Drága Mostohabátyus <befejezett>

Ashley

- shhh.... Nyugi... Csak az ideg beszél belőled. - nyugtatott Jacob a hátamat simogatva.

- de.... Istenem..... - kezdtem meg nyugodni de egy ebkézláb mondat még mindig nem hagyta el a számat.

Ezt a csendes és tökéletes pillanatot csapatársunk aggódó kiabálás a szakította félbe... Persze egyből fel kaptam a fejem.

- srácok, srácok.... Gyertek velem MOST- vett nagy levegőt Jakson ( Jacob öccse)

- Jakson, Jakson, shhh....lélegezz - nyugtattam a fiút a saját problémákról teljesen megfeledkezve.

- csak gyertek... - kezdett sírni J.J.

Elindultunk.... Egy olyan dolog tárult elém ami miatt percekig levegőhöz sem jutottam.

Tom..... Kis magyarázat / Tom az az ember aki rühelli a bandát... Régen ő is egy volt közülünk... Csak amikor megjottem én letaszítottam a trónról így minden áron azon van hogy engem megsemisítsen/

Épp az egyik csapattársunkkal próbált elbánni.

- nocsak.... Kit lát két szép szemem... Csak nem Tom férget? - indultam meg a fiú felé. Rám emelte tekintetét majd egy gonosz mosoly húzódott a szája szélére.

- hali kislány. - jött már már vészesen közel - hiányoztam? - kérdezte majd le kevert nekem egyet.

És innen indult az egész verekedés. Először csak egy két pofon és kissé rúgások. De hát mit is mondjak....meg akartam ölni. Nyilván mindenki ismeri azokat a kis kardnak tűnő valamiket.... Nem fogok szak szavakat használni mert nem érti majd senki. Tehát Josh egy pár olyat dobott a kezembe, valaki pedig Toméba. Ekkor kezdődött igazán a buli. Egyenlőre senki nem sértett meg senkit. Finoman ismerkedtünk az eszközökkel. Majd annyit veszek észre hogy az a cucca a torkom előtt van, én pedig a falnak vagyok tolva.

- add fel, úgysem nyerhetsz- tolta közelebb azt a szart a torkomhoz.

- ohh igen? -Egy mozdulat és már is a fiú mögött vagyok. Neki csaptak a kezét a falnak majd egy erős térdeléssem felrúgta a karja alá.... Ettől ág biztosan eltört. A fiú felszisszent majd maga elé kerített. Hatalmas vágással ajándékozta meg az arcom az elöbbiért. Meg egy darabig fojtotta a hajsza... Majd feladta... Úgy ahogy szokta... Tudtam hogy én nyerek, mindig ez van..... csak nagy a pofája.

- ezaaaaz kislaaany - ölelt meg hátulról Jacob.

- szép volt- gratuláltak többen.

- igazán semmi..... Na de most így hogy megyek haza? - néztem bele egy tükörbe.... Mindenem vérzett. A karom a lábam és a hasam tele volt lila és fekete foltokkal. Az arcomon pedig egy mély vérző seb volt látható.

- gyere haza viszlek - ajánlotta fel Jacob, bólintottam és elindultunk fekete motorja felé.

Egy tíz perc nem telt bele... Itt állok a bejárati ajtó előtt és tűnődöm hogy bemenjek-e. Erőt vetve magamon benyitottam. Éppen ebédeltek. Minden szem rámszegeződött. Anya szinte sírva borult volna a nyakamba ha nem háttal állok nekik. Nem... Nem akartam hogy most az állapotomon aggódjanak. Háttal nekik próbáltam felosonni a szobámba, persze sikertelenül.

- kicsim.... Az Isten álldjon meg.. Hol voltál? -kérdezte anya elcsukló hangon.

- csak a bandával.... Nyugi- próbáltam csititani édesanyám kedélyeit.

Ekkor történt meg hogy megragadta a vállam és maga felé fordított. Egy hangos sikitás hagyta el a torkát mire a fiúk is ide jöttek.

- te Szent ég - szólalt meg először Clark.

- mi történt? - esett össze majdnem anya a sírástól.

- hárhh.... Csak összekaptam Tommal. - vonták meg a vállam majd faképnél hagyva mindenkit felmentem a szobámba.

Lefertőtlenítettem és bekötötték a sebeket. Kopogtat valaki az ajtómon........ Fantasztikus.... Neked is most kell jönnöd.

- szia... - nyitott be Martin.

- hali... - fojtottam a fertőtlenítés.

- mi történt? - ült le mellém az agyra.

- összekaptam az ellenségemmel- ahogy ezt a szót kimondtam az egész testem végigborzongott.