Egy idegen lakásban ébredtem. Fogalmam sem volt lehettem. Kimentem a nappaliba. Üres üvegek, félmeztelen alvó emberek mindenhol. Próbáltam megkeresni Jeremy-t de sehol sem találtam. Kerestem a telefonomat, de nem találtam. Valakinek a telefonja az asztalon volt, elvettem és fhívtam Timothée-t. Csak őt tudtam felhívni. Jeremy ki tudja épp hol másnapos. Linda Indonéziaban van. Jordan meg ugye Jordan.
-Szia-remegett a hangom mikor felvette
-Mi történt?-hallottam hangjában az ijedtséget
-Eltudsz értem jönni?-kérdeztem könnyeimmel küszködve
-Persze, mondd a címet-utasított. Kerestem egy levelet amire rá lehet írva a cím. Elmondtam neki a címet, majd indult is-Rendben, rohanok-fejezte be, én pedig nem tudtam magamba tartani elkezdtem bőgni.
-Ne sírj, minden rendben van-próbált nyugtatni-szedd össze a cuccaidat, és gyere le a ház elé-mondta, majd letettük a telefont. A készüléket visszatettem a helyére, összeszedtem a cuccaimat amit megtaláltam és lementem. Reggel 7 óra lehetett. Ahogy leértem Timothée is odaért. Gyönyörű látvány lehettem, a sminkem elfolyva a sírástól, a hajam tiszta kóc csak egy nadrág és egy spagettipántos trikó volt rajtam.
-Shh, semmi baj-ölelt meg Timothée miután kiszállt a kocsiból
Komolyan hogy lehettem ennyire hülye? Nem kellett volna elmennem a buliba. Vagy legalábbis nem kellett volna innom.
-Ezt vedd fel-vette ki a csomagtartóból a pulcsiját
-Köszi-mondtam majd felvettem
-Hazaviszlek-mondta miközben beszállt a kocsiba.
Az úton nem nagyon beszélgettünk. Próbáltam átgondolni az életemet. Először szakítok a barátommal. Aztán rámászok az egyik legjobb barátomra. Később másnaposan egy idegen házban ébredek. Csodás.
-Bejössz?-kérdeztem, mikor a ház elé értünk
-Nem akarlak egyedül hagyni-mondta majd kiszállt a kocsiból. Elkérte a lakásukkulcsot mert tudta, hogy nem tudom ki nyitni az ajtót még akkor se ha józan vagyok, nem hogy most...
