Muggleborn In The Wizard World |HUN| [Draco Malfoy ff]

Part 4

Agyalok.
Agyalok
Agyalok.
És mily meglepő, agyalok.

Agyalok hogy hogyan lehetne megvalósítani a tervünket. Azaz meglepni Zoe-t. Aztán beugrott valami.
Előkaptam a telefonom és megnyitottam a Hannah-val való beszélgetésem.

Me
Helcsooo. Rajottem hogyan lehetne a meglepi.

🤪🍏Hannah😭☠
Na irjad le akkor, nem biztos hogy meg tudom nezni mert nekem matekom van ugye

Me
Oksa no problem leirom es majd tovabb kuldom a fiuknak

🤪🍏Hannah😭☠
Oksa

Me
Na szoval ugy kene, hogy mi majd elmegyunk a KFC-be mert ha a fiukat kuldjuk akkor ok megesznek mindent

Me
Xdd

Me
Es addig a fiuk meg elmennek a boltba es vesznek neki a kedvenc teajabol, tudod a bodzasbol. Aztan meg Dan-nel talizunk kb. fel 4kor es onnan egyutt megyunk Zoe-hoz

Me
Akkor elmondom a tobbieknek szioo

Kiléptem a beszélgetésből és rámentem a Luke névvel címkézett kis fülre.
Neki is megírtam mindent, de ő nem méltatott válaszra. Pedig tudom hogy egész órán mindig a telefonját nyomogatja, na mindegy... megírtam

Dan-nek is majd Noah-nak is mindent.
Ő rögtön meg is nézte és hátramosolygott rám. Én kérdőn néztem rá, ő meg válaszként csak biccentett, jelezve ezzel hogy ő is benne van a dologban.

Kicsöngettek! Végre!
Nem tudtam meddig bírom ki a tanár idegesítő szájmenését.
A következő óra után találkoztunk a folyosón és megbeszéltünk mindent szóról szóra.

A utolsó egy órám is unalmas volt, mint az előző többi. És végre eljött a hetedik óra vége! Ezt vártam mióta felkeltem az ágyból ma reggel. Hogy végre kitehessem a lábam ebből az iskolának nevezett rémálomból.

Kint meg is lattam Hannah-t a kapuban.
-Sziaaaaa-futottam oda hozzá.
-Szijaaa-ölelt meg-na akkor mehetünk a kajáldába?
-Ahamm, de a fiúk? Hol vannak? Azt ne mondd hogy visszamondták az egész  tervet...
-Dehogy is-nyugtatott le Hannah-csak ők elindultak már egy öt pereccel ezelőtt, azzal az okkal, hogy ők a nagy áruházba akarnak bemenni, és ott megvenni a teát, nem ám London legjobb italos boltjában, áhhh dehogy is...
-Ja jó, de akkor ugye fél négykor Dan-nél ott lesznek?-kérdezősködtem.
-Aham.
-Oksi, akkor mi is indulhatunk.

Nekivágtunk a főútnak, gyalogoltunk egészen kettő teljes kilométert a KFC-ig, de megérte mert magunknak is szereztünk egy pár ínycsiklandó falatot.
Daniel háza felé jól belakmároztunk a mi kis adag csirkénkből, és megittuk a cola-t is amit a kaja mellé kértünk.

***Daniel házánál***

Kopogtunk...

...De semmi.
-Biztos csak megint bömböltetik a zenét.-érveltem.
-Jah lehet -mondta Hannah kicsit bizonytalanul- de akkor hallani lehetne azt itt is...
-Akkor nem tudom mit csinálnak, de ha most rögtön nem engednek be akkor én...

...kinyílt az ajtó...

-Ohh na végre hogy itt vagytok lányok.-kiáltott fel Daniel.
-Végre hogy kinyitottad ezt a nyamvadt ajtót-mondtam morcosan, mint aki már ott állt volna fél éve, arra várva hogy kinyíljon az a fadarab a házon.
-Én is örülök hogy láthatlak Mol!-ölelt meg a fiú az ajtóban-meg téged is Hann!
Most felé fordult és őt is megölelte mintha annyira hiányoztunk volna neki.
-Jöjjenek beljebb hölgyeim-invitált be a házba.

Gyorsan lerúgtam magamról a cipőm az előszobában majd indultam is felfelé az emeletre. Hannah és Daniel követtek engem.

