Drága Mostohabátyus <befejezett>

Ashley

Pár fekete ruhába öltözött gorilla törte ki az ablakokat és a bejárati ajtót. Mi a P*csa.... Okeeee.... Ez érdekes.

Mindegyik ilyen gorillának a kezében egy kisebb fegyver volt. Nyilván ezt egyből rám és Martinra fogták. Majd két gorilla között belépett a házba egy általam már jól ismert személy..... Talán túl jól ismert.

- édes pici lányom- csörtetett be az ajtón APA.... Mi a f@sz.

- mit akarsz? - tértem egyből a lényegre.

Ekkor apa intett ah egyik csicskájának aki megbilincselte a kétségbeesetten ficánkoló fiút.

- na azt már nem... ENGEDD EL- parancsoltam apámra. Ekkor persze az egyik csicska rámszegezte a fegyverét és felhúzta azt.

- na olyan hevesen drágám- jött egyre közelebb.

Menekülni próbáltam de ez nem jött össze... A nyakamnál fogva erősen a falhoz lettem szorítva.

- mondom mi lesz.... Először is.... Ideadod az összes pénzt ami a házban van.... Aztán pedig velem jössz- nézett rám egy gonosz mosollyal apa.

- akkor most én jövök- fuldokoltam. Pont egy pult előtt álltunk így esélyem volt ellökni őt a lábaimmal. - először is... Elengeded Martint.... Másodszor pedig... ELHÚZOL A F@SZBA AZ ÉLETEMBŐL. - emeltek fel a hangom.

Ekkor  minden fegyver egyszerre sült el felém. Fhuuuuuuu.... Most álldom hogy apa megtanított mindenre. Egy tölténynek sikerült csak a vállalat el találnia...... Persze ezt én sem hagyhatom. Mivel rengeteget járok olyan helyen így a zsebemben mindig ott lapul egy kisebb légpusa. Na ez most pont jól jött.

- tehát vázolom újra.... TAKARODJ AZ ÖSSZES GORILLÁDDAL EGYÜTT ÉS VISSZA SEM JÖSSZ.... VAGY SZÉTLÖVÖM AZT A PARÁNYI KIS ESZECSKÉD. - fogtam a fegyvert egyenesen apám két szeme közé.

- NEM MOST LÁTTÁL UTOLJÁRA.... VISSZAJÖVÖK ÉRTED.... AZZAL A VAKARCSAL MEG VÉGZEK- mutatott Martin felé.

- TAKARODJ.... NEM MONDOM MÉGEGYSZER- figyelmeztettem apám.... Szerencsére nem kellett többször... Elment... Remélem örökre.

Rögtön rohantam a lesokkolt fiúhoz és kiszabadítottam a rabságba ejtett kezeit.

- jól vagy? - kérdeztem aggódóan.

Nincs válasz.... Szegény... Nem hiszem hogy itt ahol ő élt ilyenek is vannak....na ja én szinte vonzom az ilyen eseményeket.

- Ash.... Hiszen te vérzel- nézte meg a karom amibe belelőttek.

- megszoktam- mosolyodtam el.... Majd felsegítettem a még mindig ülő fiút.
- a lényeg hogy te jól vagy-e? - kérdeztem az általános kérdést újra.

- persze.... Bár ez furi volt.... Nem szoktam meg az ilyet- nevettem el magát kínosan.

- hát akkor ideje lesz- tettem ugyan azt mint ő. - én asszem elmegyek kiszellőtetem a fejem- vetettem fel az ötletem magamnak.

- én is megyek... Legalább megbeszéljük a mait- na ja.... Ettől féltem......

- te tudod- és ezzel el is indultam kifele, nyomomban Martinnal.

***************************************
𝕄á𝕣𝕒 𝕖𝕟𝕟𝕪𝕚 𝕤𝕜𝕒𝕔𝕠𝕜... 𝔸𝕜𝕚 é𝕤𝕫𝕣𝕖 𝕧𝕖𝕥𝕥𝕖 𝕞𝕚𝕟𝕕𝕖𝕟 𝕜ö𝕟𝕪𝕧𝕖𝕞𝕙𝕖𝕫 𝕜𝕖𝕣ü𝕝𝕥 𝕞𝕒 𝕜𝕚 𝕣é𝕤𝕫.... 𝕄𝕚𝕧𝕖𝕝 𝕛ö𝕟 𝕒 𝕥é𝕝𝕚 𝕤𝕫ü𝕟𝕖𝕥 í𝕘𝕪 í𝕘é𝕣𝕖𝕞 𝕣𝕖𝕟𝕕𝕤𝕫𝕖𝕣𝕖𝕤 𝕖𝕓𝕓𝕖𝕟 𝕝𝕖𝕤𝕫𝕟𝕖𝕜 𝕣é𝕤𝕫𝕖𝕜... Pusszaaaaancs😊❤