Mi lett volna ha?

Sérülések

Reggel már korán ébren voltam. Egyszerűen nem bírtam aludni. Alig vártam, hogy 8 óra elmúljon, hogy végre telefonálhassak. Dani még az ágyban aludt. Nekiálltam reggelit csinálni, de hiába próbálok mindig halk lenni, sohasem sikerül. Most is sikerült ügyesen leejtenem egy tányért, ami természetesen hatalmas csörömpöléssel zuhant a földre. Erre nem lehetett nem felkelni így Danit is sikerült felijesztenem.

-Jó reggelt cicám. -hallottam egy álmos hangot az ágy felől.

-Jaj, ne haragudj nem akartalak felkelteni csak egy kis rántottát csináltam és leejtettem a tányért. – szabadkoztam.

-Semmi baj, úgysem aludtam már. – és ebben a pillanatban már ott is volt mellettem. - Várj egy kicsit segítek. – nyúlt le egy darab szilánkért, amivel sikeresen el is vágta az ujját.

-Hagyd majd megcsinálom – válaszoltam, de ekkor láttam, hogy a tányér darabja elég csúnyán elvágta Dani kezét. – Most nézd meg már le is sérültél. Na várj egy percet mindjárt bekötöm a kezed – mondtam majd odamentem az orvosi táskámhoz, ami a kanapén volt és kivettem belőle a kötszert és visszamentem Danihoz.

- Add ide a kezed – mondtam

-Amit csak a doktornő kíván – mondta nagy mosollyal az arcán. – ha tudom, hogy ilyen jó az ellátás előbb lesérülök. – nevetett egy nagyot a szerelmem.

-Volt már elég esélyed megtapasztalni az orvosi tudásom. – válaszoltam vissza kötekedve. – de már kész is vagyok. – mutattam meg neki a remekművem.

-Mondtam már hogy nagyon szeretlek? – mondta huncut csillogással a szemében.

-Hát már egy párszor, de mondhatod még mert jól esik. – mondtam – De csak hogy tudd én is nagyon szeretlek. – ekkor közelebb hajoltam és egy hatalmas csókot nyomtam a szájára majd még egyet és még egyet és végül az ágyon kötöttünk ki. Teljesen elfelejtkeztünk már a törött tányérról és mindenről, ami körülöttünk volt. Csak egymásra figyelünk, amikor egy hirtelen kopogás zavarta meg ezt az idilli pillanatot.

-Ki az? – kiabált Dani

-Da-Da-Dani főnök – motyogott kintről a hang. – Remélem nem zavarok csak csak nagy baj van. A ló a Gyömbér, olyan a hasa mint egy nagy labda. Nem tudjuk mi lehet vele.

-Mindjárt megyek addig ne csináljatok semmit. – szólt kissé aggódva Dani. Majd felém fordult. – Ne haragudj – mondta – mennem kell.

-Dehogy haragszom. Menj csak, én felhívom a gyámügyest és majd szólok, hogy mit mondott. – válaszoltam.

Miközben én beszéltem Dani már teljesen felöltözött és kint is volt. Ránéztem a telefonomra 8:11 volt szóval felhívtam a hölgyet. Hosszas csörgés után végre felvette.

-Jó reggelt. Kivel beszélek? - Kérdezte udvariasan.

-Jó reggelt, Dr. Szappanos Katalin vagyok és Kiss Hanna ügyében telefonálok. – válaszoltam

-Ó, igen tudom. Miben segíthetek? Kiengedik a kislányt?

-Lassan igen, de most nem emiatt hívtam. – mondtam – Meg tudnánk beszélni egy személyes találkozót valamikor a héten? – kérdeztem

-Igazából ami azt illeti ma olyan délután 4 óra körül ráérek, ha magának is megfelel. – kaptam meg a választ

-Az remek lenne. És hol találkozzunk? – kérdeztem

-Jöjjön be az irodámba. - mondta a nő.

-Rendben ott leszek. Köszönöm.

-Nincs mit. Akkor majd találkozunk. Viszlát. – köszönt el

-Viszlát. – válaszoltam majd letettem a telefont.

Felvettem a dzsekimet és kimentem, hogy elújságoljam a híreket Daninak. Láttam az állatorvost, aki már menni készült éppen és Danit aki odakísérte az autójához. Én addig oda mentem a fiukhoz és neki álltam beszélgetni velük.

-Sziasztok – köszöntem rájuk.

-Szia Kata. Hogy vagy? – üdvözölt Józsi.

-Köszi jól vagyok. És te? Mi a helyzet Mónikával? – kérdeztem. Igazából Mónika és Józsi még mindig titkolták, hogy összejöttek, de szinte nyílt titok volt a faluban.

-Látod Tesó. – szólt Renátó – még a Katika is tudja, hogy együtt vagytok a nagyságos asszonnyal.

-Renike ne szemtelenkedj mert leütlek. – mondta nevetve Józsi

Míg ők veszekedtek Dani is odaért.

-Itt meg mi történt? – nézett rám kérdően.

-Hát igazából nem tudom pontosan. – válaszoltam

-És te, hogy hogy kijöttél? Történt valami? – kérdezte tőlem

-Igen történt – válaszoltam hatalmas mosollyal a számon. Ekkor Dani is elmosolyodott mert sejtette mit fogok mondani. – Ma délután mehetünk. – folytattam, de direkt úgy, hogy csak mi értsük. Szóbeli választ nem kaptam csak odajött és hossza és szorosan magához ölelt.