Mi lett volna ha?

A nagypapa

Tibi szemszögéből

Nem hittem el, amit látok. Reméltem, hogy csak egy rossz vicc, de sejtettem, hogy ennél sokkal többről van szó. Nem tudtam hová is rohanok csak elindultam és végül a kocsmába kötöttem ki.

-Ancsika tölts egy pálinkát. – kiabáltam

-Neked is szia Tibi. – köszönt Anikó de igazából hidegen hagyott a dolog. – hát beléd meg mi ütött olyan arcot vágsz, mint aki szellemet látott. Valami baj van?

-Ancsika akkor töltesz nekem egy pálinkát vagy mi lesz – sietettem

-Töltök de mond el mi a baj. – válaszolta és töltött egy kupica barackot. Abban a pillanatban felhajtottam.

-Még egyet. – mondtam miközben lecsaptam az asztalra a poharam. – tudod mit inkább legyen kettő.

Kitöltötte őket és azokat is megittam mind egy húzásra.

-Most már vagy elmondod mi történt, vagy nem adok többet. – mondta Anikó

-Hát mi történt volna. – válaszoltam – az a lovász parasztgyerek az történt már megint.

-Mit vétett ellened a Dani már megint? – kérdezte értetlenül

-Én nem értem, hogy az én okos lányomnak, hogy tudta ez a hülyegyerek elcsavarni így a fejét. – kiabáltam még mindig dühösen.

-Miért csak nem megkérte Kata kezét?

-Nem ez még annál is rosszabb. Gyerekük van, vagyis valami olyasmi.

-Na ezt már végképp nem értem – szólt közbe értetlenül Ancsika.

-Én sem teljesen csak ma megjelentek egy gyerekkel és valami olyasmit magyarázott Katica, hogy az unokám, de igazából nem értettem pontosan mert eljöttem otthonról és nem vártam meg mit akartak mondani. - hadartam el gyorsan a történteket.

-De Tibi ennek örülnöd kellene. Különben is felnőttek és semmi közöd nincs hozzá, hogy mit csinálnak. Meg amúgy mi is a bajod pontosan Danival? Ő egy nagyon kedves srác nem értem mi a problémád vele. – mondta Anikó

-Hát mi, szerinted mi bajom vele – mondtam ingerülten – az a bajom, hogy nem való a lányaimhoz egyikhez sem. Szerencsére Stefikét már sikerült lebeszélnem róla de Katica annyira ragaszkodik hozzá. Nem is étem ott van Robika sokkal jobban illene hozzá, de nem, neki ez a bugris kell.

-Talán azért, mert szereti? – kérdezett vissza Anikó

-Dehogy szereti csak valamivel meghülyítette.

-Jó tegyük fel, hogy igazad van. Akkor is legalább Kata miatt legyen benned annyi, hogy nem így reagálsz az örömükre. Meg ott van az a gyerek is. Tudod egyáltalán, hogy hogy hívják vagy legalább azt, hogy kisfiú vagy kislány. Tibi vegyél már erőt magadon és örülj az unokádnak ne legyél már ennyire csökönyös. – osztott ki Ancsika és igazából én is tudtam, hogy igaza van és amit műveltem az Katicának is rosszul esett. De egyszerűen nekem ez így sok volt és nem tudtam, hogy mit csinálok.

-El kell mennem – pattantam fel a székről és visszasiettem a házba. Reméltem, hogy még ott találom őket.

-Katica – rontottam be a bejárati ajtón. Körbe néztem, de nem láttam sehol sem. – Vali hol vannak?

-Katicáékra gondolsz? Már rég hazamentek. – válaszolta – Miért mit gondoltál majd azok után ahogy viselkedtél itt maradnak? Gratulálok Tibi jól elrontottad.

-Tudom és ezért keresem, hogy bocsánatot kérjek. – válaszoltam

-Hát arról lekéstél. – mondta Vali – és bánhatod, hogy így viselkedtél. Nagyon aranyos unokánk van és te még csak kíváncsi sem voltál rá. Szégyelld magad.

-Jóvá teszem. – mondtam és kimentem az ajtón és Dani háza felé vettem az irányt. Mikor oda értem kopogtam az ajtón. Kata nyitott ajtót.

-Halkabban – kiabált rám – Te meg mit keresel itt?

-Kislányom – mondtam – sajnálom nem, nem így akartam. Tudom, hogy hülye voltam.

-És mégis mit nem akartál? Vagy most mit szeretnél pontosan?

-Úgy otthagyni titeket. Csak tudod megijedtem. És nem tudtam feldolgozni mi is történt. – válaszoltam

-És most? Most már el tudod fogadni a helyzetet? – kérdezte

-Igen el tudom. Esetleg bemehetek? Megnézhetem az unokámat?

-Bejöhetsz de csak halkan mert Dani most altatta el. Neki is hosszú volt ez a nap.

Beléptem és Katica odavezetett a kiságyhoz. Nem akartam hinni a szememnek. Gyönyörű kislány volt. És ekkor tudtam, hogy ha elfogadom, ha nem, ők hárman már egy család és ez ellen én nem nagyon tudok mit tenni.