Drága Mostohabátyus <befejezett>

Ashley

És... Akkor most mégis mit kéne tennem?

Lefagyva állok a fiú előtt aki önelégülten várja a jutalmat....
Szemeim a legközelebbi kiutat keresik, a fiú is észre vehette hogy nem rá figyelek , így egy ötlettől vezérelve felemelt a combomnál az ölébe a lábaimat . Máskor már rég eltoltam volna magamtól, de most meg azt sem értem mi történik körülöttem.... Ez lenne a rózsaszín köd?

Felültetett a konyhai pultra és a lábaim között foglalt helyet.

Egyre közelebb éreztem az arcát az enyémhez , forró mentás lehellete már súrólta az ajkaimat.

- ha most megcsokollak nagyon fogsz haragudni - kérdezte vággyal fűtött szemekkel.

- nem, csak egy kicsit - lehelem a szájába, és meg közelebb érzem magamhoz.

- reménykedtem benne- és ezzel megszűnt a távolság a két ajak között.

Finom volt és érzéki, nem kapkodott el semmit... Mégis... Benne volt az a.... Hogy is hívják... Erotika... Talán.

Részben fel sem fogtam mi történik... De azt tudom hogy a pillangóim megnőttek, szárnyaik pedig vadon csapdosnak hasamban, boldog vagyok... Nagyon is.
Nem szabadna ezt éreznem... De nem tudok betelni megy színű ajkaival. Meg több kell. Akarom... Őt akarom .

Egy pillanatra elválunk, ugyan csak levegőt vettem, mégis máris üresség keletkezett bennem.

- helyes amit teszünk - kérdezi aggódó szemekkel, de hangja most elmélyült, és vággyal téli szemekkel vizslat.

- nem.... Egy cseppet sem - újra lehunytam szemeim, és hevesen kaptam ajkai után.

Ismét heves forróság keletkezik köztünk, ez most más, édesebb, hevesebb, akaratosabb.
Kezeim nyaka köré fonom, míg ő kezei a csupasz oldalam simogatják.
Egyik kezem barna tincsei közé vezetem, majd meg is húzkodom neki. Erre egy arrogáns mozgás hagyja el ajkait, amin én csak önelégülten mosolygok, és újra csókja vonom.
Nem érdekel semmi. Sem a következmények, vagy az hogy hülyének fognak nézni, hogy a szüleinek nem lesz jó, csak ő érdekel, a szája íze, az illata, a testmelege, csak ő és a csókja érdekel.

Érzem hogy már abba kéne hagynunk, de képtelen vagyok levenni a számát az övéről.

Végül ő húzza a száját elég messze az enyémtől.

Arca teljesen kipirult, lihegve hatja a fejét a nyakamba.

- ezt már nagyon rég meg kellett volna tenni - súgja a fülembe rekedt hangján.

- igazad van- lihegem miközben kezem ismét hajába vezetem és piszkálni kezdem.

Innen egyenes utunk volt a kanapé, én lefeküdtem, Martin pedig a mellkasomra. Gyorsan el is aludt, így mivel nem volt kivel beszélgetni, a TV adások pedig egy rakat szarok ideje a gondolataim mely bugyraba burkoznom és elgondolkodni az előbbin.

Végülis fogalmam sincs hogyan mondjuk el anyáéknak... Nem mintha Clark annyira érdekelne, de anya annál inkább. Legalábbis.... Végre boldog nem?
Csak azt nem értem hogy miért baj az ha együtt vagyunk. Nem vagyunk vérrokonok tehát igazából semmi nem akadályozna meg ebben az egészben. Kivétel a szüleink.... De hát lehetnének dupla randiaink, később meg dupla esküvő.... Várjunk... Ennyire azért be előre.
Azért meg megertenem hogy kiakadnak ha lányt hozok haza... Vagyis anya nem biztos... De Clark... Nem is tudom. Ő igazándiból semmit nem fogad el ami nem az övé.

Másrészt viszont... Ha esetleg nem kapunk az alkalmon, és ezt most nem tesszük meg... Lehet a szüleink elválnak és akkor soha többé nem látjuk egymást... És meg esélyünk sem lenne arra hogy meg tegyük... Ráadásul... Tegyük hozzá. Élveztem. És szerintem kis buksifej is.

Gondolataim menetét Martin mocorgása szakította félbe.

- sz-sz-szeretlek Ash- motyogott ... Ő most... Alszik vagy fonnt van?

- én is- mosolyogtam miközben apró tincseit piszkáltam.

Én is szeretlek....

Helloka!!
Tudom eltuntem megint, pedig megígértem a rezsek intenzív érkezését. Lassan ennek is vége. Azaz egy 5 resznel már nem nagyon tudom tovább húzni. És ez is rövidke lett.
Nem néztem át úgyhogy a helyesírási hibák miatt bocsi.

Sayounara gyerkocok :3