Muggleborn In The Wizard World |HUN| [Draco Malfoy ff]

Part 13

-Legyen...

...MARDEKÁR -kiáltotta a süveg, hangosan, úgy hogy mostmár mindenki hallotta.

A zöld asztalnál egy páran tapsoltak, mások rám se hederítettek.

-Rendben miss -kezdte McGalagony- itt a talárja, fáradjon oda kérem a Mardekáros asztalhoz -mondta közben árnyújtott egy összehajtott köpenyszerűséget.

Bóintottam és odasétáltam az asztalhoz.

-Gyere ülj csak ide -szólított meg egy lány. Feketésbarna haja volt, és egy eléggé sokat mutató szoknya volt rajta, így ülve körül belül a combja közepéigérhetett. Valószínűleg ő lehet a suli egyik fő ribije, már ha a régi sulimhoz viszonyítok...

-Na gyere -nyávogott tovább.

Körbenéztem, hogy van-e máshol hely. Hát csak Malfoy mellett volt üres hely. És nekem kicseszettül nem volt kedvem mellé ülni, hogy még ilyenkor is nyaggasson. Szóval végül helyet foglaltam a csaj mellett. Lehet jó fej, nem kell mindenkit a külső alapján megítélni...

-Pansy Parkinson vagyok -nyújtotta a kezét.
-Molly Parker, de ezt már biztos tudod.
-Aha. Na szóval -itt éreztem, hogy most a fejembe zúdít vagy száz kérdést- hallottam, hogy Dracoval jöttél, igaz?
-Ühm... aha -válaszoltam szűkszavúan.
-Na csak hogy tisztázzuk, szállj le Dracoról! Én vagyok a barátnője, és ne is próbálkozz be nála. Vagy ha igen, azt megbánod -mosolygott egyet. Áhhkirázott a hideg tőle.
Csak nézett rám a bamba fejével. Gondolom a válaszomat várta.

-Aha, oké -nem tudtam nagyon mit mondani erre.
-Nagyszerű. Ameddig nem szállsz rá, addig rendben vagyunk -megint mosolygott, ehh. Szerintem nem leszünk mi olyan jóban, mint ahogy ő azt elképzeli.

-Okés, ha nem gond akkor eszek. -mondtam, mivel már tényleg korgott a gyomrom.

Körbenéztem az asztalon, de sehol semmi ehető nem volt még.

-Hahaaa... addig nincs evés, ameddig az igazgató nem szól.
-Oh, oké.

Még vártunk egy jó pár percet. Szerencsére es a Pansy nem pofázott hozzám többet. Jesszus még a családnevünk is hasonlít... Parker, Parkinson... na szuper.

Arra lettem figyelmes, hogy valaki csettint egyet, végül rájöttem hogy Dumbledore volt az, és az asztalokon megjelentek az ennivalók. Nem is kevés. Egy asztalnál volt minimum 15 fajta előétel. A felét meg se tudtam állapítani, mik voltak... de nem is érdekelt, mivel már nagyon éhes voltam.

Pakoltam a tányéromra a sok-sok finomságot. A mellettem ülők meg csak döbbenten néztek rám, hogy mennyit akarok én megenni. De nem zavartattam magam.

Mikor már úgy éreztem, hogy eléggé tele vagyok, kényelmesen elhelyezkedtem a padon, és nézelődtem a teremben. Észre is vettem, hogy már egy páran ki is mentek a teremből, és újak jöttek a helyükre. Már a tanárok is elkezdtek szállingózni ki a teremből.

Gondoltam akkor ki is megyek, sétálok egyet ebben a nagy kastélyban. Fel is álltam, de valaki megszólitott.
-Miss Parker. -szólt a hang, ismerős volt már. McGalagony volt az.

-Igen, tanárnő.
-Gondolom, még nem tudja, melyik is az Ön szobája, igaz?
-Igen, még nem tudom.
-Nos, akkor ezesetben, az ön szobája a 39-es.
-Óóó rendben, köszönöm.

Biccentettem a fejemmel köszönés képpen.

-És ne feledje, remélem nem baj, de van két szobatársa. -kiáltott utánam, mikor már távozni készlültem.

Hááát... legalább nem leszek egyedül... még soha nem volt szobatársam. Erre most rögtön kettőt is kapok. Otthon mindig egyedül aludtam, soha nem mentem át anyuékhoz. De hát... vágjunk mindennek a közepébe. 

Egy kis mosolyt erőltettem az arcomra és így szóltam:

-Nem gond -fordultam hátra- további szép napot -mondtam és elmentem. Kisétáltam a nagyteremből, már alig volt a környéken valaki. Kint a folyosón viszont nyüzsögtek az emberek, vagyis diákok.

