Drága Mostohabátyus <befejezett>

Martin

Már vagy két hete jelentette be Emy ,hogy jön a városba... Sajnos nem a legjobb okból mert itt van a legjobb kórház a lány számára... De valljuk be egy kicsit mégis csak miattam is jön. Nem is tudom mikor láttam utoljára a kis cerelmemet. Már vagy 3 éve biztos hogy nem.

Mielőtt még bárki azt hinné hogy párt alkotunk, elmondanám, hogy Emily meleg. Ez az egyik... A másik pedig hogy képtelen lennék rá máshogy gondolni mint barát. Életem legjobb döntése volt oda ülni mellé alsóban. Ő az az ember aki mindig ott volt mellettem. Emlékszem amikot anya meghalt. Ő akkor is ott volt. Rettentő sokat köszönhetek neki.... Soha jobbat nem kívánnék.

Elmeséltem gyorsban Ash nek is hogy mi a szitu és mutattam pár képet is Emy ről . Nem nagyon érdekelte a dolog ami nem lepett meg... De azért ott volt a kétség a  szemében... Valaki féltékeeeeny ... Azért ezt jó látni. Mármint így biztosan látom hogy nem feltétlenül csak a tesójaként gondol rám.

Ahogy meghallottam a csengőt, mint akit rakétával szereltek fel rohantam az ajtó felé. Ahogy megpillantottam Emy hatalmas mosolyát nekem is jobb lett a kedvem. Hosszas ölelkezés után végre teljes méretében megcsodálhattam az én egyetlenemet..... Tudom ezek néha tényleg úgy hangzanak mintha a pasija lennék... Nem félre érteni... Semmi ilyen nincs köztünk.

- marha nagy házatok van- képedt el teljesen.

- nem a miénk de azért köszi- mosolyogtam

- ezt hogy érted? - ráncolta össze a szemöldökét.

- apa csajáé és a lányáé- magyaráztam közben pedig körbevezettem .

- te mocsok hogy nem is mondtad hogy van hugicád- boxolt bele a vállamba.
Ekkor pillantotta meg a még mindig kanapén heverő Ash-t. - ő az? - kérdezte a szemét egyenesen a lány irányába meresztve.

-igen.. Ashley.. Kérlek gyere- hivattam magamhoz.

- megyek már. - hallatszott egy morgás és a lány feltápázkodott a kanapéról.

Idebacogott elénk és szépen megmérte a szemével Emy-t.

- tehát Emily ő itt Ashley a "húgom", Ashley ő itt Emily akirol meséltem- mutattam hol Ash re hol pedig Emy re.

- fasza... - ennyi volt a válasza. Na hát kösz.

Felvezettem Emy-t a szobámba majd lehupantam az ágyamra ő pedig velem szembe ült le.

- te csöves... Hallod- szólított meg.

- na mi van- értetlenkedtem.

- a húgod mindig ilyen f@sz?

- nem... Amúgy tök jó fej.. Nem tom mi ütött bele- gondolkodtam el.

- ééés amúgy hogy állsz a csajokkal? - húzogatta a szemöldökét Emy.

- hát... -  vakartam meg a tarkóm majd felültem  én is.

- naaaa mondjad csaaak- dőlt bele az ölembe Emy... Csak mint régen amikor storyzgattunk.

- tehát... Ahh ez rettentő kínos... Tehát... Valójában van valaki- dadogtam

- ohh... Na ki az a szerencsétlen? - nevetett fel... Ez a hang de rohadtul hiányzott.

- a húgom.... - böktem ki.
Emily szeme nagyra kerekedett és felült velem szembe.

- 1. Mi a f@sz
  2. Nem vagy normális
  3. Mi a f@sz- sokkolt le teljesen Emy.

- hát de nem tehetek róla... - sütöttem le a szemem mire megragadta az állam és melyen a szemembe nézett.

- most őszintén... Mit érzel iránta?

- ezt nem tudom hogy magyarázzam el... Amikor meglátom liftezni kezd a gyomrom és nem bírok magammal. Amikor bele nézek a két szemébe teljesen  megfeledkeztek mindenrol és mindenkiről. Ha rám mosolyog egyből nekem is mosolyognom kell, ha közelebb jon hozzám vagy olyan melegem lesz mint a jó élet vagy olyan vágyat érzek az iránt hogy megcsókoljam. Néha rettenetesen féltem és aggódok érte... Főleg amikor egyedül van. ... Én nem tudom... Csak magam mellett akarom tudni ahol tudom hogy biztonságba lesz és nem bántja senki. - fejeztem be a magyarázatot mire a szemem a lányra siklott aki teljesen bekönnyezett .

- édesem.. - szipogta- te rohadtul szerelmes vagy- ölelt meg rettenetesen szorosan.

- mi van... Nem... Dehogyis... - eddig ez soha nem fordult meg bennem... Úgy igazán még soha nem voltam szerelmes...nem is akarok... Az annyira ehh... Úgyis megbánod.

- már pedig édesem te totál szerelmes vagy- sikkantott.

- na jó... Tudod mit.. Menjünk le és ismerkedj meg a húgommal is- keltem fel az ágyból.

- jóvan ám... Megjegyeztem- nevetett majd meg indultunk lefelé.

Ashley meg mindig ott feküdt a kanapén és látszólag Family Guy-t nézett.
Behuppantam mellé amin látszólag meglepődött de utána ugyan olyan nyugalomban folytatta a sorozat nézését.
Emy nem nagyon akart a lány közelébe lenni ezért inkább az előttünk lévő fotelbe foglalt hejet. Megragadtam a távkapcsot és kikapcsoltam a TV -t hogy Ashley is ránk tudjon figyelni.

- de ne maaarrr... Basszus... Martin add már vissza- próbálta megszerezni az előbb elcsent tárgyat.

- nem... Most szépen beszélgetni fogunk... Hárman- toltam meg a "hárman"- t a végén.

- juhuu- forgatta meg két szemet Ash.

- hidd el... Nekem sem szívem csücske az ügy- szólalt meg Emy szigorú hangja.

- olyan köcsögök vagytok- vágtam be a durcit

- hülye farok- csattantak fel a lányok teljesen egyszerre. Egymásra nézték és egy apró mosollyal díjazták egymást.

- na végre valami- mosolyodtam el én is.

Ez után órákig tartó hosszú beszélgetés vette kezdetét. Mind a két lány rengeteget szórakozott egymással. Jól esett azt a két embert egymással látni akik nekem a legtöbbet jelentik.... Azt viszont nem tudom mikor lettem ilyen érzelgős....