Muggleborn In The Wizard World |HUN| [Draco Malfoy ff]

Part 19 ~barátok szemszöge~

Ez a rész @im0bored0af kérésére valósult meg. Ő adta az ötletet, hogy mi lenne ha Molly barátainak szemszögéből is lenne egy rész. Hát itt is van... :D
Jó olvasást! <3

Hannah szemszöge

-Ahjj csak vedd már fel te lány!!! -motyogtam magamnak a telefonba.

Itt vagyok a suliba és Molly még mindig nem jött be. Most van matekunk, ami a hatodik óra, és ez a csaj még mindig sehol. Mintha egyik napról a másikra eltűnt volna. Remélem nem ez van...

Amint mondtam, matek óra van, csak kikéredzkedtem a wc-re, hogy a barátnőmet hívogassam, hogy vegye már fel. Soha nem volt még ilyen. Ha megbetegedett, mindig írt vagy nekem, vagy Zoe-nak, hogy rosszul lett és nem jön suliba de most nem írt semmit. Sőt, már tegnap este se írt. Komolyan kezdek kiakadni...

-NA?! Van valami hír? -ront be az ajtón Zoe, amit egy nagyon szép kis káromkodás követ részemről.
-Basszameg Zoeee!!! Megijesztettél!
-Bocsi. -hajtja le a fejét, de látszik rajta, hogy ez most kicsit sem zavartatja őt- Írt már? -pillant vissza rám.
-Nem. Még mindig semmi...
-Biztos csak beteg lett, és a szülei elszedték a telefonját mielőtt szólhatott volna nekünk... -elmélkedett Zoe.
-Nem hiszem. Mindig engedik neki, hogy írjon ha valami közbe jön.
-Akkor fogalmam nincs, de vissza kéne menni órára mert Mr.Tomphson már gyanakszik.
-Rendben. -sóhajtottam, majd visszabaktattunk az osztályterembe.

Luke szemszöge

Ez a hatodik óra. Irodalom van. Vagyis volt. Most épp az ebédlő leghátsóbb, legkisebb sarkában turkálom a kajám. Közben egyfolytában a kikapcsolt képernyőjű telefonomat bámulom, hogy Molly hívjon. Vagy írjon. Vagy reagáljon az üzeneteimre.
Minden óra előtt, után, sőt még közben is írtam neki. Hívogattam is néha. De semmi életjelet nem mutat, ami nagyon  kiakaszt...

-Na mi a pálya haver?- csapódik le mellém Noah. -Írt valamit a csaj?
-Nem. Még mindig semmi. -matattam tovább az ebédemben. Rántotthús volt rízzsel meg borsóval. Ez az egyik kedvenc kajám de most valahogy nem fér belém.
-Háát tesó, ez szívás. -mondja a szemembe nézve őszintén. Igaza is van.
-Ehh ja.
-Ha gondolod elmehetünk majd a házukhoz, beköszönni, hogy megtudjuk mi a helyzet. -ajánlotta fel. Ez az én fejemben is megfordult, hogy kiosonok óra közben és benézek hozzájuk. Noahtól jól esett ez az ötlet. Csak ő az aki tud a Molly-val kapcsolatos dolgaimról. Valahogy az utóbbi nyáron nagyon megváltozott. De jó értelemben. Nőiesebb alakja lett, teltebb ajkai, az arccsontja is jobban látható. Ő soha nem volt az a tipikus csont vékony csinibaba aki csak a kis csicskáival tud élni konkrétan. Nem. Ő épp az ellentéte. Nem olyan csontváz vékony de nem is az a dagadt lány fajta. Úgy épp az aranyközépút. De sajnos ő ezt nem látja magáról. Hannah meg Zoe meg nem tudják soha meggyőzni őt arról hogy semmi gond nincs az alakjával. Néha én is mondogatom neki ezt, hogy nem ő a különb, hanem azok a vékony kis plázacicák. Nem hisz nekünk ettől függetlenül. Mint mondtam eléggé sokat változott Molly ezen a nyáron és egyre jobban kezdett a szemem rátapadni, már ha lehet így fogalmazni. Mit ne mondjak nagyon szép lánnyá alakult. Nem mintha eddig ne lett volna az csak eddig nem szenteltem ennek olyan nagy figyelmet. Aztán egyszer csak rádöbbentem hogy igen is tetszik nekem. Majd meg is próbáltam neki elmondani de hát amilyen nagy szerencsém van elbasztam nagyon ügyesen.

Fagyizni voltunk és idegességemben véletlenül ráborítottam a fagyimat. Ne kérdezd hogy történt. Csak az egyik pillanatban azt vettem észre hogy egy halálos tekintetű Molly bámul fel rám. Ha nem lett volna ez a szituáció azt mondtam volna hogy rohadtul cuki. Mert az volt. Az a kis aranyos nézése és az ahogy közben a vállamat böködte és a fejem előtt tellegetett a kezével. Majd amikor ráfigyeltem elmosolyodott és hangos nevetésben tört ki. Abban a percben nem tudtam mitől, de most már kifiguráztam hogy valószínűleg olyan hülye fejet vághattam hogy még ilyen helyzetben is nevetett rajta. Azt a pillanatot soha nem felejtem el. Egy kudarc és egyben egy jó emlék is számomra.

-Oké, mindenképpen! -derültem fel egy kicsit az emlék hatására.
-Nagyszerű. -veregeti meg a vállam az asztal másik feléről. -De most egyél és aztán meg húzzunk órára, mert tudod hogy milyen a töri tanár.
-Jajaaa tudom... -mondtam és végre megemeltem a villát a számhoz és bekaptam egy nagy falat húst.
-Okés. Addig megkérdem Hannah-t hátha ő vagy Zoe tud valamit.
-Jójó, menj majd órán találkozunk.-motyogtam teli pofával.
-Later dude! -mondta és lelépett.

Na azt nem tudom mi volt ez az angolos hangulata de mindegy.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Luke szemszöge

-Na haver itt vagyunk. -szólal fel Noah.
-Oké, kösz a fuvart.
-Biztos hogy nem kellek? -kérdezte meg már vagy századaszorra. Ugyan is én és Hannah lebeszéltük hogy ő is jönni akar mindenképpen. Belementem de nem akartam hogy mégtöbben letámadjuk Mollyt, mert lehet valami nagy gond történt.

-Igen biztos, kösz. -mondtam és gyorsan kiszálltam a kocsiból.

Odamentem a bejárathoz, mögöttem Hannah.

-Na akkor. Kopogj. -mondja a vállam mögűl. Az igazat megvallva féltem. Féltem hogy mit látok majd bent. Lehet hogy egy viruló kis családot, egy épp Molly-val akinek csak eltűnt a telója és valahogy megbetegedett. De az is lehet, hogy legyilkolták az egész családot az éjjel. Vagy elrabolták Mollyt.  Biztos ezt is csak túlgondolom. Túl sok ilyen videojátékot játszok.

-Oké.