Drága Mostohabátyus <befejezett>

Martin

Szánalmasan és hosszan fogom feldolgozni ezt az egészet... Már most látom. Azt hittem lesz mellettem valaki... Hogy számíthatok a "családomra" Erre mit kaptam. Ashley a napok 60% a csapattal tölti és idézem " Készülünk a lehető legrosszabra " Nem tudom neki mi rosszabb.... De nekem jelen esetbe többet jelentett az hogy az én szívem -Amibe egy méregbe áztatott kést szúrtak mely elvette annak cseresznyevörös színét - fel épüljön. Amikor Ash itthon volt - ami kb annyi volt hogy megcsinálta nekünk a reggelit - addig is fojton agyalt. Valami tervet emlegetett folyamatosan. Kezdem értéktelennek érezni magam..... Ilyenkor szoktak jönni a " Csak azért mondod hogy sajnáljunk" Szöveg. Pedig nem így van... Azóta egy falatot sem tudtam letuszkolni a torkomon... Vagy ha igen... Az gyorsan vissza is jött, a torkom már faj a sok hányástól. Ami azt illeti talán azért vagyok levegőnek nézve mert a szobámban kucorgok egész nap. Max mosdóba megyek ki.

Vissza a jelenbe.. Január 12. Egy meleg és fülledt nyári nap van. Máshogy még hogy kéne leírnom. Anya* és apa már rég elmentek, mivel ma meeting-juk lesz ezért nem is biztos hogy hazajönnek. Ashley sincs már itthon... Vagy mégis... Franc se tudja.. Nem is érdekel.

Gindolataimba meredve leragadt szemekkel fekszem az ágyon. Ezt a kellemes pillanatot az ajtóm kopogása zavarta meg.
Nem fogom beengedni.
Megint kopogás.
Nem engedem be... Majd feladja.
Harmadszorra is kopogás.

- jolvan b@zmeg ne kopog hanem gyere be- rivalltam rá a meg kint tartózkodó személyre. Ash nyitotta ki az ajtót és az ajtó félfának támaszkodva mérést rám semmit nem mondó tekintettel.

- ma is ezt akarod csinálni? - nézett rám. A szemeiből  semmit nem tudtam kivenni... Most mérges, szomorú, bánatos... Nem tudom... Semmilyen.

- mit? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- amit eddig... Elzárkózol az élet elől.. Egy sötét, poros szobába és várod hogy csoda fojtán majd a várva várt személy visszatér. - nézett rám mostmár csalódottsággal azokban a felejthetetlen szemekben.

- nem is csinálom ezt- ültem fel

- dehogynem... Emily elment... Nem jön vissza és ezt el kell fogadnid.. Vágom nehéz meg minden... De attól hogy az egész családodat kizárod és nem hagyod őket segíteni nem lesz jobb- nevetett fel keserűen.

- miről beszélsz? - ez most hülyén hangzik... De tényleg nem tudtam mire vélni a halottakat.

- istenem.. Tudod hányszor próbáltam én, anya, apud bejönni ide.. Beszélni veled, segíteni. Vagy leráztál egy "jól vagyok"-val... Vagy ránk üvölöttél és becsaptad az ajtót. Mindenki aggódik érted. Néha már ezt sem tudom eldönteni hogy mit tudsz itt egész nap csinálni. Abba pedig nem merek belegondolni amit én tennék. - húzta el a száját. El kell gondolkodom a szavain. Tényleg ennyiszer leráztam volna őket?
-gondolkodj... Lent leszek- sétált ki.

Máskor habozás nélkül mentem volna utána, ragadtam volna meg a karját és öleltem volna magamhoz. Most pedig hagyom elmenni. Lehet erről beszélt... És mennyire igaza van. Minden esetre.. Nem mentem utána. Majd lemegyek. De most meg nem. Gondolkodnom kell a szavain. És azon is mi a francot műveltem magammal.  Ugyan a bordáim még nincsenek kint de elég sokat fogytam. Hajam igenytelenül zsírosan és izzadtan tapad az arcomra. Besüppedt arcom színe megegyezik a kórház falainak színével. 