-Jóreggelt!!!-kiáltottam be Dan szobájának ajtaján ahol Noah és Luke videojátékoztak, szokásosan.
-Ohh végre hogy ti is itt vagytok!-köszönt Noah.
-Mióta vagytok itt?-kérdeztem.
-Ohh mióta is Luke?-játszotta el mintha gondolkozna Noah.
-Kábé egy fél órája-válaszolt helyettük Daniel.
- Hogy mi? Hogy sikerult ilyen gyorsan ideérni az áruházból? Az kábé a város szélén van, hát kilóméterre innen-csatlakozott Hannah is a beszélgetésünkhöz.
-Ja, de mi hívtunk egy taxit!-mosolygott Noah.
-Óóóó hogy törne ki a lábatok!-nevettem.
-Na, nem írtunk szabályokat, hogy mit szabad mit nem-érvelt Luke.
-Jó jó jó...-huppantam le a szoba végében lévő ágyra.
-Na és itt meddig maradunk?-kérdezte Hannah.
-Szerintem max mégegy negyed órát mert akkor a csirke kihűl amit Zoe-nak szántunk...-mondtam
-Meg a tea is!-kiáltott Luke.
-Meg a tea is -tettem hozzá- szóval?
- Okés, negyed óra múlva indulunk! -mondta Dan- DE! Most én viszek oda mindenkit! Kocsival! Nem leszek hajlandó gyalogolni, taxit meg nem akarok hívni ha van kocsim!
-Fuhh persze, még mit nem! Be nem ülök veled a kocsidba, mert mindenkit kinyírsz!-civakodtam vele.
-Csak akkor hogyha nagyon ideges vagyok-nézett rám mosolygósan.
Kirázott a hideg attól a mosolytól,már ha lehet azt egyáltalán igy nevezni ami a száján elterült.
-Oké, ne vigyorogj így mert rosszat fogok álmodni!-kiáltottam egy nagyot.

***Negyed óra múlva***

Már Daniel kocsijában ültünk úton Zoe házához.
Miután megérkeztünk, csengettünk, majd az ablakon picit belestem hogy jön e már Zoe ajtót nyitni.
Szerencsénkre jött is, de nem vett észre.
Kinyitotta az ajtót és álmos fejével meglepetten nézett ránk.

-Sziaaa!-ugrottam a nyakába.
-Szi-szia...sztok srácok... hogyhogy itt vagytok?
-Gondoltuk beugrunk meglátogatni, hogy van a kis hableány-nevetgélt Luke.
-Hé-héj! Nem vicces- vágott vissza Zoe- tudod hogy nagyon könnyen meg tudok fázni.
-Jó jó bocsi- túrt el engem Luke, hogy ő is meg ölelhesse Zoe-t.

Beengedett minket a házba és a nappaliba vettük az irányt. Odaadtuk neki a teát és a csirkét, amit nagy örömünkre be is falt jó gyorsan. Aztán megmutattuk neki a házit. Megbeszéltük mikor jöhet újra suliba, majd kiválasztottunk egy filmet amit megnézhetünk.
Felajánlottam hogy csinálok popcornt, ezért kirohantam a konyhába ameddig a többiek a kanapén valami fura macskás videót néztek.

Ahogy elnéztem rajtuk, olyan jó érzés fogott el. Örültem hogy ilyen jó barátaim vannak. De gondolataimból a telefonom hangja ébresztett fel. Kivettem a zsebemből, a képernyőn az állt hogy Anyu🧡
Felvettem a telefont és beleköszöntem.

-Szia anyu!
-Szia kincsem! Minden rendben?
-Persze miért ne lenne? Ja de tényleg! Változott a terv, Zoe megfázott ezért átjöttünk hozzá, hogy felvidítsuk.
-Okés Molly, csak azért kereslek, mert ma egész éjjel bent kell majd maradnom az irodában és valószínűleg csak éjfél körül érek haza. Remélem nem gond!
-Persz hogy nem, akkor majd holnap reggel találkozunk.
-Igen, de legyél otthon időben, tudod!
-Igen igen! Ne aggódj!
-Jólvan akkor, mennem kell. Szia puszi!
-Sziaa.

Leraktam. Majd kivettem a mikróból a már kész popcornt és beültem a többiek közé a kanapéra.

-Képzeljétek -kezdtem bele- anya most hívott hogy éjfélig dolgoznia kell, szóval akár nyolcig is maradhatok!
-Naaa ez nagyszerű -adott egy ölelést Zoe és Hannah.
-Oké csak kezdjük már a filmet!-nyávogtak a fiúk.
-Okés, kismacskák!-nevettem.

A Libabőrt néztük meg, majd nem tudtunk betelni vele így megnéztük a második részét is.

Már háromnegyed nyolcat mutatott az óra mikor vége lett a filmnek.