Muggleborn In The Wizard World |HUN| [Draco Malfoy ff]

Part 1

-Légyszi maradj még!- kérlelt a legjobb barátnőm.
-Hannah! Tudod hogy muszáj leszek elindulni, vagy a szüleim kinyírnak-kaptam fel a táskám.
-De Mollyyyyy... ne már... itt akarsz hagyni velük!-mutatott további négy személyre.
-Hát ez most fájt Hannah-mondta Noah közben beleboxolt Hannah vállába.
-Hát úgy terveztem-vigyorogtam oda Hannah-nak.
-Akkor szia! Majd holnap találkozunk!-mondta Zoe és Hannah.
-De most nálunk, ugye tudod-ismertette tervét Daniel.
-Persze persze. Na sziasztok
-Szia és most ne menj majd ilyen hamar!-kiáltott utánam Luke, amikor már az utcán jártam.

Hogy kik voltak ők az előbb?
Hát a világ legjobb barátai! De komolyan. A világ legjobbjai. Mindig tudják hogyan vidítsanak fel. Ők öten a legjobb barátaim általános suli óta. Mindenhova együtt megyünk, mindent együtt csinálunk, és mindenki tud mindent mindenkiről.

Tudom ez picit nyomasztóan hangzik, de egyáltalán nem az. Sőt! Így csak jobb a barátságunk. Így hogy mindenki tud mindent mindenkiről, könnyebb egymásnak segíteni, megvígasztalni egymást stb.

Például ott van Noah. A szülei elváltak 7 éves korában és ő az anyjával maradt. Aki később újraházasodott és már van két féltestvére. Ezért soha nem említjük meg Noah előtt a válást, vagy akár mi azzal kapcsolatos dolgot. Tudjuk hogy nagyon rossz volt neki és hogy ő nehezen viselte a következményeket.

Egy szóval nagyon nagyon nagyon jóba vagyunk, és minden nap együtt lógunk suli után. Ma például lent voltunk a parton és strandoltunk egy picit. De nekem el kellett jönnöm hat előtt mert a szüleim nem a legengedékenyebb személyiségek. Egy szó mint száz, nem engednek el egyedül így ősszel egyedül hat után. Pedig 17 vagyok! Nem értem miért...

A gondolatmenetemből két fura alak szakított ki akik egy fa mögött bújkáltak... és... engem figyelnek?!
Neeeem, Molly nyugodj meg! Biztos nem  téged néznek... biztos csak... ömm... keresnek valamit.
A két férfi továbbra is engem nézett ahogy sétáltam az utcán. Már viszonylag sötét volt, hiszen október középen voltunk. Igen, tudom hogy fura hogy ilyenkor mentünk a strandra de hát... mi ilyenek vagyunk.

Elkezdem pánikolni, hogy mi van ha el akarnak rabolni vagy ilyesmi. Ezért felvettem egy gyorsabb tempót és egyre láthatóbban mentem gyorsabban. Már-Már elhagytam azt a fás területet de ekkor megpillantottam újra a két alakot, egy kocsi mögött álltak és mintha vitatkoztak volna valamin...
De nem igazán érdekelt, csak elkezdtem rohanni az utcánk fele.
És végre! Amikor megláttam az utcatáblát megnyugodtam. Hátranéztem és a két alak már nem volt a kocsi mögött. Először picit megijedtem hogy mégis hová tűntek, de nem olyan sokáig zavart ez a gondolat.

Végre elértem a bejárati ajtóhoz. A kezem a kilincsre raktam de előtte óvatosan körül néztem hátha itt vannak még. Nem voltak. 
Gyorsan berohantam a házba mint egy eszeveszett őrült.
-Szia kicsim, épp időben!-lépett  hozzám anya.
-Szia anyu-öleltem meg.
-Na és milyen volt a strandon így októberben?
-Jajj anyu...
-Jólvan na, de akkor ki lehet akkor őrült hogy ilyenkor kimegy a strandra?
-Hát mi!-mosolyogtam.
-Azt látom! Na és mit csináltatok?-nézett rám mintha sejtené, hogy valami történt.
-Hát...-visszaemlékeztem hogy mi volt a parton, és mi a hazafele úton...-semmi különöset, a vízbe nem igazán mentünk be, csak a fiúk.. mert hát ők fiúk...nevettem fel
Anyukám is kacagott egyet.
-Jólvan akkor. Apu előbb telefonált, hogy ma majd csak este tíz körül ér haza a munkából-mondta anya majd beinvitált a konyhába.
Mindig ez van. Apa mindig sokáig dolgozik az utóbbi pár hónapban és mostanában alig látom őt, csak anyu, mert délelőtt még mind a ketten itthon vannak.
-Egyél valamit aztán sipirc fürödni!-mondta anyu majd odasétáltam a hűtőhöz, hogy megnézzem mi a választék. Közben anya felment már aludni. Nem is értem őt. Miért kell ilyen korán lefeküdni? Csak negyed hét van és másnap úgyse megy korán dolgozni.

Kivettem egy tál spagettit a majd megmelegítettem a mikróban.
Közben az eszem azon a két alakon vagy fiún járt...
Megettem a vacsorám és elindultam a fürdőbe. Levettem a ruháim, bele a szennyes kosárba és megnyitottam a csapot a kádban. Beleereszkedtem a meleg vízbe. Megmosakodtam jó alaposan az eper illatú tusfurdőmmel majd kiszálltam a kádból és egy törülközőt magamra tekerve battyogtam fel az emeletre majd be a szobámba. Felkaptam magamra a pizsim és ledőltem az ágyamra. Nem akartam még aludni hiszen. Csak hét óra volt... és egyszer csak hiányérzet fogott el. Körülnéztem a szobámba és rájöttem.
A telefonom! Lent maradt a kabátzsebembe. Ahjjj nagyszerű.
Felpattantam az ágyból és leslattyogtam a földszintre. Rögtön a kabátomhoz. Kutatni kezdtem a zsebeket de nem volt nehéz megtalálni a telóm, ugyanis valakik nagyon nagyon nagyon beszélgetős kedvükbe voltak és írogattak a csoportba mint valami idióták.
Felkaptam a telóm, vissza az emeletre, a szobámba, az ágyra. Megnéztem a telefonom és láttam hogy drága barátaim spam-csatát tartanak a csoportban.

Aaaaah úristen itt is van az első rész!!!🥳😜 Remélem tetszett, lassan hozom a kövit! 
U.i: tudom még nem igazán látszik rajta az hogy köze lenne Draco-hoz vagy egyáltalán magához a Harry Potter Univerzumhoz, de ne aggódjatok, legfeljebb a 5. részben már megismerkedhetünk Dracoval😉😁😏

                                      ~E