Hangos zene és énekhang csapta meg a fülemet úgy kb 2 órával később. Mostmár úgy voltam vele hogy lemegyek. Ami elém tárult meg most is mosolyra késztetett és a látvány miatt egy pár percre minden olyan dolog ami eddig nyugodni sem hagyott elszállt helyét pedig megtöltötte az én kis angyalkám.

A kanapén két fiú... A hajukból ítélve Jacob és Jason ültek ott és nevetve figyelték az angyalkámat. A TV ben valami random karaoke zene ment. Nem feltétlenül az érdekelt. Inkább az azt éneklő lány vette el a figyelmem. Ugrándozva  hol a kanapén hol a szőnyegen pörgött. Két meggyvörös kis ajka gyönyörűen formálta a szavakat. Orcája pedig kipirult a mozgást követően. Ekkor ütötte meg a zene szövege is a fülem amit a kis angyalka sejmes és bájos hangja fülbemászóan énekelt.

If I could go, go into my Heart and search for all the places I left the spark/ ha el mehetnék a szivembe, átkutatná azokat a hejeket, amelyeket otthagytam hogy szikrazzak/
To find the way, way back to the olden days before the start is falling Apart/ hogy megtaláljam a régi utat mielőtt a start szétesne/
Singing song and telling storys abaut when we were young, tuning crazy through the memories when we never could be wrong/ énekeket énekelni és történeteket mesélni amikor még fiatalok voltunk, őrülten futni az emlékeken amikor még nem tévedtünk/
We would be strong like superheros high on sugar we would stay upall night until te Sun comes up/erősek lennénk mint a szuperhősök magas cukorszintel egész este fennmaradnánk amíg a nap fel nem jön/
        ( Michel Schulte ~ back to the start)

Innen már nem nagyon figyeltem a dalt. Nem is tudtam volna mert még pár mondat és vége. De az amit eddig énekelt valahol egy része mind az ő mind az én életemnek. Ash kifáradtan szuszogva huppant le a kanapéra a két srác közé.

- hallod Ash.. Ez nagyon jó volt.. De nekem énekelsz még valamit? - kérdezte ragyogó tekintettel Ash től

- neked bármit - borzolta össze a lány a fiú haját és adott egy puszit az arcára. Nem volt megszokott... De nem fogom felkapni a vizet.. Még nem.
Ash újra felállt ám a helyett hogy megfogta volna a távirányítót és elindított voona még egy számot,el sétált és egy gitárral tért vissza. Telt megyszínű ajkai megint szólásra nyitodtak és újabb lágy hangok jöttek ki rajta. Kis kezei pedig finoman jatszottak a hurokon.

Hold on.. Hold on to me, cause I Am a Little unsteady, a little unsteady/ kapaszkodj, kapaszkodj belém mert egy kicsit bizonytalan vagyok.. Kicsit bizonytalan/
Mama come here , approach , appear /anyu, gyere ide, közeledj, jelent meg/
Daddy, I Am alone couse this house dont feel like home/ apa.. Egyedül vagyok mert ezt a házat nem érzem otthonomnak/
If you love Me dont let go/ ha szeretsz ne engedj el/
Hold on... Hold on to me couse is am a little unsteady.. A little unsteady.
Mother I know you tired to be alone/ anya tudom hogy belefáradtam az egyedüllétbe /
Father I know you are trying to fight when you feel like flying/ apa tudon hogy próbálsz harcolni mintha repülnél/
But you love me dont let go.... You ljve me dont let go/ ha szeretsz ne engedj el/
( x Ambrossadors~unsteady)

Forró könnyeim fojni kedzek az arcomon amint a dal véget ért. Mintha akkor írta volna amikor ide jöttünk... Az én szemszögemből. Itt jöttem rá valójában mennyit jelentettek Ash apró szavai.