-Szia-lepődött meg
-Szia, ráérsz?-kérdeztem és alig bírtam a szemébe nézni
-Persze, gyere be-hallottam az aggodást a hangjában
-Ülj csak le. Kérsz valamit?
-Nem köszi
-Rendben. És minek köszönhetem a latogatásodat?
-Nagyon kínos ez... De semmire sem emlékszem abból az estéből. El tudnád mondani mi történt?
-Emlékszel amikor úgy volt, hogy a bátyjáddal találkozol és végül velem töltötted a délutánt?
-Igen
-Na a találkozásunk nem volt véletlen. Jack-kel már pár hónapja jóba vagyunk, és a buli után mindent megtettem, hogy megkeresselek. Épp a bátyjád hallgatta végig a bánatomat, amikor hívtad. A hivás képről felismertelek és leegyeztettem a bátyjáddal. A bulin pedig lefeküdtünk. Bennem nagyon mélyen nyomot hagytál, ezért akartalak megkeresni-mondta el, mire mindent megértettem
-Jézusom-kezdtem el könnyezni
-De ez hogyan jött? Történt valami?-kezdett el egyre jobban aggódni
-Terhes vagyok-mondtam-és szinte biztos, hogy tőled-kezdtem el még jobban sírni
-Szinte biztos? Hogy hogy szinte?-furcsállta
-Az orvos azt mondta pár hetes lehet. De annyira apró, hogy még nem lehet pontosan tudni. Védekeztünk?
-Nem-mondta majd kezét arcába temette
-Akkor azt hiszem ez eldőlt
-Most mihez fogunk kezdeni?-nézett rám komolyan
-Én nem tudok még felnevelni egy gyereket...tudom ez szörnyen hangzik, de szerintem el kéne vetetni-kezdtek el mégjobban folyni a könnyeim
-Azt hiszem így lesz a legjobb-fogta fejét
