Muggleborn In The Wizard World |HUN| [Draco Malfoy ff]

Part 23

"Mi a fa...-"

Szóval megvolt az első órám. Hogy pontos legyek az első négy. Még egy lesz a mai nap és vége. És most van 15:56. Ha jól olvastam le arról az óráról ami az előző kép mellett volt.

Na és az órák. Hát igen. Már az első órán vesztettem valami pontokat, amit később Cat elmagyarázott hogy mégis mi az. A házak pontokat gyűjtenek, és év végén akinek a legtöbb van az kapja meg a házkupát vagy mi az. De ugye veszteni is lehet pontokat, mint ahogy én tettem ügyesen. Tehát a Mardekár most 10 pont mínuszban van az alaptón, azaz a 0-tól. Hála nekem. Sajnos ezt a hálát nem csak én érzem hanem mások is a házamból. Nagyon szép kis első benyomás Molly, gratulálok. Na mindegy is. 

DE viszont ami azután történt... hát én azt még mindig nem igazán tudom hogy feldolgozni.

"-Ezt jól megcsináltad Parker. -súgja a fülembe Malfoy, és én meg úgy megijedek, hogy majdnem kiugrok a székemből- Rögtön az első nap 10 pont. Ha így folytatod az egész ház mégjobban megutál.
-Kussolj be.
-Tessék? -kérdezte, mostmár a szemembe nézve.
-Mondom kussolj be Malfoy. Vagy már a füleiddel is probléma van?
-Emlékezz, kislány. Itt te velem nem beszélsz így. Ne kelljen emlékeztetnem téged erre mégegyszer. Értve vagyok? -hajolt vissza a fülemhez, és mindezt újra suttogta.
-Kapd be. -löktem arrébb a fejét és előre fordultam, hogy végre figyelhessek, nem mintha akartam volna. Malfoy is csak visszafordult, majd kitépett egy papírdarabot és arra kezdett firkálni.

Pár másodperc elteltével elém tolta azt:

"Ezt még megbánod, kislány"

Én meg csak így néztem magam elé mint egy hülye. Nagyon illik nekem ez a szerep. Majd mintha mi sem történt volna, ugyanúgy jegyzetelt néha és ja. Óra után szintén semmi. Szerintem csak be akart ilyeszteni, hogy nehogy már visszadumálok neki. Kis faszfej. Aztán meg már nem is láttam. Sehol se. Pedig elvileg ő is ugyanazokra az órákra járunk. Ebédnél se sehol. Kezdek megilyedni, hogy mégis mit tervezhet. 

-Minden okés? -kérdezi Catlyn mellőlem.
-Ja, aha, igen. 
-Nagyon... fáradtnak tűnsz. 
-Ja, tudod első nap meg minden... -válaszoltam hanyagul. Most éppen nem vagyok beszélgetős kedvemben. Mint kábé a nap összes részében. 
-Hát okés. De ha valami baj van, szólj. Oké? -állt meg és nézett rám aggódóan az arcomat fürkészve. Ja, el felejtettem mondan, neki nem szóltam még a Malfoyos esetről. És ameddig nem lesz gázabb, addig nem is akarok. 
-Persze, hogy szólok! -húztam egy kis hamis mosolyra számat. Szerencsére nem ismer engem olyan régóta. Nem tudja még az én kis reakcióimat és, hogy melyik igaz, melyik nem. 
-Noss, akkor itt is lennénk. -mondja- A sötét varázslatok kivédése terem. Sok sikert. 
-Köszi. 
-Akkor majd óra után újra idejövök, várj meg, ne menj sehová, mert a végén eltévedsz megint.-nevetett fel egy kicsit. Iiiigen, volt az előbb egy kis incdens. A mosdóba akartam menni, de mint kiderült, a Csillagvizsgáló toronynál jutottam ki. 
-Persze, persze. Megvárlat majd. 
-Na akkor szioo!! -mondta és vidámkásan elszögdécselt a folyosó végére. 

Sajnos Catlyn-nek eltér az órarendje az enyémtől. Ami azt jelenti, hogy délután két csoportra vagyunk szedve, ő most megy Rúnaórákra, és pedig a Sötét varázslatok kivédésén vagyok. Holnap meg fordítva. 

