Minden út Miyagiba vezet(Bokuaka ff.) ✔

XVII.fejezet

Akaashi

Ez a csók...még sokkal jobb volt, mint ahogy elképzeltem. Össze sem hasonlítható azokkal, amiket eddig átéltem a múltbeli rövid és jelentéktelen kapcsolataim során. Azok semmi jelentőséggel nem bírtak. Inkább volt tapasztalatszerzés és szórakozás, mint egy normális párkapcsolat, de nekem ez akkor pontosan így megfelelt. Nem is tudtam, hogy mit keresek, bár az is igaz, hogyha megtaláltam volna, nagy eséllyel ott hagytam volna.
Ahogy eddig is hajtogattam, nem hiányzott a bonyodalom már akkor se.
Most mégis itt vagyok. Legszívesebben a hajambatúrnék az engem feldúló érzésektől.
Amikor az ajka hozzáér az enyémhez...az az érzés leírhatatlan. Mintha tűzijátékként lobbant fel bennem a szenvedély, pedig mindössze egy másodpercig tartott. De ez nekem messze nem volt elég.
Úgyhogy cselekedtem. Kockáztattam. Nem tudhattam, hogy csak a kíváncsiság vagy valami komolyabb hajtja, de ez akkor nem számított. Megakartam őrizni az emlékezetemben, hogy amikor magányosan elmerülök a gondolataimban, akkor visszaidézhessem. Nem tudtam volna együttélni a tudattal, hogy tétlenül hagytam elillanni a kezeim közül.

A második csók sokkal tüzesebb és testesebb volt, mint az előző. Ha az első tűzijáték volt, akkor ez egy hatalmas atombombára hasonlított. Egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle, mintha fogvatartana és soha nem szabadulhatnék. Bár az is igaz, hogy nem is akartam. Azt akartam, hogy örökké tartson.
Most, hogy megízleltem egyszerűen nem tudtam betelni vele. Mintha ezer és egy módon próbálná elkábítani az érzékeimet. Hiába vívtunk durva harcot a dominanciáért, megadtam magam neki és ez egyszerre töltött el egy szokatlan féle nyugalommal és izgalommal. Nem tudtam, hogy mi következik.
Mielőtt azonban igazán komolyra fordulhatott volna a helyzet, eltávolodott tőlem és visszafeküdt a fűbe a karjait a feje alá hajtva. Én csak ültem és néztem őt. Annyira tökéletes volt így. Összekócolódott hajjal (kissé nagyon széttúrtam), kipirult arccal és duzzadt szájjal. Ebben a pillanatban azt éreztem, hogy itt tudnék maradni életem végéig és csak figyelném őt.
Egy jó ideig nem szólt egyikünk sem, én amiatt mert kiélveztem a pillanatot és kivártam, hogy mi lesz; Bokuto pedig...nos...ő csak úgy meredt maga elé teljesen kifejezéstelen arckifejezéssel, ami nála elég szokatlan. Eddig egy nyitott könyv volt az érzelmeit illetően.
Az aggodalom egyre inkább kiszorította az eddig uralkodó örömöt és nyugalmat. Mi van, ha most faképnél hagy és nem szól hozzám többet? Bár felkészültem erre, de a gondolattól megsajdult a szívem. Hiszen ez azt jelentené, hogy elcsesztem mindent. De hát ő kezdeményezett! Ráadásul visszacsókolt! A gondolatok megállíthatatlanul cikáztak össze-vissza a fejemben, amikor egy kissé érdes, feltűnően higgadt hang szólalt meg mellettem:
-Kérlek mondd, hogy nem csak kíváncsi voltál, hogy milyen egy fiúval csókolózni. Kérlek mondd, hogy ez nem csak egy tévedés volt a részedről.
Tátva maradt a szám egy pillanatra, de gyorsan becsuktam. Ezekszerint...
Ekkor végre rámnézett egy olyan fájdalmas nézéssel, ami egyszerűen elviselhetetlen volt.
Minél tovább néztem az arcát annál inkább elszorult a torkom. Ahogy szóra nyitottam a szám mintha homokkal telt volna meg. Nem tudtam megszólalni.

Az érzéseim kifejezése mindig is egy kínszenvedés volt nemcsak nekem, hanem a környezetemnek is. Kiskoromban is olyan távolságtartó és szeretetlen voltam, mint most úgyhogy nem gyakran hallotta senki sem tőlem, hogy szeretem vagy hogy fontos nekem. Azóta kicsit javult a helyzet, de továbbra is nagy küzdelem ez számomra. Azonban van, ami szavak nélkül is egyértelmű. Lehet, hogy nem tudok verses vallomást vagy legalább valami romantikus választ kiötölni és kimondani, de van ami most is megy. Így hát válasz helyett fölé gördültem és mikor már láttam, hogy figyel rám lassan megráztam a fejemet.

Itt van a folytatása az estének, de lesz itt még érdekes történés, ne aggódjatok! 😉 Nem ismétlem magam, hiszen mondtam, hogy a magam ütemében hozom a részeket, de remélem, hogy tetszenek a részek! ❤
------------------------
Ezek a régebbi megjegyzéseim, na jó; a mai nap még jönni fogok egy pár résszel; remélem senkinek nem okozok ezzel gondot! ❤❤