Muggleborn In The Wizard World |HUN| [Draco Malfoy ff]

Part 21

~Molly szemszöge~

"...hogy engem tudjon csesztetni."

Felém sétált. Én meg hátráltam a falnak. Ő meg még mindig jött felém. Majd mikor már teljesen elém ért, megállt. 

-Na megfordulsz még ma? -nézett rám, miközben erősen lapultam a falhoz.

Na itt jött el a pillanat, hogy lefagytam. Nem tudtam mit kéne ilyenkor tenni. Ti tudjátok, mit kell csinálni akkor ha egy fiú, aki mellesleg elrabolt és valami full fura iskolába hozott, ott áll előtted, egy törülközőbe csavarva, arra várva, hogy megfordulj és hogy segíthessen levenni a melltartódat. Most komolyan, csak velem történhet meg ilyen. És bazki ez még csak az első napom és órák előtt vagyunk...

-Ne...nem kell a segítséged -akadt meg a halk hangom.
-Nem úgy látszik. -húzta sejtelmes vigyorra a száját.
-De... hidd el. -néztem fel rá a szemeibe. Hogy lehet az hogy konkrétan szürke szeme van? Az normális? Meg az, hogy ilyen helyzetben ilyenre gondolok?

-Mellesleg, cuki a nyakláncod. -nyúlt oda az aranyos-ezüstös anyaghoz, ami a mellkasomon pihent. Észre se vettem, hogy rajtam van. Hogy lehettem ilye hülye, bazki? Jó, valószínűleg azért, mert nem fürödtem tegnap, és nem vettem le...

-Oooh és ráadásul valami kis kinyitható cucc... vajon mi van benne? Egy kép a szerelmedről?
-Hagyj békén Malfoy! -csaptam rá a kezére ami már a medálomat feszegette szét- Egyébként, nem. Én és a barátaim vagyunk rajta. Akiket ugye nem láthatok, miattad! -nyomtam a mutatóujjamat a mellkasának.
-Jajj, valaki bal lábbal kelt.
-Jó, mostmár tényleg elhúzhatnád a beled innen! -toltam arrébb az egyik kezemmel, vagyis csak toltam volna, de nem sikerült, mert úgy állt ott, mint akit oda szögeztek volna.

-Nekem te ne mondd meg mit csináljak, és mikor, értve vagyok? -emelte fel az államat, hogy ponotosan a szemébe nézzek. -Azt kérdeztem, értve vagyok?

Bólogattam válaszképp.
-Ez nem rendes válasz de most ezt is elfogadom. -engedte el az arcom végre- de csak hogy ne kelljen olyan sokat szórakoznod ezzel itt -mutatott a melltartómra- segítek. -jelentette ki. 

Majd a hátam mögé nyúlt és közelebb húzott magához.
Persze nem tudtam reagálni erre semmit, de egy biztos, hogy ilyen közel még nem voltam egy fiúhoz sem. És ez a helyzet most zavart. Mégis mit kéne reagálnom erre? Hagyjam? Vagy lökjem el?
Az első opciónál maradtam. 

Valamit piszkált a hátamon, majd éreztem, hogy a melltertóm enged a szorításából. Ó ne...
Malfoy pedig hátralépett tőlem és rámkacsintott. 

És a gravitációnak hála (mint kiderült ilyen a varázsvilágban is van, de jó) az egyetlen anyag a felsőtestemen elkezdett csúszni lefele. Nekem végem.

Szerencsére épp időben realizáltam a helyzetet, és gyorsan a kezemmel elkaptam a lefelé zuhanó anyagot, és a mellkasom előtt összefontam a karjaim, ezzel is megtartva azt. És közben reménykedtem abban, hogy semmi nem látszott ki.

-Elhitted, mi? -néztem egy gúnyos vigyorral a szőke fiúra előttem.
-Hmm... már minden opció végigment a fejemben, igen. -utánozta mozdulatomat ő is, majd egy utolsó pillantást rám vetve távozott. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Gyere, itt van hely! -mutatott Catlyn egy asztalra a terem elején.
-Nem ülhetnénk inkább oda... hátra? -kérdeztem egy távolabbi pad felé nézve.
-Normális vagy? Oda csak az idióták ülnek be. 
Hát mit csináljak... és is közéjük tartozom.
-Nem baaaj! Légyszi. Nem akarok elől ülni, mert akkor a tanár egyfolytában engem kérdezne, és tudod hogy nem tudok...semmit. -vittem lejjebb a hangom a mondat végére. 
-Na jó. -kezdte Cat- akkor felőlem lehet az hogy te hátulra ülsz be, de én maradok itt. Ne haragudj, de nem bírok hátul ülni.
-Persze, megértem. Semmi gond. -mosolyogtam rá, majd elindultam a hátsó pad irányába. 

