Minden út Miyagiba vezet(Bokuaka ff.) ✔

Epilógus

Írói szemszög

Bokuto és Akaashi az elkövetkező 2 hét napjait maximálisan kihasználta; lehető legtöbb időt töltötték szórakozással, miközben izgatottan figyelték a kerti építkezést a teraszon ülve. A családok még egyszer találkoztak és végül egy havi egyszeri közös találkozóban állapodtak meg, hogy mindenki naptárához igazítható legyen akkor is, ha meccsek vannak vagy megindul a vizsgaidőszak, esetleg munkaügyben valakinek távol kell lennie.
Oikawa és Iwaizumi 5 nappal a szünet vége előtt jött elbúcsúzni és ekkor a Bokuaka páros lelkükre kötötte, hogy a lehető legtöbbet fognak beszélni és valamikor mindenképpen meglátogatják egymást még az év során. Később megtudták, hogy minden rendben van velük és Iwa is imádja az egyetemet, amit kiválasztottak.

A házban békesség honolt azóta, hogy újra egymásra találtak, azonban Bokuto a hónap végén egy nagy dolgot tervezett; az egészet több hetes előkészület előzte meg; igyekezett elfedni minden lehetséges nyomot, nehogy szerelme gyanút fogjon.
A meglepetés reggelén Bokuto korán elment otthonról, Akaashinak azt mondta, hogy el kell ugrania egy-két dologért még a szezonkezdés előtt, amire barátja egy halk "oké"-t suttogott, mielőtt visszaaludt. Említettem már, hogy azóta Bokuto nélkül sem voltak rémálmai? Sokat segített neki az, hogy terápiára kezdett járni és az, hogy a párja mindenben támogatja. Valószínűleg a távolságtartási végzés is hozzájárult ehhez, mindenesetre mindenki hálás volt ezért a fejleményért.

Bokuto úgy szedte a lábait, ahogy erejéből tellett a hatalmas, ormótlan dobozzal a kezében.
Vajon tetszeni fog neki a meglepetés? Hiszen említette, hogy mindig is vágyott erre...de mi van, ha mostmár meggondolta magát?-elmélkedett hazaúton. Igyekezett elhessegetni a negatív gondolatokat és a dobozt az ajtó elé letéve nyitott be a házba. A csendet örömmel fogadta. Remek. Még nem kelt fel. Halkan beosonva próbálta letenni egy feltűnéstelen sarokba a dobozt, amikor egy kérdés hallatszott a háta mögül:
-Mi van a dobozban?
Barátja félig álmos, félig értetlen arccal pillantott hol a dobozra hol pedig Bokutora.
-Meglepetés! -kiáltott fel Bokuto széttárva a karjait. Akaashi erre mégjobban ráncolni kezdte a homlokát.
-De nincs is ünnepnap -szólt a válasz, mire Bokuto nevetve így szólt:
-Nem kell ünnep, ahhoz hogy valóra váltsam az álmaid, Keiji.
A dobozból pedig előrántotta annak tartalmát: egy kiskutyát!
A kutya pont akkora volt, hogy kényelmesen elfeküdhessen Bokuto alkarján, a tenyerében pihentetve az arcát. Kiváncsi szemekkel vizslatta a vele szemben álló idegent. Akaashi döbbent arccal lépett közel az ezüstös szőrű jószághoz. Pontosan úgy néz ki, mint ahogyan kicsi korában elképzelte. Hogy a francba csinálta ezt?
A kiskutya közelebb hajolt Akaashihoz és megpróbálta megnyalni. Úgy tűnik kedveli, bár miért is ne kedvelné?
-Akkor örülsz neki? -nézett kissé félenken Bokuto a fiú felé, aki immáron csodálattal figyelte a kézben tartott állatot.
-Igen, nagyon köszönöm! -a szeme háláról és megindultságról árulkodott. -Ezekszerint akkor jól valasztottam! -örvendezett Bokuto majd magához ölelte Akaashit, vigyázva, hogy a kutyus nehogy összenyomódjon.
-Még sosem kaptam ennél szebb ajándékot, nem is tudom mit mondjak -folytatta immáron a nyakhajlatába bújt fiú, mire Bokuto mosolyogva csak ennyit mondott:
-Ugyan, nem kell, hogy mondj bármit. Látom rajtad, hogy örülsz és ez a lényeg.
-De mi legyen a neve? -nézett fel Bokutora, aki gondolkodóba esett.
-Nem is tudom...esetleg lehetne Mizūmi!
-Mizūmi...tetszik, ahogy látom neki is -mosolyodott el Akaashi a boldogan csaholó kutya láttán.
Ekkor már tudta, hogy az élet Bokutoval mindig tartogat majd meglepetéseket, de mostmár izgatottan várta ezeket...mellette nem érheti baj többé.

VÉGE

ÚRISTEN, el nem tudom mondani nektek, hogy mennyire szerettem ezt megírni nektek! Amikor belekezdtem még sehogy sem állt össze az egész és fun fact: a sztori alig lett volna több 20 résznél. Azonban ahogy belendültem a fejemet elárasztották a történések és nem tudtam visszafogni magam, bár nem is bánom. ☺️😏
Kicsit fájdalmas itt abbahagyni, de szerintem így van értelme, hiszen nekik is lezárul egy korszak a tanév kezdetén, ahogy nekem is lezárul egy korszak ennek a könyvnek a befejezésével. Ha van bármi kérdésetek, akkor írjatok bátran; ha gondoljátok csinálni fogok egy fejezetet, ahol ezeket válaszolom majd meg 😊
Legyen szép napotok!
Hazeleyedstranger/ Hosa 🥺