-Na, akkor nézzük meg azt a szobát- mondtam magamnak egy kis lelkesítés képp, majd elindultam egy zöldruhás csapat felé, hogy tájékozódhassak.

-Sz-sziasztok! -köszöntem halkan, és bátortalanul. Csoda hogy észrevették.
-Ooh, az új lány... - "köszöntött" egy fiú. Rajta is zöld nyakkendő volt. Barna bőre és fekete haja jól illett a rajta ékeskedő fekete, egyhangú öltözetéhez.
Sötétbarna szemeit végigvezette rajtam, majd a szemembe nézett.

-Blaise vagyok, Blaise Zabini -nyújtotta ki a kezét felém.
-Molly Parker -mondtam és kezet ráztam vele- ühm... valaki meg tudja mondani, merre találom a Mardekárosok helyét?
-Nem tudod hol van? -nézett rám, kissé gúnyolódva.
-Ha tudnám, hol van, nem lennék itt -válaszoltam vissza flegmán.
-És akarod tudni hol van? -húzta mosolyra a száját.
-Ja, jó lenne.
-Megmutassam? -még mindig mosolygott.
-Igen, kérlek.
-Eddig még egyszer sem voltál ott?

Na most mit mondjak erre... tudom, hogy már voltam ott, de az utat arra nem tudom. Tegnap ott voltam, és a kanapén aludtam el. Emlékszem. De az igazat nem mondhatom el neki, különben Malfoy kinyír...

-Meddig akarsz kérdezősködni?
-Ameddig kedvem van.
-Naah, Zabini, mutasd már meg szegény lánynak -szólt egy fiú.
-Jólvan Crack... gyere -ragadta meg a karom.

-Akkor megmutatod? -kérdeztem újra, miközben elindultunk egy lefelé vezető lépcsőn, ami elég merdek volt. Mit ne mondjak eléggé bizonytalan vagyok, nem tudom kiben bízhatok meg, és ez a csávó nem tett elsőre jó benyomást.

-Szeretnéd, hogy megmutassam? -állt meg.
-Neem, csak úgy random kérdeztem...
-Ja jó, akkor én megyek -mosolygott rám, közben láttam rajta, hogy indulni készül. Na jó, és utálom az ilyen embereket. Miért nem tudja felfogni ez a szerencsétlen idióta, hogy rohadtul nem tudom, hol van az a nyamvadt hely, ahol az én házam lenni szokott, meg azt se tudom merre van a szobám. Ez meg itt játszadozik velem, mint valami labdával. 

-Mivel nem vagyok szemét, ha lemész a lépcsőn, teljesen az alsó szintre, ott rögtön a bal oldali ajtó lesz a klubhelyiség. -ezzel a mondattal el is ment.
-Kedves -mormoltam az orrom alatt. 

Elindultam lefelé a meredek lépcsőn. Pár perc kutyagolás után, egy pince szerű helyiségben találtam magam. Volt ott három ajtó, meg egy másik kisebb. Az biztos valami raktár vagy ilyesmi.

-Szóval a bal oldali ajtó. Hát akkor menjünk.

Odamentem a nagy, faajtóhoz. De ehol nem volt rajta egy kilincs, amivel ki lehetne nyitni. Vagy egy kulcslyuk se... semmi. Próbáltam tologatni az ajtót, hátha csak arősen be kell nyomni de akkor is semmi. Tovább próbálgattam, majd nevetést hallottam a hátam mögűl.

-Gondolom nem említette nekde senki, hogy az ajtók jelszóval működnek... -nevetett tovább a hang. Mellesleg, elég ismerős volt. Aztán rájöttem ki az... na már csak ő hiányzott.

-Malfoy. -néztem hátra.
-Igen, úgy hívnak.
-Mi a jelszó.

Erre választ nem kaptam, csak odasétált az ajtóhoz mellém és ezt mondta:

-A hollóhátasok stréberek.

És az ajtó meg kinyílt. Magától. Egy ujjal se ért hozzá. Én meg ott bámultam mint egy idióta. Ki a franc talál ki egy ilyen hülye jelszót. Tudom, hogy a Hollóhát egy másik ház, mert még McGalagony említette. És azt is jól tudom, hogy nekik kimagaslóan jó az iskolai teljesítményük, de attól még nem kell őket lestréberezni...

-Na meddig akarsz még ott állni? -nézett rám gúnyos mosollyal Malfoy.
-Ühmm... megyek már.