Mi lett volna ha?

Találkozások 2/2

Álltunk nagypapi háza előtt. Engem hirtelen hatalmas félelem fogott el. Abban biztos voltam, hogy anya örülni fog nekünk. Apa reakciójától viszont rettegtem.

-Szerelmem baj van? – kérdezte Dani mikor látta, hogy valami nincs rendbe.

-Jól vagyok csak kicsit ideges lettem. – válaszoltam

-Akkor menjünk be, hogy minél előbb túl legyünk a nehezén. – javasolta. – láttad anyáéknál is milyen jól ment.

-Igazad van. Szeretlek. – mondtam és benyitottam az ajtón. Anya a konyhába vett ki éppen valamit a sütőből Tomika pedig ott sündörgött körülötte. Apát és Kristófot sehol sem láttam.

-Sziasztok meg jöttünk. – köszöntem nekik.

-Sziasztok. – Köszönt vissza anya, aki még mindig nekünk háttal állt így nem vette észre, hogy nem csak ketten jöttünk. – Gyertek pont jókor értetek ide, éppen kész lett a süti.

-Anya – szóltam neki halkan mert Hanna éppen félálomban volt. – hoztam valakit, aki szeretne megismerni. – mondtam és közelebb léptem hozzá. Tomika észrevette én gyorsan mutattam neki hogy ne szóljon egy szót sem, és hatalmas mosollyal a száján odament Danihoz és nekiálltak valamit suttogni, de nem hallottam, hogy mit. Ekkor anyu megfordult és láttam, hogy könnyek szöktek a szemébe.

-Anya ő itt Hanna, az unokád. – mondtam még mielőtt megszólalhatott volna.

-Katica – mondta elcsukló hangon. – Nagyon boldog vagyok miattatok, de... de miért nem szóltatok, kislányom– szidott le minket anya, de igazából tudtuk, hogy igazából nem haragszik.

-Gratula uncsitesó. – mondta Tomika odajött és megölelt. – Bár igazából én sosem voltam jó bioszból de úgy tudom egy kicsit több idő kellene, hogy gyereketek legyen nem?

-Jajj Tomi nem is te lennél, ha nem lennének ilyen kérdéseid. – mondtam nevetve.

-Jólvan na vágom csak vicceltem. – mondta kicsit sértődötten.

-Átvehetem? – kérdezte anya.

-Már épp kérni akartam mert amilyen picinek és könnyűnek néz ki annál nehezebb. – mondtam és óvatosan oda adtam Hannust vigyázva arra nehogy felébredjen.

-Vali néni – szólalt meg Dani. – Tibi bá és Kristóf hol vannak?

-Tibiről fogalmam sincs, Kristóf meg a boltban van nemsokára haza ér.

Már vagy negyedórája itt voltunk, de apa még mindig sehol sem volt. Biztos megint nyomozgat valahol. Ezalatt az idő alatt Hanna is felébredt mert Tomika telefonja megcsörrent de ennek ellenére sincs rossz kedve. Tomi előhozta az egyik régi plüssét és azzal szórakoztatta. Közben már Kristóf is hazaért.

-Sziasztok... - köszönt Kristóf – hát ez a cuki kislány kicsoda? – kérdezte – Csak nem lemaradtam valamiről?

-Nyugi nagybátyó nem régóta tudjuk mi sem. – válaszolt Tomika

-És mégis mit kellene tudnom? – kérdezte értetlenül.

Gyorsan elmesélünk neki is mindent. Bár először ő sem teljesen értette de aztán sikerült minden elmagyaráznom neki.

-Gratulálok nektek. – mondta mikor már mindent értett és megölelt minket.

Megint eltellett fél óra és apa még mindig nem ért haza.

-Hol lehet már eddig az apád? – tette fel anya a milliós kérdést nekem.

-Nem tudom, de nem hiszem el, hogy tudta hogy jövünk és mégis elment itthonról.

És végszóra megállt a ház előtt apa autója. Hatalmas hévvel rontott be a házba.

-Vali! Vali! Nem fogod kitalálni mit tudtam meg már megint. Látod megint jó nyomon vagyok. – mondta, de az utolsó mondatnál elsápadt. Hirtelen azt hittem elájul.

-Ugye ezt nem mondjátok komolyan. – kiabálta ránk nézve.

-Bemutatom az unokádat – mondtam volna, de nem tudtam befejezni

-Na ezt nem. Nem, nem és nem – mondta feldühödve és kiviharzott a házból.