Muggleborn In The Wizard World |HUN| [Draco Malfoy ff]

Part 20 ~barátok szemszöge part 2~

~Hannah szemszöge~

-Oké. -mondta Luke és bekopogott az ajtón. Majd egy kisebb ijedt sikitás szerűt hallottunk.
Aztán kulcscsörgés hallatszott és az ajtó kinyílt.
Egy elég fáradtnak tűnő Helena, vagyis Mrs. Parker fogadott minket. A szemei teljesen vérben voltak, táskásak voltak. Öltözéke is gyűrött volt hajáról nem is beszélve.

-Mrs Parker. Jónapot. -kezdtem.
-Sziasztok gyerekek. -húzott szájára egy kellemetlen mosolyt.
-Mi történt Mollyval? -kérdezte Luke.
Mrs Parker a név hallatára láthatóan összerezzent. Majd egy könycsepp csillant meg a szemében.
-R-reméltem ti majd tudni fogjátok.-nézett ránk szomorúan.
-Tessék? -értetlenkedett Luke, és az én fejemről is leolvasható volt hogy nem igen értem a helyzetet.
-Gyertek beljebb, kérlek. -mondta Molly anyukája.

Bementünk és illedelmesen levettük a cipőnket az előszobában. Nem ez az első alkalom hogy itt vagyunk. Molly már rengetegszer hívott át minket suli után vagy ittaludni.

A konyha felé vettük az irányt. Ott bent ült az ebédlőasztalnál Trevor, Mr. Parker. Molly apja. A fejét támasztotta a kezeivel, előtte a mobilja, a telefon alkalmazás megnyitva és Molly neve és képe volt a képernyőn. Hívta őt.

-Felesleges Mr. Parker. Már mi is próbáltuk egy párszor. -ültem le szembe a férfival. Mellém letelepedett Luke és Trevor mellé ült le Helena.

Mr. Parker keserű arccal felpillantott rám. Az ő szemei is teljesen vérben voltak, haja kócos volt és hogy őszinte legyek, eléggé fura szag volt körülötte.

-Mi történt? -kérdezte Luke.
-Molly... -kezdte Helena.
-Nem jött haza...

~Luke szemszöge~

-Mi?! -akadtam ki.- Hogy értik hogy nem jött haza?
-Úgy ahogy mindjuk fiam. Nem jött haza tegnap este. -nézett fel nehezen Trevor.
-Ti nem hallottatok felőle? -nézett Hannah-ra Mrs. Parker.
-Sajnos nem, mrs. Parker.
-Ohh istenem merre lehet?! -sírt fel Helena. Szó szerint. Kishíján elkezdett bömbölni előttünk. Meg is tudom érteni.
Közben Trevor hozzábújt és megölelte.
Molly mindig úgy állította be a szüleit mint valami szörnyetegek, akik nem engedik hogy este 6 után egyedül legyen az utcán. Most meg itt voltak előttünk, teljesen összetörve, a lányuk után való kutatásba belefáradva.

-Ne aggódj Helena, ha mi nem, akkor majd a rendőrség meg fogja találni őt.-próbálta nyugtatni a férje.
-Igen, ne aggódjanak. Biztosan meg lesz majd. Mi is segítünk minden módon, ahogy csak lehet. -adott nekik egy biztató mosolyt Hannah.
-Kösz-köszönjük gyerekek. -mormogta  Ms. Parker a férje vállába temetkezve.
Így voltak egy jó pár percig, Mrs. Parker szipogva  Mr. Parker-be  kapaszkodva, mi meg az asztal másik oldalán ültünk és csendben a kezeinket tördeltük csendben. Kínos csend állt be közénk. Szerencsére Hannah-nak elege lett a nagy csendből majd illedelmesen elköszöntünk és monduk ha megtudnak valamit szóljanak és majd mi is úgy teszünk, ha lesz információnk Molly-ról.

Kiléptünk az ajtón és hazaindultunk Hannah-val.

-Szerinted mi lehet vele? -kérdezte meg egy kis séta és csend után.
-Nem tudom. Nem akarok rosszra gondolni de sajnos van mindenféle ötletem. -mondtam az őszintét.
-Mondj egyet.
-Hát... lehet, hogy... elrabolták. De ez még csak a jobbik eset. Az is lehet hogy elütötték és eszméletétvesztette, és nem kel fel és ezért ndm tudták felhívni a szüleit.

Hannah csak egy nagyot sóhajtott.

-Remélem van egy titkos nagymamája aki az erdő közepén él és elment meglátogatni őt tegnap este, és közben lemerült a telefonja és abban a faházban nincs áram... -fordult be a sarkon Hannah.

-Remélem igazad van! -sóhajtottam fel én is.
-Na akkor majd találkozunk. -köszönt el amikor odaért a bejárati ajtajához.
-Rendben, szia. -mondtam legangoltam és hazagyalogoltam.

Na ez a rész most csak ennyi volt, és ezzel most vége is ennek a barátok szemszöge dolognak. 😁Majd később lehet lesz ilyen rész.😉 Remélem tetszett ✨ hamarosan jövök a kövi résszel! <3🤩 

                                                                                                                      ~E