Muggleborn In The Wizard World |HUN| [Draco Malfoy ff]

Part 14

Hallgassátok meg ezt a számot Shawn Mendestől, If I Can't Have You címmel, esküszöm megéri nagyon jó!! <3 Jó olvasást! :D

És ismét ott voltam. Abban a nagy, fagyos, szobában...bár inkább már teremnek mondanám, akkora volt. Így, hogy végre nem volt sötét, fel tudtam mérni a terepet, hogy mi hol van.

Ott volt az ajtótól rögtön jobbra a kandalló, ahol még mindg lobogott a tűz, de ezt egyáltalán nem lehetett érezni, ami a hőmérsékletet illeti.

Aztán ott volt vele szembe a kanapé, amin tegnap nyugovóra tértem, úgymond... 
Ahogy mégjobban szétnéztem, volt a szobában minden. Asztalok, sok székkel; még egy pár kanapé, a falak mentén könyvespolcok, amik tele is voltak mindenféle réginek tűnő könyvvel... aztán még elvileg könyvtár is van ebbe a suliba. Mit csinálnak ennyi könyvvel? 
Meg persze kisebb-nagyobb festmények is díszelegtek a falakon.

Amikor észbe kaptam, hogy nem egyedül vagyok itt, abbahagytam a látványom bámészkodást és elindultam a lépcsőn felfelé. Ne értsetek félre, nem mentem vissza, nem. Hanem ez a szoba szerű helyiség olyan bazi nagy, hogy van benne még egy felfelé vezető lépcső, ami egy második emeletre vezet. 

Gondoltam körülnézek ott is. Fel is értem, és egy egész szép kis lelátást kaptam az alsó szintre. 
Aztán beugrott. Tegnap este is ezen a lépcsőn mentem le. Amikor besokalltam Malfoytól. Apropó Malfoy... hova lett, miután bejöttünk? Mindegy nem is érdekel annyira.

Körülnéztem és láttam egy folyosó szerűséget. Elindultam azon, aminek falai sok-sok ajtóval volt díszítve. Ahogy közelebbről is szemügyre vettem az ajtókat, amint elsétéltam előttük, szépen kirajzolódtak, majd eltűntek számok. Biztos a ezek lesznek a szobák. 

Egy kis idő után meg is találtam a 39-est, ami ez enyém volt, mint McGalagony említette.
És azt is említette, hogy szobatársaim is lesznek, szóval elővigyázatosságból bekopogtam.

-Mivan? -kérdezte egy gúnyos női hang.
-Ühm.. Molly Parker vagyok, új. Ez a szobám. Bemehetek? -kérdeztem félénken.

Egy horkantást hallottam bentről, majd közeledő lépéseket. Idejött az ajtóhoz és nagy hanggal kivágta azt. Ott álltunk egymás szemémbe nézve egy jó ideig.

-Na akkor ba akarsz jönni vagy kint maradsz? -kérdezte megtörve a csöndet. 

A csaj, nyílván velem egyidős volt, szintén azt a zöld-szürke tipikus mardekáros egyenruhát viselte. Aranyszőke haja hátközépig ért, és egy kis zöld hajpántot hordott fején. Odasétált egy ágyhoz és ledobta rá magát, majd elővett valami könyvet és megszólalt.

-Leila Morgan vagyok. Aranyvérű, gondolom te is, vagyis remélem, ha már mardekáros vagy. Ez az ágy az enyém, aztán az a másik -mutatott egy szekrény melletti ágyra- az pedig Catlyn-é. Csak ő most épp nincs itt... biztos megint valami csávó agyát csavarja. Na mindegy is. A csomagjaid ott találod az ajtó mellet, a másik ajtó a fürdőbe vezet. Most pedig olvasok, úgyhogy vagy elmész vagy csendben leszel -fejezte be monológját. Végre.
Mondjuk értem én hogy olvasni akar meg minden, de azért lehetne egy kicsit kedvesebb is meg minden. Érzem, még lesznek itt gondok kettőnk közt.

-Okés... Én nem is zavarlak, kipakolok és megyek is -mondtam kissé elszomorodva agondolattól, hogy majd ő lesz a szobatársam egy teljes évre. Na de ha már ő ilyen, hogy is mondjam, pofátlan, magának való... akkor milyen lehet a másik, Catlyn..? Már előre félek.

Amint készen lettem a kipakolással, még gyorsan benéztem a fürdőbe is. Egész szép volt ahoz képest, hogy ez egy iskola. Mármint ha most belegondolunk, minden koleszba mindig ilyen gusztustalan szokott lenni a fürdő, de ez. Ez sokkal jobbnak néz ki. Remélem hogy a csap is rendesen működik, és nem kell félórát majd arra várni hogy meleg legyen a víz. 

Kiraktam csaphoz a kis poharam a fogkefémmel, amit ne kérdezzétek hogyan került hozzám, a bőröndben találtam. Belenéztem a tükörbe, kicsit igazítottam a hajamon, mert elég meggyötörtnek tűnt, majd kimentem. 

Köszönés és gondolkodás nélkül kimentem a szobából és kiléptem a folyosóra. Elkapott egy rossz érzés.

Tulajdonképpen hova is kerültem? Mintha egy filmbe csöppentem volna. Elraboltak és életem mélypontján vagyok... már csak a hős hiányzik aki majd megment, de ilyen biztos nem lesz, mivel ez a valóság. De viszont vannak varázslók és boszorkányok meg ki tudja még mik. Pálcák meg beszélő sapkák is vannak. És térerő, na az bezzeg nincs. Bazki a 21. században élünk, mi az hogy se térerő, se wifi, és végképp hogy van az, hogy kábé senki nem tudja hogy mi az a telefon.

Tudom, hogy ez kissé úgy hangozhat, mintha egy kis nyivákoló ribi lennék, aki egy erdő közeoére tévedett és nincs térerő és nem tud instára posztolni. De nekem egyáltalán nem az a gondom, hogy jaj istenem nem tudok semmit se kirakni instagrammra, úristen mi lesz velem. Egyébként is, a szüleim nem is díjazzák, hogy nekem legyen instagramom, de túljártam az eszükon, vagyis pontosan túljártunk. Ugyanis Hannah barátnőm csinált nekem az ő telefonjára egy accot. És a szüleim meg semmit nem tudnak hehe.

Ezen elmosolyodtam. Ezen az icinyke picinyke kis emléken, ami megmaradt bennem. Hiányzik. Hiányoznak. Mindenki. Hannah, Zoe, Noah, Luke és Daniel. És persze szüleim is egy bizonyos módon. Csak ők soha nem azok a tipikus kedves szülők voltak. Mindig szigorúak voltak velem, bár egyszer se vertek meg, mindig féltem hogy egyszer majd ez bekövetkezik. Hála istennek nem történt meg egyszer sem.

Az elmélkedésemből az ébresztett fel, hogy nekimentem valaminek. Ahogy felnéztem, inkább valakinek. 

 JAJJ! Először is! Bocsánat, hogy megint ennyit kihagytam. De most itt vagyok az új résszel és igyekszem a következővel is! :p
Másodszor meg...ÚRISTEN!!! 287-en láttátok a storym egyes részeit és 39-en szavaztatok is rá!! Amit nagyon köszönök is és remélem hogy tetszik is amit csinálok! <3
Hamarosan jön a kövi rész! <3 :D   

                                                                                                                ~E