Mi lett volna ha?

Már csak egy nap.

Dani szemszögéből

Már csak egy nap van vissza az esküvőnkig. El sem hiszem, hogy életem szerelme holnaptól a feleségem lesz. A srácok szerveztek valami legénybúcsút mert az mégis csak kell. Renátóéknál leszünk, de nem tudom mire számítsak. A legutóbbi buli is nagyon jól sikerült, kicsit talán túl jól is. Nem lenne jó, ha holnap másnaposan kellene oltárhoz állnom. Még meg kell zuhanyoznom és át kellene öltöznöm. Valószínűleg ott is alszom majd mert nem lesz kedvem majd az éjszaka közepén hazasétálni. Úgy tudom a lányok a kocsmában fognak bulizni. Hannára pedig anyuék vigyáznak. Ezt elég nehéz volt lemeccselni mert mind a két nagyi imád vele lenni. Lányok még a földön ülve játszottak.

-Szerelmem te nem készülődsz? – kérdeztem Katától

-De, de, mindjárt nézd csak mit tanul ma. – mutatott a kislányunkra, aki merő profizmussal és magabiztossággal mászott végig a játszószőnyegén.

-Jajj, de ügyes valaki. – mondtam felvettem a szőnyegről és megpuszilgattam. – Figyelj kicsim menj el fürdeni meg öltözködni addig én szórakoztatom a kisasszonyt.

-De hisz neked is készülődnöd kellene.

-Hidd el nekem én gyorsabban kész leszek így is mint te. – viccelődtem. Katával általában mindenhonnan elkésünk.

-Jó megyek már. – válaszolta nevetve és elindult a kád felé. Mielőtt Hannát hazahoztunk volna vettünk egy spanyolfalat hozzá.

Szerencsére az átlaghoz képest gyorsan sikerült elkészülődnünk. Én átvittem Hannát a szüleimhez két nagy táskával na meg persze az utazóággyal együtt. Kata tényleg minden eshetőségre felkészülve pakolt. Nehezebb és nagyobb volt a csomag, mint maga a gyerek. Utána még átmentem a kocsmába, hogy megnézzem a csajokat is meg megbeszéltük, hogy Józsi és Lali ide jönnek értem és együtt megyünk Renátóhoz. Már majdnem mindenki ott volt. Kata háttal ált és három másik nővel, akikből csak Pollit ismertem. A másik kettő is biztos, hogy a pesti barátai közé tartozhatott. Ott volt még Laura is, aki éppen Anikónál rendelt valamit. Ekkor Kata észrevett és meglepettséget láttam az arcán.

-Hát te meg mit keresel itt? – kérdezte és megcsókolt. – Minden rendbe volt? Hanna nem sírt? Remélem mindent bepakoltam.

-Neked is szia. Nyugi minden rendben van csak megbeszéltük a srácokkal, hogy itt találkozunk.

-Akkor jó. Gyere bemutatlak. – húzott magával az ismeretlen lányokhoz, akik kiegészültek azóta Laurával is.

-Hát Kata már értelek miért is vagy itt a faluban – mondta az egyikőjük jókedvűen.

-Betti, Anna – nézett rájuk Kata – ő a vőlegényem Dani. mutatott rám – Ők pedig itt az én bolond barátnőim. – kacagott ő is velük együtt.

-Sziasztok örülök, hogy megismerhetlek titeket. – nyújtottam a kezemet.

-Szia Betti vagyok.

-Én pedig Anna – mutatkoztak be ők is.

Ekkor kinyílt az ajtó mögöttem.

-Na mi van Dani jössz bulizni vagy itt maradsz a csajokkal -hallottam Lali hangját.

-Megyek egy pillanat.

-Már jó lesz. – szólt Józsi is.

-Na tényleg mennem kell. – mondtam és megcsókoltam a szerelmemet. – Érezzétek jól magatokat.

-Ti is. Szeretlek.

-Én is szeretlek. – kiáltottam vissza, de a srácok már kirángattak eddigre.

-Annyira nyálas lettél. – nevetett rajtam Lali. Beültünk az autóba és összeszedtük Tamást és Kristófot is aztán elindultunk végre.

Kata szemszögéből.

Srácok elmentek.

-Te Kata nem is mondtad, hogy ilyen jó pasik vannak itt a faluban. Ha ezt tudom már előbb meglátogatlak. – mondta Anna.

-Hát sajnálattal kell közölnöm, hogy mindegyikőjük foglalt.

-Pedig aranyosak voltak. Kár értük. – vágott közbe Betti is.

Ekkor meghallottam, hogy egy váratlan vendég is belépett a kocsmába. Stefi volt az. Beszélt valamit Anikóval és azt hittem ezután menni is készül, de nem így lett. Egyszer csak felém fordult.

-Figyelj Kata, már rég beszélni szerettem volna beszélni veled csak még nem találtam meg a megfelelő alkalmat, de nem szeretném tovább húzni. – kezdett bele a húgom a mondandójába. – Szóval szeretnék bocsánatot kérni tőled mindenért amit ellened tettem. Tudom hogy sokszor szemét voltam veled pedig igazából nem te tehetsz róla hogy Danival tönkrement a kapcsolatunk. Remélem hogy egyszer ki tudunk békülni de azt is megértem ha te nem szeretnéd. – bevallom erre soha nem számítottam volna. Lesokkolt ez a monológ. Stefi már elindult volna az ajtó felé.

-Figyelj, mit szólnál ha elásnánk a csatabárdot? Elvégre testvérek vagyunk. – mondtam

-Én nagyon örülnék neki.

-Én is. Akkor most nincs kedved maradni és velünk bulizni? – kérdeztem

Szívesen maradnék.

Az este jól sikerült. Sokat táncoltunk és beszélgettünk. Hajnali 2 körül dönthettünk úgy hogy jobb lenne lefeküdni mert a holnap hosszú lesz.