Mi lett volna ha?

Ruha

A tegnapi nap hosszú volt és fárasztó, de sikerült mindenkit meghívnunk, akit szerettünk volna és az időpontot is sikerült leegyeztetnünk a pappal és az anyakönyvvezetővel is szombatra. Nagyon izgulok az esküvő miatt mert már csak 6 nap van hátra addig és még nagyon sok elintézni való van addig. Mai napunk is be van táblázva teljesen. Késésben vagyok teljesen és még anyát fel kell vennem mert megyünk ruhát nézni nekem és remélem Hannának is sikerül valami aranyos koszorúslány ruhát találnunk. Pollival a szalon előtt találkozunk bár attól nem félek, hogy előbb érünk oda, mint ő mert Polli híres arról hogy minden honnan késik.

-Nektek már nem el kellet volna indulnotok? – kérdezte Dani.

-Dehogy nem, de teljesen elcsúsztam és ma még a helyszínt is le kellene foglalni és ha belefér elmehetnénk tortát is rendelni.

-Nyugi minden kész lesz időben. – próbált megnyugtatni, de nem igazán sikerült neki. – De ha gondolod én megyek ma Kárásziba és lefoglalom a művházat és akkor azzal is előrébb leszünk.

-Fantasztikus vagy – mondtam majd a nyakába ugrottam és megcsókoltam – de tényleg el kell indulnunk mert soha nem végzünk. Szeretlek sietünk haza. Szia – köszöntem el majd még egy búcsúcsókot nyomtam a szerelmem szájára és végre sikerült elindulnunk. Szerencsére gyorsan felértünk Pestre és még dugó sem volt így még sikerült időbe odaérnünk. Polli még sehol sem volt szokás szerint így gondoltam felhívom merre járhat, de ekkor láttam befordulni a sarkon.

-Szia Polli – öleltem meg a legjobb barátnőmet.

-Szia Katka – ölelt vissza – ugye nem késtem sokat? – kérdezte

-Nem még mi is csak most értünk ide.

-Csókolom Vali néni – köszönt Polli anyának is.

-Szia Pollikám hogy vagy? – köszönt vissza anyu is

-És te még Hannával sem találkoztál személyesen – mondtam és kivettem a lányomat az autóból.

-Még nem, de itt is ugyan olyan szép és aranyos, mint a képeken. - válaszolta Polli majd elvette a kezemből Hannát

-De most már igazán bemehetnénk.

Ahogy beléptünk rengeteg gyönyörű ruhát pillantottam meg. Éreztem, hogy nehéz lesz választani. Mind a hármunknak teljesen más ízlése van, de úgyis az lesz, amit én szeretnék. Ahogy gyönyörködtem a ruhákba nem vettem észre, hogy egy kedves eladó jött oda hozzánk.

-Üdvözlöm önöket. – köszönt nekünk – segíthetek valamiben?

-Igen köszönjük, a barátnőmnek keresünk valami szép hercegnős, habos-babos esküvői ruhát. – kapott az alkalmon Polli. Tudta, hogy nem vagyok oda az ilyen ruhákért, de szerintem abban reménykedett, hogy amíg nem figyelek találhatnak egy olyan és én meg beleszeretek.

-Nem, nem Polli arról szó sem lehet – ellenkeztem mikor meghallottam

-És akkor milyen elképzelése van a menyasszonynak? – kérdezte kedvesen az eladó

-Én valami egyszerű ruhára gondoltam egy kevés csipkével esetleg enyhén tüllös aljal.

-Na de Katicám egy lánynak jó esetben van az életben esküvője. Nem kellene mégis csak valami elegánsabb? – kérdezte anya

-Nem anyukám nem kellene. – válaszoltam

-Azt hiszem van egy ilyen ruhánk. Ha gondolja megmutatom, és fel is próbálhatja. – ajánlotta fel a hölgy. – jöjjön velem, maguk pedig leülhetnek a másik helyiségben. Egy perc és jövünk.

-És mikor lesz nagy nap? – érdeklődött kedvesen miközben a ruhák között kutakodott.

-szombaton – válaszoltam

-Akkor nem siette el a ruhaválasztást.

-Hát nem igazán, de még csak tegnap kaptunk időpontot és valójában ez egy gyors esküvő lesz. Amúgy lehetne, hogy tegezősünk mert körülbelül egy idősek vagyunk és ez így olyan furcsa.

-Persze hogy tegeződhetünk csak a főnököm elvárja ezt a viselkedést a vásárlókkal szemben. Szia Letti vagyok – mondta viccelődve

-Én pedig Kata.

– És mi ennek a hirtelen esküvőnek az oka, ha nem vagyok túl kíváncsi?

-Nem vagy – kezdtem neki majd röviden, de érthetően megpróbáltam elmagyarázni neki a dolgokat.

-Áhh értem. Azt hittem az a kislány a barátnődé. De nézd csak meg is találtam. - -mondta majd elővett egy hosszú végig csipkés ám mégis tüllös ruhát.

-Ez szerintem tökéletes – mondtam hatalmas mosollyal az arcomon. – Felpróbálhatom?

-Hát persze, Látom elnyerte a tetszésedet.

-Igen nagyon. – mondtam és elmentem átöltözni – Tudnál segíteni egy kicsit? – jöttem ki az öltözőből mert nem tudtam felhúzni a cipzárt. Letti megcsinálta és ekkor megláttam magamat a tükörbe a ruha olyan volt mintha teljesen az én elképzelésem szerint lett volna megvarrva.

-Akkor talán megmutathatnád a többieknek is. Már biztos nagyon várnak.

-Igazad van. – mondtam majd átmentem Polliékhoz hogy ők is megnézhessék a ruhámat. Én már eldöntöttem, hogy ezt viszem, de azért kíváncsi voltam az ő véleményükre is. Mikor beértem próbáltam leolvasni az arcukról, hogy tetszik e nekik, de úgy vettem észre őket is megfogta ez a ruha. – na, hogy tetszik? – tettem fel nekik a kérdést

-Katicám olyan szép vagy. – mondta anyu a könnyeivel küszködve

-Hát Katka meg mondom őszintén nem az én stílusom, de neked olyan mintha csak rád öntötték volna. Ha Dani meglát biztos lehetsz benne, hogy elakad a lélegzete. – mondta el a véleményét Polli is.

– És Kismanó neked is tetszik? – kérdeztem Hannától, aki türelmesen üldögélt Polli ölében és egy kulcscsomóval játszott. – Úgy látom nem igazán érdekel. És mit szólnál, ha neked is keresnénk valami cuki koszorúslány ruhát.? – kérdeztem tőle mire felkapta a fejecskéjét és hatalmas vigyorral az arcán rám nézett. Szerencsére neki is egyszerűen találtunk egy cuki rózsaszín ruhácskát így még volt időnk aznap megrendelni a tortát is. Egy nagy két emeletes egyszerű fehér tortát választottunk, amiket bordó rózsákkal fognak díszíteni.