Mi lett volna ha?

Állandó gondolatok

Hirtelen az órára pillantottam és rájöttem, hogy mindjárt reggel fél nyolc van és tegnap este nyolc óra fele indultam el és ha most rögtön nem indulok el akkor kiesek az örökségből. Gyorsan leraktam Hannát betakartam és már mentem is, gyorsan elköszöntem mindenkitől és hazasiettem. Hazafelé végig az éjszaka történteken agyaltam. Dani már ébren volt mikor beléptem a házba.

-Szia kicsim-köszönt mikor meglátott- nehéz estéd volt? – kérdezte majd odalépett és megcsókolt.

-Szia- csókoltam meg én is. - Hát igen elég húzós este volt. -válaszoltam kicsit szomorúan.

-Baj van? Későn jöttél. Mi történt? -kérdezte Dani.

Elmeséltem neki a tegnap éjszakai esetet és meséltem neki Hannáról is meg hogy milyen aranyos és arról is, hogy a gyámügyre fog kerülni és még sok mindent. Láttam a szerelmemen, hogy elgondolkodott a hallottakon és ő is elkeseredett egy kicsit.

-Hát nem is tudom mit mondjak. - szólalt meg végül a rövid csend után. -Hihetetlen, hogy ilyen megtörténhet és...és az az ártatlan kislány semmiről sem tehet és mégis az egyetlen embert, akire számíthat is lehet, hogy elveszti.

-Nekem is csak ez jár az eszembe. Orvos vagyok és mégis mindig megviselnek az ilyen esetek, de talán ez most még jobban megvisel, mint szokott. – mondtam.

-El kell indulnom dolgozni mert a srácok nem tudják merre vagyok, de sietek haza ígérem. Ma mikor kezdődik a műszakod? – érdeklődött Dani.

-Ma ötre megyek, de valami nem stimmel az autómmal. Nem tudnál elvinni ma esetleg? – kérdeztem.

-Persze hogy elviszlek és az autódat is elviszem holnap szerelőhöz.

-Köszönöm – válaszoltam és megöleltem. – De most már tényleg indulnod kellene mert még a végén jönnek Renátóék mert azt hiszik történt veled valami. – mondtam kissé vicceskedve.

-Igazad van. – mosolygott rám. – sietek. Szeretlek – majd egy csókot nyomott a számra és már kis is száguldott az ajtón.

Gyorsan megreggeliztem és lefeküdtem aludni mert már nagyon fáradt voltam.

Dani szemszögéből.

-Jóreggelt Dani főnök. - köszöntött Renátó. – Hát téged is látni erre?

-Tudom késtem sajnálom. – válaszoltam.

-Mivan Dani hosszú volt az éjszaka? – kérdezte Józsi gúnyolódva.

-Haha nagyon viccesek vagytok. De látom nektek sem sikerült sokat haladnotok. – válaszoltam. – De ha annyira érdekel nem volt hosszú az éjszaka csak Kata most ért haza és kicsit megviselte a tegnapi ügyelet.

-De ugye nincs semmi baj Dani főnök? – kérdezte Renátó

-Nem dehogy is. Na de munkára mert soha nem végzünk.

A nap további része eseménytelenül telt, a fiukkal kitakarítottuk a boxokat lejártattuk és lecsutakoltuk a lovakat. Mire mindennel végeztünk már négy óra volt és eszembe jutott, hogy mit beszéltünk meg reggel Katával.

-Srácok- szóltam Renátónak és Józsinak. – Be tudnátok fejezni nélkülem? Sietnek kellene mert megígértem Katának, hogy ma beviszem dolgozni.

-Persze menj csak. – válaszolták

-Köszönöm.

Kata szemszögéből.

-Akkor mire végzel jövök érted. - mondta Dani.

-Köszi. Sietek este, szeretlek. Szia - köszöntem el a szerelmemtől.

- Én is szeretlek-csókolt meg Dani majd kiszálltam az autóból és besétáltam a bejáraton.

Mikor beértem rossz előérzetem támadt. Megláttam Robit és láttam rajta, hogy történt valami.

-Kata! – szólalt meg amikor meglátott. – Nem is tudom, hogy mondjam el.... Elvesztettük a tegnap este behozott betegedet.

Amikor meghallottam és felfogtam, hogy mi történte nem akartam elhinni, hogy ez igaz. Felelősnek éreztem magam miatta. A következő pillanatban Hannára gondoltam és arra, hogy mi lesz vele ezután. Nekem kellett volna megmentenem az anyukáját. Tudtam, hogy nem hibáztathatom magam de mégis ezt tettem.