Már minden diák az ajtó előtt nyüzsgött. A tanár nemigen akart jönni. Mondták, hogy eddig minden évben más-más tanár tanította ezt a tantárgyat, mióta a Nagy Harry Potter ebbe az iskolába betette a lábát. Igen már minden tiszta vele kapcsolatban. A film, a hőstettei úgymond, meg a barátai. De ez az egy tény nagyon nem úgy van ahogy a filmben mutatták. Mivel ott Harry rohadtul nem ezzel a köcsög Malfoyyal barátkozott, hanem egy csajjal meg egy vörös hajú csávóval. Aki mellesleg rengeteget zabált. 

-Nem mész? -kérdezte valaki a hátam mögül. 
-Hm?

Hátrafordultam és ott volt a Zabini gyerek. Jajj már csak ő hiányzott. 

-Nem akarnál bemenni végre? -kezdett rá kicsit hangosabban. 
-Ha már ilyen kedvesen megkértél... -néztem rá gúnyosan. 
-Ja persze, csak takarodj befelé végre. 
-Naaa... Mr. Zabini. Szabad így beszélni egy hölggyel? -mondta egy hang a teremből. Először azt hittem megint Malfoy szólogat be, de amikor a hang irányába fordítottam a fejem ott állt egy férfi. Valószínűleg a tanár. Szuper, akkor tehát minden behallatszódott a terembe is.

-Maga az új diák, nemde? -kérdezett rá kedvesen.
-De, én lennék -bólogattam kissé félénk módon. Nagyon furán nézett ki az a tanár. Karcolások voltak szerte szét az arcán.
-Noss, akkor Miss Parker, had mutatkozzam be. Én Remus Lupin vagyok, a Sötét varázslatok kivédése tanár. Kérlek, foglalj helyet, Blaise pedig, kérlek csukd be az ajtót. 

Hát mit volt mit tenni, lassan beljebb sonfordáltam és leültem egy üres padba, egyedül. Blaise is bejött és hát ki más mellé ült volna, ha nem mellém. Volt ötmillió üres pad, meg szabad hely a mellettem levőn kívül, de neeem. Ide kell ülnie ennek a szemétnek is.

-Akkor kezdődjön az óra. -mondta Lupin professzor és el is kezdődött a nap utolsó, unalmas órája.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Elmehettek! -mondta a tanár és mindenki hangos pakolásba kezdett. Majd pár másodperc múlva az összes diák kiözönlött a teremből, ahogy én is. Vagyis tettem volna de minenki elém jött és konkrétan a földre löktek. Nice, köszi emberek. Azért ennyire csak nem gáz az, hogy vesztettem 10 nyavadt pontot. A tanár is felment a nyamvadt lépcsőjén, ami a saját szobájába vezet. Igen a teremből van egy saját szobája. Tehát Mr. Vidámság is elhúzott a francba. De jóóó.

Egyszer csak egy hatalmas nevetést hallottam meg magam mögül. Ismerem ezt a nevetést. Óóó ne. Csak őt ne. Miért most? Jujj, de mádom, hogy szoknyát kell hordani ebbe a kurva iskolába. 

-Mit akarsz? -mondtam, anélkül hogy hátranéznék, mivel nem akartam rá nézni. Meg amúgy is, olyan jól néz ki ez a padló közelről...

-Ezt már egyszer megkérdezted. De ha akarod, van egy jó kis ötletem... -válaszolta a hang, ami mostmár biztos hogy Malfoy. Mégis ki más lenne ilyen perverz. Jó, mondjuk ebbe a nyamvadt Mardekárba az összes fiú nagyot gondol magáról, és olyan perverzek hogy még maga Daniel barátom is elbújhat mögöttük a kis megjegyzéseivel.

-Nekem is! Az hogy eltakarodsz a picsába. -fordultam felé, és egy olyan tipkus ártatlan kislány vigyorral az arcomon néztem rá, egyenesen a szemébe, hogy tudtára adjam, nem viccnek szántam.

-Na nekem ebből elegem van... -mondta és felém közeledett. 

Na sziasztoook!
Egy kis mondanivalóm van.
Szóval most egy pár változás megy végbe az életemben, már ha lehet így mondani, és így nem biztos hogy fogom tudni tartani ezt a "fokozatos" írást, és publikálást ide.
De igyekszem majd ahogy tudok!
Lassan jövök a kövi résszel <3 addig is csokipusziii :> (xd)
                                                  -E