Drága Mostohabátyus <befejezett>

Ashley

Szervezetem nem akarta. Ám én mégis minden utolsó erőcseppem összeszedve kibújtam a fiú lába között és mögötte tápászkodtam fel. A meglepetést erő Tom kikerekedett szemekkel fordult remegő testem felé. Megígértem hogy nem adom fel... Nem  is fogom. Minden porcikám zuzodasok, vérző sebek és talán egy két törés ékesítette. Itt jött a kedvenc részem a tervből. Egy ollózó rugással pontosan annyi ideig amíg sikerül a tömegen átvergődnöm leütöttem Tom-ot és már futottam is. Már ha azt a bicegést annak lehet nevezni.

A tömeg végén egy hatalmas szakadék volt. Vagyis a szikla vége. Onnan kb úgy 10-20 méter mélyen volt a legközelebbi talaj. Éreztem hogy Tom utánam fut. Jön, jön és egyre csak közeledik. Tökéletes. Elértem a szikla véget. Kiálltam úgy hogy a sarkam már a levegő csípős szelével játszott.
Apró termetű dobokésem ott szorongott a kezemben. A dühtől átázott és melegség perzselte az apró dobó eszközt. Idegesen szorongattam a markolatot.

- na mivan? , nem hagyod hogy én öljelek meg? - lépett közelebb hozzám Tom.
Már csak azért sem adom meg neki azt az örömöt.

- nem tudom... Nem akarok olyan jószívű lenni- mosolyogtam.
Tudtam mivel lehet nála kihúzni a gyufát... Ezzel.

- te mocskos kis szarházi- lépett meg egyet közelebb hozzám. Szikrák lobbantak a szemében.

- azt hittem ennél többre vagy képes- mosolyogtam tovább.
Elég közel ért hozzám ahoz hogy egy könnyed mozdulattal lelökjön .
- na asszem én mentem... A DIÓS AMIGOS! - azzal az apró dobokést bele fúrtam a fiú mellkasába, testem pedig levetődött a szakadék közepébe.....

Egy darabig biztosan forogtam amíg megtaláltam azt a szöget amiben le kell érkeznem. Egy nyereg belsejébe fúródtam.

- hello kisasszony- köszöntött Jason egy pej lovon ülve.

- hali- kaptam levegő után - na indulás.

Azzal meg dobtam egy " 𝓞𝓽𝓽𝓱𝓸𝓷 𝓽𝓪𝓵á𝓵𝓴𝓸𝔃𝓾𝓷𝓴" Üzenetet Martinnak és ház felé vettem az irányt. A lehető leggyorsabban akartam haza érni , így mindent megtettem ennek érdekében. Fekete lovamat minden segítség nélkül hajtottam előre.

A házhoz érve a lovamat a srácok markába adtam azzal a parancsal hogy nekik kell elvinniük. Becsapódás követte a belépésem a házba. Anya, Clark és hála Istennek Martin is kétségbeesett feszült arcal nézte végig ahogyan az arcom rendbeteszem. Martin  arcán minden izom megfeszült , szeme pedig az aggodalom keserű könnyeivel volt tele.

- h-h-hogy-vagy? - szólalt meg először Anya simogató hangja.

- hát, a szívem még ver, a bőröm még érez, a tudőm még veszi a levegőt, az agyam még működik  szóval azt hiszem minden rendben- ellenőriztem a fontosabb részeket magamon.

Ekkor az ajtó becsapódott. Minden tekintet az alakra... Bocsánat alakokra fordult akik ott álltak. Bazdmeg.... Igen... Apának is most jel megjelennie.

- hát már nem is látnak szívesen itt? - nézett körben a meglepődött és mérges tekinteteken.

- takarodj- hangzott anya bosszúságot sugárzó hangja.

- na szívem... Ez nem így működik- lépett közelebb hozzám.. Jöhet a kérdés miért hozzám. Én álltam a kis csoport legelső helyén.

- de igen- csaptam rá apa kezére amint hozzám akart érni.

- édes tündér bogaram... Ne kötekedj mert nem lesz jó vége- fenyegetett meg mutatóujját a mellkasomra támasztva.

Ekkor meg vagy három kigyúrt öltönyös fickó lépett be a házba. Mindegyik kezében fegyver... Ki gondolta volna hogy nem egyedül jön?
Na mindegyis....kapja be....
A fegyverek felém és Martin felé lettek fogva. Szívem már eleve a bordáim között kalapált az meg még inkább elkeserítette amit hallottam.
Clark óvatva és halkan szólt fiához, én mégis tökéletesen halottam. És ez a mondat nem megy ki majd egykönnyen a fejemből. " Ez a lány csak bajt hoz ide"
Vegulis... Igaza volt... Mindenkinek bajt hoztam.... Apa érdes keze az arcomon tálat helyet.
Végig simitotta mindenem. A hajam az állam az arcom. Végül két keze a derekamon állapodott meg.
Martin szúrós tekintete végigkísérte apám minden mozdulatát... Azt ahogyan a fenekem körvonalát végigméri ahogyan megmarkolja a melleim ahogyan az arcomat simogatja. Én mind ezt elfojtott dühvel és imádkozva viseltem. Imadkozam hogy ne ebben a pillanatban öljem meg apámat.

- na most mondom mi lesz- az lesz hogy elhúzol igen? - tehát... Kedves Ashley... Te most velem josz ha nem akarod az egész családodat halva látni. - apa nem szeret cécózni. Egyből a lényegre tér. És mivel jól ismer, tudja hogy engem mivel lehet tökéletesen megfenyegetni.

- na azt már nem- állt ki elem anya védelmezően. Imádtam hogy bármit megtenne értem....

- na azt már dem- kevert le egy pofont apa anyunak. En mondtam hogy bántotta régen. És hát... Most miért ne tehetné meg?

- oké oké... Csak ne bántsd őket. - kérletem apát kibújva magamból. Könnyeim pedig már feszegették kék szememet. Ezzel tekintetem az aggódó Marrinra vonult. Két szép szeme most sós könyekkel volt borítva.. Nem Sírt csak könnyezett. Állkapcsa megfeszült , látszott rajta hogy ölni is képes lenne. Barna haja izzadtan tapadt homlokára. Csak őt ne bántsák... Azt nem bírnám ki.

Megbilincseltek és kitaszigáltak az ajtón. Egyszer kétszer rá mordultam a fickókra...mivel... Most komolyan.. Van lábam és meg csak nem is ellenkeztem.... Minek lögdösni?