeve és feleslegesnek, ha Taehyung itt lenne akkor jobban érezném magam.
Meg pillantom Hwan és Clarát is ahogyan ölelkezve és csókokat adva egymásnak állnak az egyik sarokban.

- Clara mondta, hogy ide gyere ki?- kérdezi valaki mellőlem hirtelen, amitől össze rezzenek, aztán egy velem egy magas kissé őrült tekintetű idősebb alfát látok magam mellett, én pedig összehúzott szemmel nézve őt bólintok.
- Gondoltam...ahj imádom, de mért hiszi, hogy minden új gyerek a szerencsés szerelmesekre kíváncsi- sóhajt fel mosolyogva- ha szeretnél szórakozni és rendesen bandázni akkor kövess- kacsint rám és ki megy.

Kíváncsi vagyok, hogy mire gondolhatott, de közben mi van ha csak szivatni akár, végülis nem ismerem és nem tűnt túl normálisnak, viszont itt sem szeretnék maradni mert irtó kényelmetlenül érzem magamat.
Körbe nézek és látom, ahogyan Hwan is az előbb távozót nézte Clara feje fölött, majd rám néz és el mosolyodva fejével az ajtó felé bök.
Ezért bátorságot szívva magamba lépek ki rajta.

Kinnt először nem látok senkit, de aztán az erdő felől tőlem nem messze hallok mozgolódásokat.
Közelebb mentem ahol a hangokat hallom majd át változott farkasokat pillantok meg akik egymással birkóznak, persze ez most játékszerűen, mint sem edzés képpen.
Meg látom BamBamt (akit azóta sem bírok) ahogyan egy másik bétával hardálják egymást egymásra ugrándozva.
Mire vársz még, mi így szórakozunk, hidd el nem bánnád meg- szólal meg a fejemben az előző alfa hangja, és meg is látom szürkés barna bundáját ahogyan engem néz.

Pár percig csak szemeibe néztem, keresve a rossz indulatot, de nem észleltem semmit kíváncsiságon kívül, így behunyva a szemem változtam át sötét árnyalatú farkas alakomba, és oda mentem hozzá.
"Mi a neved?" Kérdezem a belső hangommal.
"Yugyeom, már kíváncsi voltam rád, de nem csak én, mindannyian kíváncsiak voltunk, hogy ki vagy." Válaszolja könnyed hangon és több farkas is körénk jön, némelyik szaglászni is kezd, amire morogva megyek odébb.
"Miért? Nincs bennem semmi különleges"
" Mi mindannyian ismerjük egymás jó és rossz oldalát is testvérként bánunk egymással, ezzel meg is védve egymást"
"Akkor mért farkas alakban beszélünk? Emberként kényelmesebb."
" Ki mondta, hogy beszélgetésel akarunk ismerkedni? A beszéd nem árulja el a másikról, hogy az milyen. Ha a benned élő alfáddal nyitsz felénk azzal az igazi valóddal teszed és nem tudsz hazudni, így mi sem tudunk mert mi is e valódi farkasunkkal fordulunk feléd"
" Ezt most nem teljesen értem."
"Ne aggódj mindjárt érteni fogsz minket" mondja aztán hirtelen fel üvölt, mire minden oldalról ellepnek algák, béták de még omegák is.

Nem kicsit ijedtem meg, hogy mi lesz,azt hittem meg kell velük küzdenem és kinyírnak, de mindegyik csak szaglászni és pajkosan harapdálni kezdett várva, hogy én is csináljak valamit.
Morogva viszonyulok mindenki felé nem tudva mit csináljak, aztán meg látom Hwan fekete farkas alakját amire rögtön segélykérően vonyítok fel, de Hwan nem úgy tűnt mint aki annyira közbe akar avatkozni, csak le ült és kíváncsian szemlélte a dolgokat, amire szintén morognom kellett.
"Mit akartok" kérdezem egyre dühösebben de választ nem kapok.
Aztán egy erősebb harapást érzek meg hátsó bal lábamon mire a béta farkas felé kapok fogaimmal,de erre jobb mellső lábamba is bele kapnak mire dühösen rontok rá a tettesre, aki számítva erre ugrik fel hátamra és fülemet kezdi harapdálni, le rázom a hátamról, jobban megnézve egy elég szép bundájú omega volt aki finom mandarin illatot árasztott magából, aminek hatására önkéntelenül is közelebb szerettem volna hozzá menni, de valaki más is a hátamra ugrott így teljesen el terelve figyelmemet.

Végül rá jöttem mi a teendőm... hát bele menni a játékukba...
És még a végén nagyon is jól éreztem magamat, sőt magával Hwannal a vezérünkkel is birkózhattam, aki mint kiderült már jó ideje nem csatlakozott be a játékokba.
De az omegával voltam a legtöbbet, akit hiába kérdeztem a nevét nem volt hajlandó elárulni, csak kuncogva kerülgetett engem.

Mindenesetre, nagyon jól éreztem magamat, viszont valami hiányzott és ezt a hiány érzetet a mandarin illatú omega is erősítette bennem, de mi lehet az?...

Sziasztok!
Tudom, kicsit unalmas de úgy gondolom, hogy fontos meg ismerni Jungkook új falkáját mivel drága szereplőnk életébe mostmár ők is jelen vannak.
Remélem azért tetszett, sőt kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok eddig.
Nagyon jól esik hogy már ilyen hamar ilyen sokan olvassátok és remélem, hogy ez a történet is elnyeri a tetszéseteket.
Jó éjszakát ❤️