Mi lett volna ha?

Az SMS

Dani szemszögéből

Nem hiszem el, hogy lehettem ilyen hülye. Kata elrohant és nem tudtam megállítani és elmagyarázni, hogy mi is történt. Közben Stefivel is összevesztem és elküldtem és most itt állok a házban egyedül és próbálom felhívni Katát de nem veszi fel. Bár nem csodálom én sem venném fel magamnak. Gondoltam hagyok neki egy kis időt és utána megint megpróbálom felhívni. Már vagy két órája is volt, hogy elhajtott a kislányunkkal itthonról és még mindig nem veszi fel a telefont. Reméltem, hogy haza ment a nagyapja házába így elindultam hátha ott találom őket és megbeszélhetjük a dolgokat. Mikor odaértem láttam, hogy az autója nincs a ház előtt, de azért bementem hátha ők tudnak valamit merre lehetnek. Vali néni kint teregetett a teraszon Tibi bá meg a szokásos agymenéseit ecsetelte éppen neki, de mikor oda értem elhallgattak.

-Csókolom – köszöntem – Vali néni nem beszélt Katával az elmúlt két órában véletlenül?

-Szia Danikám – köszönt vissza közben Tibi bá eltűnt valahova. – nem beszéltem. Azt hittem otthon van. Valami baj van?

-Összevesztünk – kezdtem bele – vagyis hát nem is vesztünk össze, hanem ő valamit félre értett és elment otthonról és Hannát is magával vitte és nem tudom elérni. És ennek már közel két órája.

-Aha, értem – válaszolta – hát, ha gondolod megcsörgethetem hátha felveszi. És ne aggódj most biztos egy kis időre van szüksége. De mi is történt pontosan?

-Majd elmesélem, de most annyira rossz érzésem van, mintha valami nem lenne rendben. Akkor felhívná Katát? – kérdeztem

Persze. – válaszolta Vali néni és elővette a telefonját és tárcsázta Katát de az ő telefonja kicsörgött, de nem vette fel. – nem tudom mi lehet nekem sem válaszol.

Ekkor megszólalt a telefonom. A kijelzőn egy ismeretlen szám villant fel. Nem is akartam foglalkozni vele, de mégis felvettem.

-Halló. – szóltam bele a telefonba. –Ki az? – kérdeztem

-Helló Dani? Polli vagyok. – szólt bele egy ismerős hang a telefonba.

-Kata veled van? – kérdeztem és reménykedtem, hogy ott van csak nem akar beszélni velem.

-Nincs - szólt vissza idegesen. - és pont ezért hívlak mert úgy volt, hogy a parkolóban találkozunk, de mire leértem a lakásból nem volt itt, de a kocsi ajtaja nyitva volt és a telefonja pedig le volt esve a földre. Abból néztem meg a számod és hívtalak fel. Szerintem valami történt vele.

Csak hallgattam a friss információáradatot amikor Tibi bá kirohant a házból üvöltözve.

-Eltűnt a Kata. – hajtogatta folyamatosan.

-Tibi beszélj már érthetőbben. – szólt rá a felesége. – Mi történt?

-Bocs most le kell tennem, ha megtudok valamit hívlak. Ja és köszi, hogy szóltál. – hadartam el gyorsan és rátettem a telefont szegény Pollira, aki valószínűleg ugyan úgy kétségbe lehet esve, mint mi.

-Most hívott az ügyvédnő, hogy Kata óráját levették a kezéről és megkérdezte, hogy mit tudunk róla. Aztán valami olyasmit magyarázott, hogy reméli, hogy nem Bogdán emberei találták meg. És letette a telefont. – mondta el Tibi bá, amit megtudott.

-De ki az a Bogdán? – kérdeztem.

-Hát ki lenne – válaszolt Tibi bá ingerülten – biztos apám valamelyik ellensége.

Ekkor Tibi bá kapott egy SMS-t. Rémületet láttam mikor elolvasta.

-Mi van Tibi? Mit írnak? – kérdezte Vali néni

-Kata elrablói. Cserét ajánlottak. – mondta

-De pontosan mit írtak? – kérdeztem

- „Nálunk van a lányuk. Ha szeretnék még viszont látni a kislánnyal együtt akkor elhozzák nekem a műkincseket holnap. A pontos időpontot és a helyszínt holnap küldöm. És ne trükközzenek." – olvasta fel az üzenetet Tibi bá. Vali néni elsápadt én pedig azt sem tudtam milyen kincsekről beszélnek, de megijedtem, hogy a két legfontosabb személyt az életemben elveszíthetem.