Muggleborn In The Wizard World |HUN| [Draco Malfoy ff]

Part 16

"Végigdúdoltam ezt a zenét is majd felemeltem a fejem."

Egy szürke szempárral találtam szembe magam ahogy felnéztem.

-Mivan Malfoy? -kérdeztem idegesen. Gondolom már itt állt egy ideje. Nem szeretem ha emberek néznek éneklés közben. 
-Jó a hangod, de mi az a másik hang? -kérdezte értetlenül- és miért vagy itt egyáltalán??
-Mit érdekel az téged? 
-Huhh... igazad van. De akkor is kelj fel. Rá fognak jönni hogy nem vagy aranyvérű, ha itt üldögélsz egész nap.
-Jah mert neked csak az a fontos, hogy ne derüljön ki a kis hülyeséged -mondam idegesen.
-Na jó -mondta és közben felhúzott a földről a felsőm gallérjánál fogva- ne felejtsd el, attól még, hogy most szabadon járkálhatsz ebben az idióta iskolában az nem jelenti azt hogy totál szabad vagy. Velem te így nem beszélsz, vagy meg fogod bánni, csak szólok. -mondta mérgesen, és az arcunk már csak kb. öt centire volt egymástól.
-Értve vagyok? -kérdezte meg.

Hevesen bólogattam.

-Nagyszerű. -majd elengedte végre a gallérom -most pedig menj vissza a szobádba.
-De Leila... -kezdtem bele.
-Milyen Leila?
-Ömm. A szobatársam. Leila... Morgan. Asszem. -mondtam összeszedve magam zavarodottságomból.
-Uhuuu... -huhogott. Mi ez? Valami bagolynak képzeli magát?
-Mi az?
-Leila az exem. -jelentette ki egyszerűen.
-Ohh értem... sajnálom-
-Nem kell a sajnálatod nekem -vágott bele a mondandómba.
-..őt. -fejeztem be előző mondatomat, majd egy gúnyos mosolyra húztam a szám.
-Tee kis...
-Szia Malfoy. -mondtam és otthagytam őt és a szobámba vettem az irányt.

Amikor odaértem ismét bekopogtam.

-Szabaad. -sipította ki ismét egy női hang. De ez nem Leila hangja volt.

Benyitottam és megláttam hogy az ágyán fekszik hason és... telefonozik???

Szőke, vállig érő haja felső fele egy kontyba volt kötve feje tetejére, másik fele vállára hullott. Ő rajta nem egyenruha volt hanem egy zöld szoknya és egy fehér ing, plusz egy fekete kardigán.

-Jajj szióka! -fordult felém és felült- biztos te vagy az új lány és az új szobatársunk is!!! Én Catlyn vagyok. Catlyn Gletcher.
-Szia, én Molly Parker vagyok. -nyújtottam ki a kezem.
-Örülök, hogy megismerhetlek Molly. -rázta meg a kezem.
-Ömm.. Leilával mi lett?
-Jaj, ne is törődj vele. Mindig ezt csinálja. Egész nap vagy a könyvtárban ücsörög az egyik sarokban vagy itt az ágyán. De akkor az ember meg sem mukkanhat ha olvas, mert különben a földig átkozza. -mondta figymeztető hangon majd felnevetett. Én is kacagtam egy kicsit.
-Egyébként, hogyhogy neked van telefonod? -kérdeztem kiváncsian a készülékére nézve.
-Jajj, hosszú story. A lényeg az, hogy egyik nap amikor apa beállított, még a nyáriszünetben, az ajtón, akkor ezt hozta nekem. Először nem nagyon értettem mi ez de kitapasztaltam hogy hogyan kell használni. De várj. Te honnan tudod, hogy mi az a telefon? -kérdezte furcsálva- csak nem???

Ezen kicsit megilletődtem. Nem tudtam hogy el mondjam-e neki az igazat. Mert ő mondjuk elég kedves. Nagyon kedves. Nem egy morcos, uralkodni vágyó, magánakvaló személyiség ez a Catlyn.

-Hát... figyelj. Elmesélem neked az egészet hogy mi történt, ha nem mondod el senkinek. -mondtam komolyan.
-Ez a titok innen se ki, se be. -mondta mosolyogva és kényelmesen elhelyezkedett az ágyán.

Én is letelepedtem és próbáltam a leghalkabb módon beszélni.

-Tehát, válaszolva a kérdésedre, igen. Normális ember vagyok, vagyis, hogy is mondjátok. Mmm...
-...Mugli?
-Igen. Az. És azért vagyok itt mert Malfoy hozott ide. Tömören röviden elrabolt.

Miután elmondtam neki a történteket az utolsó három napban, hogy engem lestek Harryvel Londonban, hogy két napja elteleportált minket ide. És hogy elmentünk vásárolni is és hogy egyfolytában úgy viselkedik velem mint egy utolsó szeméttel. Még azt is elmondtam hogy az előbb, lent az ajtónál mi volt.

Catlyn meg csak figyelmesen hallgatott és egyszer sem vágott a szavamba, néha-néha lereagálta amit mondtam egy kis reakcióval az arcán.

-És te amúgy hogy töltöd fel a telefonod? -kérdeztem miután kitárgyaltuk Malfoyt.

Még azt is elmondta amikor Leila és Malfoy jártak. Hogy Malfoynak nem is tetszett és csak kihasználta őt, arra. Ezért nem is tartott sokáig a kapcsolatuk, röviden annyi a lényeg, hogy Malfoy elvette Leila ártatlanságát és még aznap éjjel lelépett  majd másnap közölte hogy végeztek. És már utána rögtön volt egy új lány.
Szegény Leilat ez teljesen kicsinálta és ettől lett ilyen... fura. Ilyen magába fordulós típus. És ahelyett hogy élné a rendes életét, a könyvek világába menekül.

Meg is tudom érteni. Bár nekem még nem volt semmilyen kapcsolatom, csak ilyen "gyerekszerelem" volt, ahogy anyám mondaná, de olvastam már hasonló könyveket én is. Pontosan csal egyet, mert rögtön besokalltam tőle, hogy hogy lehet valaki ekkora seggfej, ezért megfogadtam, hogy soha többet nem olvasok ilyesmit.

-Ja, van egy nagyon könnyű varázsige hozzá. -válaszolta meg a kérdésem.
-És meg tudod nekem is tanítani?
-Persze. Vedd elő a pálcád, nem olyan nehéz ez a varázsige.

Kikaptam az asztalom melletti éjjeliszekrényből a pálcám és visszaültem Catlyn ágyára.

-Na szóval, tedd ide a telód. Úgy. Majd tartsd így a pálcád -mutatta- és mondd Electricam (nem hinném hogy van ilyen varázsige xd én talaltam ki csak így random -szerk.)  és mozgasd ilyen mozdulatokkal a pálcát... igen pont úgy. Szuper. Próbáld ki.
-Okés.

Úgy is tettem. De persze nem sikerült. Egy nagyot nevettem mert még egy kis fénycsóba se tört fel a pálcából.

-Oké, nem gond. Majd belejössz idővel. Addig én majd feltöltöm neked én. -mosolygott rám.

Még egy jó ideig nevetgéltünk és beszélgettünk Catlyn-nel majd valaki csak úgy berontott az ajtón.