Gyorsan felkaptam a köntösömet és kinyitottam az ajtót. Timothée állt velem szemben. Haja rövid volt, nem olyan hosszú mint amikor utoljára láttam. Timothée elég kiegyensúlyozottnak tűnt.
-Szia Madie-mosolygott
-Szia?!-néztem rá furcsán
-Beszélnünk kell
-Rendben. Gyere be-rántottam meg a vállamat-ülj csak le, mindjárt jövök-mondtam neki majd elmentem felöltözni
-Beülünk valahova?-kérdezte Timothée
-Igen-válaszoltam neki, miközben a másik szobában öltöztem
-Látom nem unatkoztatok-mondta Timothée szemrehányóan, utalva a nappaliban szetdobált fehérneműkre és ruhákra, amit tegnap este ott hagytunk
-Bocsi a kupiert-mondtam, majd összeszedtem az említett textil darabokat, és begyomoszoltem az egyik szekrénybe-mehetünk-mondtam miközben kezembe kaptam a kulcsot
-Meghan gyereke nem tőlem van-mondta Timothée amikor kiértunk a házból
-Mivan?-álltam meg
-Madison, sajnálom. Teljesen igazad volt. -Timothée most úgy őszintén mit varsz tőlem? Idejössz egy év után egy "sajnálom"mal és ugorjak a nyakadba?-néztem rá értetlenül
-Hiányzol...
-Nem tudok ezzel mit kezdeni... Menyasszony vagyok, Timothée-néztem fel rá
-Menyasszony?-láttam egy kis csalódottságot szemében