Hát igen. Lassan az első órám fogja kezdetét venni ez új iskolámban. Eléggé furcsa ebbe így belegondolni. De mégis igaz. Új suli, új élet az isten háta mögötti semmi közepén egy csomó idegennel. 

Közben ugye megkaptam az órarendem is és most bájitaltan lesz. Na de most komolyan. Amikor először megláttam, azt hittem, hogy ez csak egy vicc. De mint kiderült, nem az. Mind valódi, normális tantárgy itt, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző iskolában.

Óra előtt Cat-tel, még kábé az utolsó tizenöt percben megreggeliztünk, vagyis hogy pontosítsak, csak gyorsan bekaptunk egy falatnyi valamit, amit a nagyteremben az asztalunkon találtunk, mivel az a kis incidens a közös fürdőben Malfoyyal és annak a kitárgylása a szobában készülődés közben kissé hosszúra sikeredett. 

Lehuppantam a padba és kipakoltam a könyvekeimet az asztalra. Körbenéztem a teremben és csak most vettem észre azt, hogy két ismerős ember nagyon nézeget felém a másik padsor felől. A két alak felém fordult és akkor végre felismertem őket. Az ikrek, tegnap reggelről. 

Egyikőjük felállt és elindult felém. Majd megállt az asztalom előtt és kedvesen mosolyogva, viccesen köszönt.

-Nicsak kit látnak szemeim. A nagy Molly Parker. -mosolygott Fred Weasley rám- szia. Szóval Mardekár, mi?
-Aha... de te nem a... Griffendélbe vagy? -gondolkodtam el.
-De, miért? -kérdezte Fred.
-Akkor hogyhogy itt vagy? Vagy én jöttem rossz helyre? Ó basszus gondoltam, hogy megint elcseszem...
-Nem, nem dehogyis -vágott közbe- Jó helyre jöttél. Nekünk most épp veletek van az első óránk.
-Jaaa. Már értem. Akkor jó.
-Na miről folyik a kis csevely? -jött oda George is.
-Szia. -köszöntem.
-Hölgyem! -hajolt meg mókásan, majd helyet foglalt a másik pad székén- na és milyen az első napod itt?
-Hát... -most erre őszintén kéne válaszonlom? Nem hinném, hogy el kéne mondanom a dolgokat amik az idekerülésem óta történtek- ...egész jó.
-Akkor jó -mosolygott George. Hogy ezek mennyit bírnak nevetni, meg mosolyogni. Egész kedves személyiségek.
-Visszatérve az órákra -szólt Fred- a következő óránk is együtt lesz. Mármint a Griffendélnek és a Mardekárnak. Jóslástan. Ehh... -húzta el a száját.
-Jajj ne is mondd. Az rémes. Készülj fel a haláli unalomra, Molly. -fanyarodott el George képe is.
-Naa, biztos nem olyan rossz az.
-De, higgy nekünk, a világ legunal... -nem tudta befejezni a mondatát Fred, mivel valaki meglökte, és egy hangos ajtócsapódást is hallottunk. 

-Mi a..? -kezdett volna bele.
-Lehet menni, csóró kis patkányok. -mormogta az újonnan érkezett Malfoy.
-És ugyan mégis miért? -kérdezett vissza George.
-Mert én azt mondtam. Húzás van vissza a helyetekre.
-Hát akkor azt hiszem majd később látjuk egymást, Mol. -néztek rám az ikrek utoljára és visszamentek a helyükre.

-Most meg mégs mi a francot akarsz? -néztem idegesen az előttem álló fiúra, aki közben már a könyveit pakolta le az asztalra.
-Én? Jelen pillanatban leülni.
-Akkor mehetsz is, ott van még szabad hely. -néztem rá.
-Jah, csak hogy nekem itt van a helyem. -dobta le magát a mellettem levő székre.
-És szerinted ez engem érdekel? 
-Nem. Szóval inkább fogd be, mert mindjárt jön a tanár. -mondta végig a szemembe nézve.
-Na jó, én mentem innen... -álltam fel dühösen és felkaptam a könyveim. De aztán újra, az utóbbinál sokkal hangosabb, ajtócsapódást hallottunk. Majd egy fekete köpenyes férfi beviharzott a terembe, az ajtót maga mögött erősen pecsapva, újra.

Körbenézett az osztályon és megakadt a szeme rajtam. Nagyszerű, most le fog baszni, amiért itt ácsorgok mint egy idióta.

-Ha nem nagy megeröltetés számára Miss, foglaljon helyet. -fúrta bele a szemét a tekintetembe. Rideg arcával végignézte ahogy leülök.

-Noss akkor kezdeném az órát...

Nagyszerű. Most ki kell bírnom egy teljes órát Malfoyyal. Mi jön még?

Sziasztoook! Remélem tetszett ez a rész is!

 Hamarosan jövök a következővel!!   

(word count: 1111)

                                                                                                                  ~E