Drága Mostohabátyus <befejezett>

Ashley

Édes istenem..... Úgy faj a fejem.... Ha most nem kapok gyógyszert mentem meghalok. Mellettem közvetlen ott szuszog Martin. Te jó ég... Hogy lehet valaki ennyire helyes. ..... Na Ash ezt most verd ki a fejedből. Óvatosan kikászálódtam az ágyból ügyelve hogy a kis Csipkejózsika ne kelljen fel.

Lesz@rom... Kinek van kedve másnaposan iskolába b@szni a rezet. Hát nekem nem. Ekkor captatott le őfelsége a lépcsőről. Kócos tincsei hol arcára támadtak hol pedig belelógtak a szemébe.

- jó reggelt- nyújtottam felé a kávéját.

- neked is- szólalt meg a reggeli rekedtes hangján.... Édesem de cukker vagy..... Mik ezek a szavak... Jesszus Ash.
-ma lesz mit meg beszélnünk. - jelentette ki majd leült az asztalhoz.

- ohh nekem.... Rosszat sejtek- nevettem el magam... Na ja... A tegnapról nem emlékszem semmire.

- sejts is- forgatta meg íriszeit a fiú.

- mi van... Ma mindenki egy pöcs? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- hát b@zdmeg nem egyszerű azzal a tudattal felkelni hogy tegnap majdnem megerőszakoltak téged- bukott ki a száján.

- és akkor.... Neked nem tök mindegy? - forgattak meg a szemem.

- ohhh hát ha így állunk akkor de amúgy teljesen mindegy hogy a húgom milyen palikkal fekszik le vagy hogy kik fogdossák. - rivallt rám.

- édes Szent Isten...... Először is had dont sem már el hogy kivel akarom és kivel nem... Másodszor pedig, azok az emberek a barátaim... Látták már meztelenül, összetörve mindenhogy.... Pont lesz@rom hogy hol érintkeznek velem- csaptam rá az asztalra.

- hát te sem vagy normális..... Miért viselkedsz úgy mint egy ribanc.... Mint akit semmi nem érdekel.... Aki már kezdei feladni.- ragadta meg a kezem.

- ENGEDJ EL.... NEM TUDSZ A SZAROS ÉLETEMRŐL SEMMIT SEM.... SEMMI KÖZÖD AZ EGÉSZHEZ.... ÉS AMI A LEGFONTOSABB..... HOGY NE IS AKARJ TUDNI SEMMIT SEM MERT TE JELEN ESETBEN EGY IDEGEN SENKI VAGY. - emeltek fel a hangom a lehető legmagasabbra.

- A ROHADT ÉLETBE.... EL KELL FOGADNOD HOGY ITT ELEK VELED... HIDD EL NEKEM SEM ÁLMOM EZT ELNÖK... SZERINTED AKAROK EGY BÜDÖS KURVA, GYILKOS ÉS EGYBEN EGY DEPRESSZIÓS VALAKI MELLETT ÉLNI? - üvöltött már ő is.

És ekkor olyat tettem amit egy életre megbántam. Lendült a kezem és egy hatalmas pofon csattant el Martin borostás arcán.....

Ekkor eszméltem fel mit is tettem. A szeme könnybe lábadt és nem tudtam mit tenni. Kirohantam az utcára és helyet foglaltam az egyik padon..... Na ja utoljára talán apámat vertem meg... Várj... Vázolom:

Reggel van és el akartam menni valahova.... Majd apa megragadta a kezem és a falnak nyomott.

Apa:NEM MÉSZ SEHOVA... VERD KI A FEJEDBŐL.

Én: ENGEDJ MÁR EL TE...

Apa: TE MI... NA MONDJAD... KÍVÁNCSI VAGYOK.

Én: TE DEGENERÁLT ÁLLAT.

Na igen..... És itt ugyan ez volt mint most.... Csak ott nem úsztak megmeg ennyivel.... Egy hatalmas vágás van azóta is a jobb alkaromon.....

Vissza a jelenbe.... Itt ülök kint.... Csak agyalok hogy most vagy az lesz hogy az életbe nem beszél már velem.... Vagy az hogy visszakapom.
Inkább visszamentem a házba mert már fáztam. Ott volt ő.... Ült és agyalt.... Én helyet foglaltam az egyik konyhában lévő bárszéken.... Csöndben el voltunk a saját kis világunkban. Ekkor valami hatalmas robaj és.....