Mi lett volna ha?

Minden összejött

Dani szemszögéből.

Már két hete itt van velünk Hanna. A kezdeti nehézségek ellenére most minden a helyén van mindenki nyugodt és boldog. Vagyis majdnem mindenki nyugodt, kivéve Hannust akinek jön a foga és Katát aki emiatt egész éjszaka fent van. Reggel úgy döntöttem hagyjuk aludni ezért csendben próbáltam kimászni az ágyból, Hannát átöltöztetni, megetetni és elmenni vele a boltba. Gyalog mentünk mert a babakocsiban mindig megnyugodott. Leparkoltam a járművet a bolt ajtaja előtt kivettem belőle Hannát és bementünk.

-Szia Kristóf. – köszöntem mikor bementem.

-Sziasztok, hát ti mi járatban errefelé? – kérdezte elvette Hannust, akit leültetett maga elé a pultra és 2 almát adott neki játszani.

-Valami reggeliért jöttünk Katának. Meg szeretném lepni egy kicsit mert nehéz éjszakájuk volt. Jön a kisasszony foga és ezért nem hagyja az anyukáját aludni.

-Az nem kellemes. Még emlékszem mikor Szofi is ekkora volt és mindent a szájába vett és folyton sírt mert fájt neki. De nyugi túl lehet élni. – viccelődött Kristóf.

-Remélem hamar túl leszünk rajta. – Azt a joghurtot, amit múltkor vittünk hol találom?

-Ott lent a hűtő legalsó polcán.

Lehajoltam, hogy megkeressem és hallottam, hogy nyílik az ajtó. Lujzika és Margitka néni voltak azok.

-Szia Kristófkám. – köszöntek mikor beértek. – hát ez az aranyos kislány csak nem a tied?

Nem álltam fel mert erre a beszélgetésre nagyon kíváncsi voltam mi sül ki belőle.

-Nem az kislányom ő a minőség ellenőr. Éppen az almák frissességét ellenőrzi. – válaszolta nevetve Kristóf

-Ne bolondozz velünk. – mondta mérgesen Margitka

-Egyébként ő az unokahúgom Hanna. – mondta

-Ja igen hallottam, hogy a Danika meg az a kis doktornő a Katika szereztek egy zabi gyereket. – mondta Lujzika.

-Nem zabi gyerek az hanem befogadott. Nem az övék csak úgy elhozták. – ennél a mondatnál muszáj volt felállnom mert nem bírtam tovább.

-Csókolom. – köszöntem rájuk.

-Danikám hát te is itt vagy? A szívbajt hozod ránk. – sipítoztak mind a ketten

-Hát mivel a kislányom még elég pici lenne, hogy egyedül jöjjön ezért elkísértem én is a boltba. És ha bármi kérdésük van velünk kapcsolatban nyugodtan feltehetik. – próbálta őket udvariasan figyelmeztetni, hogy az állításaik nem igazán állják meg a helyüket. igazából számítottunk hasonló megjegyzésekre, de ez mégis kicsit rosszul érintett. Miután a boltban végeztünk beugrottunk a kocsmába is. Stefit kerestem mert volt egy kis elintézni valónk vele de erről nem nagyon szerettem volna hogy Kata is tudjon.

-Szia Anikó. – köszöntem mikor beértünk.

-Sziasztok. Jajj de régen volt Stefi is ilyen pici. – üdvözölt minket Anikó.

-Apropó Stefi, nincs itt véletlenül?

-De bent van a raktárba. Szóljak neki?

-Igen légyszíves. – mondtam és vártam Stefire. Egy perc múlva meg is jelent.

-Szia Dani. – köszönt. – Hallottam, hogy keresel.

-Igen beszélnünk kellene a pénzről. – mondtam

-Figyelj Dani ne itt beszéljük meg jó? Elkísérlek titeket haza és útközben megbeszéljük. – ajánlotta fel

-Jó legyen. – beleegyeztem bár reméltem, hogy Kata még alszik. Sétáltunk és közben átbeszéltük az üzleti ügyeket és a vége felé hirtelen neki álltunk a régi dolgokról beszélgetni és közben haza is értünk.

-Jól van akkor szerintem mindent megbeszéltünk. – mondtam és ekkor hirtelen Stefi megcsókolt. Nagyon meglepett és egy pillanatra elgyengültem és ez éppen elég volt arra hogy Kata meglásson minket.