Mi lett volna ha?

Találkozások 1/2

Az éjszakánk meglepően nyugodt volt. Hanna csak tényleg akkor sír ha éhes vagy ha tele van pelenkája egyébként mindig mosolyog és ˝beszélget". Reggel arra keltem, hogy sehol sem volt senki. Körbe néztem, de a házban nem voltak így felöltöztem, hogy megnézzem hátha az udvaron megtalálom őket. Végül megláttam Danit Hannával a kezében az istálló előtt. Éppen Gyömbérrel ismerkedtek. Egy ideig néztem őket a ház sarkából. Dani olyan jól bánt vele mintha mindig is ezt csinálta volna. Ma nehéz nap előtt állunk. Tegnap este felhívtuk apáékat és Zsóka néniéket, hogy ma átmennénk és viszünk egy meglepetést is. Nem tudom mire számítsak csak remélni tudom, hogy jól fogadják majd a híreket. Dani észrevette, hogy őket figyelem ezért odajött hozzám.

-Jó reggelt Szerelmem. – mondta

-Jó reggelt. Hát ti, hogy hogy kint vagytok? – kérdeztem

-Hát gondoltam hagyunk még egy kicsit aludni ezért mikor felkeltem láttam, hogy Hanna is fent van így felöltöztettem és kihoztam. – válaszolta

-És hogy tetszettek neki a lovak?

-Szerintem nagy lovas lesz főleg, ha rajtam múlik. – mondta vigyorogva.

-Abban biztos vagyok. – csókoltam meg Danit és Hanna homlokára is nyomtam egy puszit.

-Nagyon szeretlek titeket. – mondta Dani

-Én is titeket. – válaszoltam – de siessünk legyünk minél előbb túl ezen a napon.

Bementünk megetettem Hannát de úgy látszott nem éhes mert kiköpködte a cumisüveget így nekiálltunk öltözködni. Autóval mentünk nehogy valaki meglásson mert akkor hirtelen mindenki tudni fogja a faluban és különböző történeteket fognak szőni rólunk ezt pedig nagyon szerettük volna elkerülni. Először Daniékhoz mentünk abban reménykedve, hogy ott talán könnyebb dolgunk lesz mert valljuk be apám nem egy egyszerű eset.

Kopogtunk az ajtón.

-Gyertek csak. – hallottuk Misi bácsi hangját – nyitva van.

-Sziasztok – köszöntek mikor beértünk. Dani ment elöl és Hanna az én ölemben volt így nem látták őt.

-Anyu, apu – kezdte Dani – hoztunk nektek valamit. – mondta és kicsit arrébb ált.

Néztem Zsóka néniék arcát. Egy dolgot biztosan láttam az arcukon, a meglepettséget. Biztos voltam benne, hogy rengeteg kérdés van bennük és nem tudják hogy mit szóljanak. Végül Zsóka néni kezdett bele:

-Kisfiam ő kicsoda? – kérdezte

-Anyu, apu bemutatom nektek a kislányunkat Hannát. – válaszolta Dani

-De ezt hogyan vagy mikor és miért nem szóltatok – kérdezte Misi bácsi.

-Mindent elmesélünk ígérem. -mondtam – de ez egy nagyon hosszú történet.

-Gyertek üljetek le. – mondta Misi bácsi.

Leültünk a kanapéra. Dani átvette Hannát mert egy kicsit kezdett zsibbadni a kezem.

-Szóval - kezdett bele Dani. Úgy gondoltam jobb lesz, ha ő beszél mert én nem igazán voltam a szívük csücske. Dani próbálta minél rövidebben összefoglalni a történteket.

-Ezek szerint van egy unokám? – kérdezte Zsóka néni elcsukló hangon.

-Igen – válaszoltam. Zsóka néni közelebb ment Daniékhoz.

-Hát szia. – simogatta meg Hanna arcát. Ő egy aranyos mosollyal válaszolt. – Láttad ezt Misi? Gyerekek nem tudom mit mondjak. Ennél jobb meglepetésetek nem igazán lehetett volna. – mondta még mindig Hannában gyönyörködve. – Elvehetem egy kicsit? – kérdezte Danitól.

-Persze. – válaszolta Dani. Amikor Zsóka néni átvette Danitól Hanna hirtelen síni kezdett.

-Nincs semmi baj. – nyugtatta Zsóka néni. – Olyan szép vagy. Nem hiszem el hogy van egy unokánk.

-Én sem Zsókuci. – mondta Misi bácsi és közelebb lépett hozzájuk. Dani közelebb húzódott átölelt és együtt figyeltük Hannust a nagyszüleivel. Míg ők ismerkedtek én csináltam enni Hannának mert lassan kezdett éhes lenni és tudtam hogy akkor viszont nem fog megnyugodni csak ha enni kap. Beigazolódott a gyanúm mert mire kész lettem Hanna is nekiállt síni.

-Mi a baj? – kérdezte Misi bácsi

-Már éhes mert mielőtt eljöttünk nem evett. – válaszoltam

Gyorsan megetettük és mennünk kellett mert még hozzánk is át kellett mennünk.