Minden út Miyagiba vezet(Bokuaka ff.) ✔

XVI.fejezet

Bokuto

Mikor egymás mellett fekve figyeltük a felhőtlen csillagtérképet egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne pillantsak rá csak egy pillanat erejéig. Amikor viszont megtettem egy nagyon nagyon heves érzés kerített hatalmába: vele akarok lenni. Ez a vágy teljesen védtelenül ért. Fenébe a barátsággal.  Teljesen eltudom képzelni magunkat, ahogy együtt elmegyünk egy parkba vagy épp kávézni. Ahogy megölelem és megpuszilom a feje búbját. Ahogy együtt élünk és összebújva filmezünk. Ahogy megcsókolom az ajkait, majd lejjebb haladok a kecses nyaka vonalán és...
Úristen, erre nem számítottam...ilyen még sosem volt velem, hogy valakit ennyire akartam volna...Most mi a fenét csináljak? Hiszen nem állhatok elé, hogy: Figyelj Akaashi, tudom ez fura, de nagyon szeretnék veled randizni! Na ez milyen lenne!
Igazából ez még nem is lenne annyira abszurd önmagában, de a visszautasítást nem élném túl. Ráadásul az elkövetkező napokban feszélyezve érezné magát a szobánkban és többet nem csinálnánk semmit együtt. Már az elképzeléstől is sajdult egyett a szívem; hát még ha meg is történne...
Magamra erőltetve egy mosolyt rákényszerültem a nyugalomra. Az önkontroll el nem ismert mestere is lehetnék. Csak az a baj, hogy egy ilyen srácról, mint ém senki se hinné el. Valszeg csak hülyének titulálnának és leintenének, hogy nem tanultam eleget japánul, hogy értsem a szó jelentését. Pedig ha tudnák, hogy mennyire fájdalmasan tisztában vagyok vele...

De hiába a rengeteg erőlködés nem sokáig tudtam elszakadni a látványától. Egy pár másodperc gyönyörködés után aztán hirtelen felém fordult, de a hirtelen pánik után azonnal megnyugtatott a pillantása: mintha ő is ugyanúgy akarna engem mint én őt. A szívem újra reménnyel telt meg. Talán tényleg van esélyem nála. Viszont, ha ez a helyzet, akkor hagynom kell, hogy ő tegye meg az első  lépést; úgy biztos lehetek benne.
Ahogy szótlanul fürkésztük egymás arcát akaratlanul és felé mozdultam, mintha legalábbis mágnes lennék, akit vonz az ellentétes pólus. Egyszercsak azt vettem észre hogy a köztünk lévő távolság megszűnik és mintha várakozóan tekintene rám az az elbűvölő szempár. Gondolkozás nélkül feléhajoltam és miután, nem úgy tűnt, mintha taszítaná a helyzet rászorítottam az ajkamat az övére. Ennyit az önmegtartóztatásról és arról, hogy kivárok. De nem bántam. A francba is; azt akartam, hogy sose legyen vége!
Ennek ellenére a csók csupán egy pillanat volt és újra eltávolodtam, hogy lássam a reakcióját. Szinte alig értem hozzá, de már ez is kiváltotta belőlem azt a tűzijátékhoz hasonló robbanást, amire már számítottam.
Az arca a másodperc törtrésze alatt csapott át döbbenetből egy egészen másfélébe: a pillantása felragyogott úgy, ahogy eddig még sose láttam. Mintha teljesen elködösült volna a tekintete. Nem volt sok időm arra, hogy ezen gondolkozzak, mert határozottan a tarkómra simította a kezét és magához húzott. Ez a csók teljesen más volt, mint az előző. Ez...mélyebb volt...szenvedélyesebb. Az érzéseim csak úgy kavarogtak; a testem égett a vágytól, hogy folytassuk. Ennek ellenére ki tudja mennyi idő után nehéz szívvel bár, de elszakadtam tőle és visszafeküdtem a fűbe úgy, hogy nem néztem rá. Mindketten csak úgy kapkodtuk a levegőt, mint akik most futották le a maratont.
Szándékosan kerültem a tekintetét.
Nem szerettem volna látni a szemeiben ülő döbbenetet vagy ne adj isten undort. Akár a pillanat heve is kiválthatta a reakcióját, nem igaz? Vagy ez nem így működik? Az is lehet, hogy csak nem akart megbántani...
Aggodalmaim összeszorították a torkomat és szinte már rettegtem ránézni.
Lassan éreztem, hogy a légzésem kezd helyreállni és azt is észleltem, hogy engem vizslatott, de ellenálltam a kísértésnek és továbbra is csak magam elé meredtem.
Hosszas hallgatás után tőlem szokatlanul komoly hangon szólaltam meg:
-Kérlek mondd, hogy nem csak kíváncsi voltál, hogy milyen egy fiúval csókolózni. Kérlek mondd, hogy ez nem csak egy tévedés volt a részedről!-ekkor már feléfordultam, hogy megtudhassam azt, amivel szembesülnöm kell.

Kicsit azért sajnálom, hogy itt még ilyen kis rövidek voltak a részek néhol meg nem, de azért itt van egy újabb rész 🤗